Filózgatok #11 – Kik azok, akik szeretnek bennünket?

Az olyan embereknek, akik szeretnek bennünket, semmit nem kell tenni a szeretetükért, csak önmagunknak kell lennünk. Akkor miért erőlködünk annyira azért, hogy olyan emberek szeressenek, olyanoknak legyünk szimpatikusak, olyanok tartsanak szépnek, okosnak stb. akik jobbára idegenek számunkra? Nem is ismernek minket, és mi sem őket, és ezen az sem változtat, ha történetesen tudjuk egymás nevét. Az ő véleményünkön mi akkor sem változtathatunk erőszakkal, ha keményen dolgozunk azon, hogy magunkon tartsuk az álarcunkat, ami arra szolgál, hogy valamilyen előnyös képet próbáljunk fenntartani magunkról. Belefáradunk egy idő után. És mivel hibádzik az önazonosság, az álarc is meg fog repedni.

Gondoljunk csak bele, szépen öltözködünk, smink a nőknél, haj belőve, jó kocsival kell járni, dekoratív házban kell lakni, menő programokra kell eljárni, drága kütyüket kell venni, stb. Ezek tök jó dolgok, ha magunk miatt csináljuk. De még ha sokan nem vallják is be, titkon a többiek elismerésére vágyunk. Le kell őket nyűgöznünk, hogy ne lógjunk ki a sorból, és még azt higgyék, hogy különcködünk. Mintha ez rossz dolog lenne. Különbözni kiváltság! Kincs, amit meg kell becsülni. Ha az ember mer más lenni, másképp gondolkodni, saját értékrendet felállítani.

És mint mindig, vissza is jutottunk az alapvető problémához. Hogy mások véleménye vezérel minket, és így nem lehet boldognak lenni. Ha saját magunkkal foglalkozunk, azzal, hogy megoldjuk a problémákat a saját életünkben, hogy eleget kapcsolódjunk ki, hogy a testünk jólétével is törődjünk, nem lesz időnk más életével foglalatoskodni, és azzal, hogy esetleg ki mit gondol rólunk.

Hát nem jobb olyan emberekkel körülvenni magunkat, akik nem várnak el tőlünk olyan dolgokat, amelyekről tudják, hogy az nekünk nem okoz örömet? Akik csak hagyják, hogy legyünk. Olyanok, amilyenek lenni akarunk, sőt, még támogatnak is ebben. Ezeket az embereket tudom én is őszintén szeretni. Mert nem arról van szó, hogy nem támasztanak felénk elvárásokat, hanem csak olyanokat támasztanak, amiktől mi is fejlődünk, de nem leszünk tőlük frusztráltak, és nem érezzük őket kötelezőnek, idegennek.

Keresd az ilyen embereket, mert ők szeretnek téged igazán!