75 évig tartó kísérlet tárta fel a boldog élet titkát

Mi az, ami boldoggá tesz minket az életben? A legtöbben a pénzre, vagy a hírnévre gondolnak, ezek nem feltétlenül tévesek, de csak eszközök, amelyekkel kényelmesebbé tehetjük az életet, főleg a pénz. Ezek inkább a sikerességhez kellenek. Ám ha ezek nincsenek is feltétlenül jelen az életünkben, akkor is tarthatjuk magunkat boldognak. De mi az a tényező, ami ehhez feltétlenül szükséges?

 

Dr. Robert Waldinger pszichiáter, pszichoanalitikus, és zen pap egy nagyon érdekes szociológiai kísérletet karolt fel. A Harvard egyetem kísérletének során számszerűen sikerült megtalálni azt a tényezőt, amely a boldog, kiegyensúlyozott, elégedett, hosszú élet legfőbb oka.

 

Az alábbi video angolul van, de lehet hozzá magyar feliratot (subtitles) választani. Összefoglalom, miről szól:

 

75 évvel ezelőtt 2.000 különböző hátterű gyereket kértek fel a kísérletben való részvételre. Végigkísérték az életüket, és minden második évben kikérdezték őket annak alakulásáról. Voltak, akikből ügyvéd lett, voltak, akikből téglagyári munkás, vagy alkoholista. Próbálták mintákba beleilleszteni az életük eseményeit, és meglepő következtetésre jutottak.

Azok, akik híresek és/vagy gazdagok lettek, nem nyilatkozták többen, vagy gyakrabban, azt, hogy boldogok. Míg az életben látszólag kevésbé sikeres emberek ugyanolyan számban nyilatkozták azt, hogy boldogok, mint gazdag társaik. Hogy lehet ez? Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a pénztől/hírnévtől megszűnnek a problémáink. De valójában a megélhetési gondokat más jellegűek váltják fel, ennyi az egész.

A bostoni szegény gyerekekből kikerült kontrollcsoport nem tartotta érdekesnek a saját életét, de a Harvardon diplomázott diákok csoportja természetesen igen.

Az alanyok életének nyomon követése során nem csak kérdőíveket küldtek nekik, hanem leültek velük és a családjaikkal a nappalijukban, és személyesen beszélgettek el velük, valamint orvos vizsgálatokat is végeztek annak érdekében, hogy teljesebb képet kapjanak.

Végül több tízezer oldalnyi dokumentációból a következőt sikerült kielemezni:

A jó kapcsolatok őrzik meg az egészségünket és boldogságunkat!

Ennyi az egész.

 

Három leckét tanultak meg a kapcsolatokról:

– A közösségi kapcsolatok nagyon jó hatással vannak ránk, és a magányosság mérgező

Akiknek több a közösség kapcsolatuk – mindegy, hogy családi, baráti, vagy közösségi – van, boldogabbak, egészségesebbek, és tovább élnek. Akik viszont magányosak – nem egyedülállóak, mert nekik is lehet sok közösségi kapcsolatuk, és emberekkel körülvéve is lehet magányos valaki – boldogtalanabbnak érzik magukat, az egészségük hamarabb indul romlásnak, az agyi tevékenységük előbb kezd hanyatlani, és rövidebb ideig élnek, mint a nem magányosak. Hogy el tudjuk képzelni, mit jelent ez, ma minden ötödik amerikai vallja magát magányosnak.

– Nem a kapcsolataink száma, hanem azok minősége számít

A marakodó életmód rosszat tesz az egészségünknek, pl. egy veszekedős házasság, vagy más családi kapcsolat. Egy stresszes, utált munkakörnyezet. A szeretettel teli kapcsolatok viszont valóságos védőhálót vonnak körénk. Amikor a tesztalanyok idős korukban visszatekintettek a középkorukra, és a tudósok segítségével megpróbálták előre jelezni, hogy mi lesz a hosszú élet titka, nem a fizikai állapotuk, vagy a koleszterinszintjük döntötte el, ki lesz hosszú életű, és ki nem. Ez a tényező az emberi kapcsolataik minősége volt. Azok, akik a legelégedettebbek voltak ezekkel a kapcsolatokkal 50 éves korukban, ők voltak a legegészségesebbek a 80 évet elérve. És a szoros kapcsolatok még az öregedést is lassítják. A legboldogabb párok arról számoltak be ebben a korban, hogy noha fizikai fájdalmaik vannak, a hangulatuk ugyanolyan jó maradt, míg akik boldogtalan kapcsolatban éltek, a fizikai fájdalmakat is lényegesen nagyobbnak élték meg.

– A jó kapcsolatok nem csak a testünket hanem az agyunkat is megvédik

Stabil, biztonságos kapcsolatban élni 80 éves korunkban nagyon is védelmező hatással van ránk. Azoknak, akik számíthatnak a másikra a kapcsolatban, a memóriájuk is tovább marad éles, szemben azokkal, akik nem igazán támaszkodhatnak egymásra. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezek az emberek sosem civakodnak, de mindennek ellenére biztos támaszai egymásnak.

Összefoglalva, a jó és bensőséges kapcsolatok jó hatással vannak az egészségünkre, és az általános közérzetünkre. Ez egy ősi bölcsesség. De miért olyan nehéz mégis kivitelezni? Mert sok befektetett időt és munkát igényel. És olyan világban élünk, ahol mindenre könnyen, és gyorsan akarunk szert tenni. Ezt mutatják a statisztikák, hogy az öngyilkosságok száma világszerte nő, a válások és az egyedül élők száma úgyszintén. Instant megoldásokat akarunk, az emberi kapcsolatok viszont türelmet, kompromisszumokat igényelnek. És ezt nem lehet csak úgy letudni. Legyen szó házasságról, baráti, vagy családi kapcsolatokról, élethosszig tartó karbantartást igényelnek.

 

Mit tehetünk mégis, ha osztjuk a fentieket?

• Magam ellen beszélek, de kevesebb időt lehet tölteni a számítógép előtt, helyette találkozni valakivel élőben
• Rég nem látott barátokat, vagy családtagokat felkeresni
• Hosszú séták, és beszélgetések, minőségi együtt töltött idő a partnerünkkel, amikor kizárólag rá figyelünk
• Közösségi programokra járni, új embereket megismerni
• Karitatív munkát végezni

Mark Twain írta:

Az élet olyan rövid, hogy nincs benne idő veszekedésre, bocsánatkérésre, megbánásra, számonkérésre. Csak a szeretetre van idő, és csak egy pillanat van rá, a jelen pillanat.