Filózgatok #8 – Mocskos lábbal

Nem arról van szó, hogy ha nem vállalok fel egy konfliktust, hogy megfutamodnék. Tudatosan csinálom, hogy elkerüljem, hogy egy negatív ember a szintjére húzzon. Valószínűleg úgysem tudom meggyőzni őt a saját igazamról, és már nem is fontos, hogy én kerüljek ki a vitából győztesen. Eszméletlen, hogy pár éve még milyen fontos volt nekem, hogy én nyerjek. Csak akkor éreztem jól magam, ha enyém volt az utolsó szó, és nekem lett igazam, különben kevesebbnek éreztem magam a végére.

Ma meg akkor érzem magam kevesebbnek, ha belemegyek egy parttalan vitába. Megengedem magamnak, hogy megint belemenjek egy értelmetlen játszmába, aminek a végén esetleg még meg is bántjuk egymást a másik emberrel. Ilyenkor haragszom magamra, mert azt jelenti, hogy nem tudom még jól alkalmazni azt a tudást, amire az utóbbi 20 évben igyekeztem szert tenni. A rengeteg ezoterikus, önfejlesztő könyv nem ér semmit, ha nem ülteted át a tartalmukat a saját életedbe.

“Nem engedem meg, hogy mocskos lábbal végig gázoljanak az elmémen. ”

– Mahatma Gandhi

Szabó Péter szerint

“Csak az alkalmazott tudás számít!”

Tehát mint a fenti úriember, én sem engedem, hogy “a fejembe piszkítsanak”, és eltávolítom magam egy veszekedős helyzetből. Nem összekeverendő egy építő vitával, ahol senki nem akar meggyőzni senkit, elfogadja, hogy a másik fél más dolgokat élt meg, más tapasztalatai vannak ugyanarról a dologról, és szívesen megnézi más szemszögből is, hiszen így szélesedik a látóköre. Az elefántos példát hoznám fel, amiről már írtam. Ezt alapul véve pedig minden veszekedés nevetségesnek hat.

Ugyanez a helyzet az összes többi negatív emberrel is, pl. azzal, aki panaszkodik. Egyik fülemen be, másikon ki. Nem engedem már meg magamnak, hogy hatást gyakoroljanak az életemre az ő negatív gondolatai. Persze, érdekel, mi van vele, de azt úgy is elő lehet adni, hogy a másiknak ne szívd el az energiáját, ne ránts le a saját, éppen önsajnáló szintedre.

A különbség két panaszkodás között:

1.) Meghalt az apám. Ez borzalmas. Nem tudom, mi lesz velünk ez után. A temetés is több százezerbe kerül. Egy magyar átlagfizetésből ezt nem lehet kifizetni.

2.) Meghalt az apám. Hát, már idős volt, hálistennek sokat is megélt. Látta az unokáit is felnőni, szép élete volt, tudom, hogy ez a dolgok rendje.

Láthatóan nem mindegy, hogy valóban csak helyzetjelentést adtunk-e a másiknak, vagy tudattalanul csikarjuk ki a sajnálat-energiáját, és azáltal, hogy ő meghallgat, a mi terheinket is kevesebbnek érezzük. Én MÁR nem akarom a másikra pakolni a saját terheimet. Nem akarom, hogy ilyen módon legyen nekem könnyebb. Nem akarok úgy befejezni egy beszélgetést, hogy rosszabbul érzem magam, mint mielőtt elkezdtem. Ugyanúgy akarom érezni magam, vagy jobban. Persze, elkerülhetetlen, hogy néha ne történjen meg, de a szándékom hosszú távon ez.

Ha én ezektől önző leszek, vagy konfliktuskerülő, vagy bármi ami annak a szinonimája, hogy szeretem magam, akkor egyetértek. Félelmetes, hogy korábban mennyire nem szerettem eléggé, nem tiszteltem eléggé magam én sem. Hogy ezeket mennyire kötelezőnek éreztem. Hogy bevállaljak egy konfliktust, csak hogy a másik nehogy azt higgye már… (hogy neki van igaza), és hogy végighallgassak egy panaszláncot (mert az a legtöbbször nem csak 1 panasz, majd figyeljétek meg, egyikből jön a másik), hogy nehogy a beszélgetőpartnerem még azt gondolja hogy érzéketlen vagyok.

És ez vissza is visz az eredeti problémához, és megoldáshoz is.

NE FOGLALKOZZ VELE, HOGY MIT GONDOLNAK RÓLAD MÁSOK!

 

Amit magadról gondolsz, hozzád tartozik, amit másokról gondolsz, az is hozzád tartozik. Amit rólad gondolnak, azzal semmi dolgod, ha meg akarod őrizni lelked békéjét.

Hioszi Taitosz

Tehát nem engedem meg, hogy negatív emberek a saját szintjükre lehúzzanak. Én már kitörtem onnan, pedig nem volt könnyű nekem sem. Nem vagyok hajlandó visszamenni arra a szintre, amit én már elhagytam. Noha még velem is előfordul időnként, hogy hagyom magam, de rögtön észbe is kapok, és beindul a védekező mechanizmus, elkezdem használni, amit már megtanultam az életről, hogy csak akkor nem ítélnek meg, ha nem vagy semmilyen, és nem csinálsz semmit.