Filózgatok #12 – Egyáltalán mi az, hogy tudatosság?

A tudatosságnak nem az a lényege, hogy mindig figyeljünk oda mindenre. Arról szól, hogy ha aggódáson, félelmen, vagy más negatív érzelmen kapjuk magunkat, rögtön le is füleljük saját magunkat.

Nem arról szól, hogy mindig éberen fürkésszük az életet, hanem pont arról, hogy megtanuljuk elcsendesíteni a tudatos, gondolkodó énünket (egonkat), és egy kicsit hagyjuk magunkat érezni. A saját tudatalattink, amit elnyomunk, több mindenre tudja a választ, mint gondolnánk. Nem lehet mindent logikával megoldani. Néha fel kell feküdni a hullámra, becsukni a szemünket, és figyelni a válaszra, ami a legfurább helyekről jöhet. Tehát nem kell mindig ÉBERNEK lenni, hanem megtanulni elengedni magunkat, takarékra tenni az agyunk tudatos részét, és figyelni. De nem arra, ami a külvilágban történik, hanem ami bennünk, belül zajlik.

Azért mondom, hogy tanulni kell, mert az én szuper éber agyammal sokáig meg voltam győződve róla, hogy én nem tudok meditálni, relaxálni. Mindig azt mondták nekem, hogy az mindenkinek megy, csak gyakoroljak. Én gyakoroltam, és csak nem lett releváns változás. Ám akkor, amikor egy betegség következtében csendre voltam ítélve, megtanultam magammal kettesben lenni. Eleinte nem élveztem, de aztán rájöttem, hogy elég kellemes társaság vagyok 🙂
Úgyhogy a gyeplőt is át mertem adni az agyam azon részének, amellyel nem állok szoros kapcsolatban: a tudatalattimnak. Hagytam, hogy az vezessen, így már sokkal könnyebben elengedtem magam, és megtanultam meditálni. Mert ennek más titka nincs. Pihentetni kell néha a tudatos agyat, mert elfárad, túlpörög, túlagyalja a dolgokat, és ez aztán testi tüneteket is produkálhat.

Tudatos úgy vagyok tehát, ha nyakon csípem saját magam, hogy nem a jelenben élek, nem bízom magamban, és a teremtőben/univerzumban, kishitű vagyok, félek, stb. Minden olyan, ami visszafogna attól, hogy előre fele haladjak, csökkenti a tudatosság szintjét. Ez nem lineáris folyamat, vissza-vissza lehet esni, majd megint meglódulni.

Még egy fontos dolog. Én nagyon szkeptikus vagyok mindennel. A családom spirituális beállítottságú, én mégis évekkel lemaradok tőlük, ami ezeket a felismeréseket illeti. Szóval ha én elhiszem valamiről, hogy jó, működik, akkor nekem lehet hinni. Keresem a saját utamat, és már nagyon élvezem, hogy mikre jövök rá. Mióta elhatároztam, hogy szeretem is magam, minden könnyebben jön az életemben.