Monday , 10 December 2018
Home » Home » Betegségügy – Köszönöm Istenem, hogy nem most vagyok beteg!

Betegségügy – Köszönöm Istenem, hogy nem most vagyok beteg!

Régóta meg akarom írni ezt a bejegyzést, de olyan feldolgozhatatlan mennyiségű információ árad felém a témában, hogy lehetetlenség lenne egyetlen bejegyzésben összefoglalni. Kértem, és kaptam véleményeket a betegek, és az eü. dolgozók oldaláról is, napjaink kórházi, és általában egészségügyi helyzetéről, sajnos a legtöbbje nagyon szomorú. Mindet köszönöm, mégis csak azt írnám bele, amely a legjobban megfogott.

Figyelemfelkeltő célzattal írom ezt a bejegyzést, mert nem vagyok a téma szakértője, hogy alaposabban kielemezzem, de fáj, amit látok. Az egészségügy, mint olyan, már nem létezik. Betegségügy van, ahol jórészt az életed megmentése után kiraknak a kórházból, vagy fel sem vesznek, ha nem vagy pénzes, vagy valakinek a valakije. Ahol 100 betegre 2 nővér jut, és omladozik a vakolat a kórházak faláról. Isten hozott Magyarországon, de nem ígérünk semmit!

Az alábbi írás megjelentetésével az a célom, hogy tiltakozásomnak adjak hangot az itthon uralkodó eü. állapotok miatt, bár tudom, hogy nem remélhetek eredményt. Mégis kötelességemnek érzem, hogy kifejezzem legmélyebb együttérzésemet, és hálámat azok felé, akik a mai napig küzdenek az egészségügyi rendszerünk romjaiért.

 

1919528_10153720254178467_8894699702821496733_n

Kép: Kettős mérce

3 éve, amikor én kerültem kórházba 2 hónapra, teljesen magatehetetlen voltam hetekig. Akkor fiatal korom mentett meg, és az, hogy látták rajtam, nagyon meg akartam gyógyulni. Azóta sajnos megváltozott a protokoll, és a stroke-os betegeket egyszerűen haza, vagy elfekvőbe teszik, ha nem tudnak önállóan ülni. Ez a szabályozás nyilván az ágy, és személyzet hiány miatt született. Annak idején nem mentem volna át a rostán, ugyanis éppen hogy levegőt tudtam venni önállóan. Annak tükrében, hogy ma már rengeteg a fiatal agyvérzéses, ez duplán is felháborító.

Én is személyesen tapasztaltam az áldatlan állapotokat, és azóta sokat romlott a helyzet.

Az egészségügyi dolgozók időről időre demonstrálnak, és folyamatosan teszik fel a facebookra a képeket az emberek, hogy milyen szörnyű állapotok uralkodnak a kórházakban, mégsem történik semmi. Értem én, hogy amíg, és miután nem vagyunk érintettek, nem érdekel minket az adott téma. Azt is értem, hogy folyamatosan megy a figyelemelterelés, hogy ne is foglalkozzunk egy ilyen fontos üggyel. Mégis értetlenkedve tapasztalom a mérhetetlen közönyt, ami sokakból árad a témával kapcsolatban.

Voltál már beteg? A hozzátartozód volt beteg? Te leszel beteg? Fogsz szülni? Megöregszel? Akkor közöd van hozzá!

Mit tehet egy közember? Pl. az, hogy belép a hazai egészségügyi dolgozók bármelyik csoportjába, és részt vesz a demonstrációikon. Hogy a támogatásáról biztosítja őket, mert úgy érzik, magukra lettek hagyva! Ha bárki olvassa közülük, örök hálám, és köszönet a munkájukért!

 

Ápolót a hazának, hazát az ápolónak

Egészségügyi dolgozók

Egészségügy, a mi ügyünk

Sándor Mária, és társai

Áplónő blog

 

10891749_780029128712903_7428651444700707820_n

 

Egy nővér írása:

Nagyon sokat gondolkodom nap mint nap. Mit kéne tennünk annak érdekében, hogy végre ne csak süket fülekre találjanak a szavaink. Nagyon sokan azzal támadnak, miért most tüntettünk, mért nem eddig tettük? De hozzá kell fűznöm mi nem a kormány ellen vagyunk. A tüntetéseink mindig úgy vannak meghirdetve, hogy politika mentesek. Ha véletlenül civilként a tömegben felbukkan valamely párt képviselője, azért mi nem vagyunk felelősek.

Különben akármelyik párt volt hatalmon, senki sem tett értünk semmit. Minden kormányzás alatt az eü. volt a mostoha gyerek akivel nem törődött senki. Tudták, mi nem fogjuk abbahagyni a munkát, mivel emberi életekre esküdtünk és ezzel visszaéltek. Azért vannak most a tüntetések és végre ki merünk állni, mert már nincs veszteni valónk. Kongatjuk a vészharangot a süllyedő hajón. De ha süket fülekre talál, akkor sajnos minden el fog tűnni, nem lesz ápoló az országban.

Most olyan veszélyes a helyzet, hogy az emberek fel sem tudják fogni. Addig amíg van még egy pár ember aki húzza a rabigát még valahogyan lesz. De ne várjanak minőségi munkát, mert azt már nem tudunk biztosítani. Szeretném felsorolni a problémákat: 26 ezer ápoló és 5 ezer orvos hiányzik. Utánpótlás nincs, mert senki nem megy eü. iskolába. De ha véletlenül mégis, amikor végezz rögtön külföldre távozik. Mi ugyanúgy ellátjuk nem létező ápolók helyett is a munkát. De sajna a bérüket nem osztják szét köztünk. Nagyon túl vagyunk terhelve, sok beteg jut egy ápolóra.

Akinek nem tetszik amit teszünk azokat legalább egy napra beállítanám a betegágy mellé, azt hiszem egy órán belül elrohannának. A bérünk olyan kevés, nem lehet abból megélni, a létminimum alatt tengődünk. Sokan másod és harmad állásban dolgoznak, hogy meg tudjanak élni. Nincs idő szórakozásra, kikapcsolódásra, feltöltődésre. Ezért nem is kell csodálkozni, ha már nem lehet mosolygós ápolóval találkozni. Nekünk nincs szükségünk hálapénzre, mert az megalázó annak is aki adja, meg annak is aki kapja. Mert mindig azt mondják, hogy ott a hála pénz. Igen de vagy van vagy nincs. És a mai világban inkább nincs, mert az embereknek nincs pénzük. Ha van is azt az orvosnak adják és az ápoló abból nem lát semmit. Ezért nem állnak mellénk az orvosok, mert az ők zsebük tele.

Nekik nem érdekük a hála pénz megszüntetése, mert így többet kapnak. Nem fogják annyival emelni a bérüket mint amennyi a zsebükbe vándorol havonta. Aki már nem bírja tovább nővérként idehaza, azok nap mint nap útra kelnek a jobb élet reményében. És teljes mértékben igazuk van, mert meg kell élni, családot, gyereket el kell tartani. Nagyon sok az egyedülálló szülő az eü-ben, mert nem tudják a férjek elviselni, hogy egy nő mindig dolgozik. Nincs szabad hétvége, nincs húsvét, karácsony, újév. Mások hosszú hétvégére mennek. Nekünk csak akkor van olyan ha szabadságon vagyunk.

35 év alatt nincs ápolónő, mivel az utánpótlás nulla minket nem lesz ki ápoljon. De nem is lesz szükségünk rá, mert mire elérjük a nyugdíj korhatárt addigra már nem élünk. Vannak olyan kollégák akik 40 évesen a munkahelyen lesznek rosszul esnek össze és kapnak stroke-ot.

Na meg szörnyű állapotok uralkodnak, potyog a vakolat, muzeális eszközökkel dolgozzunk. Nincs gumikesztyű, bármit felírok a vételezésnél, a válasz mindig az, hogy nincs. Van, amikor WC papírt otthonról kel vinnem, mert az sincs. A legócskább kézfertőtlenítő szertől a kezünk szörnyen néz ki. Mi vesszük rá a drága kézkrémeket, hogy helyre jöjjön. Nincs munkaruha, nincs a betegnek ágynemű. Nem tudunk ágyazni és ezért is minket hibáztat a beteg, meg a hozzátartozó. A kórházi ágyak ahány annyi fajta, nincs egyforma, ezek is mind Németországból érkeztek. A németek rég leselejtezték, de a magyar betegek ebben az ágyakban fekszenek. Ne beszéljünk a párnákról meg a takarókról.Ha valaki retro kórházat akar látni, nem kell múzeumba menni, mert az ott van a valóságban.

Mindig azzal vonulunk az utcára, hogy végre mellénk állnak a betegek, hozzátartózok meg leendő betegek. Mert aki most nem beteg egyszer még lehet. Fogják már végre fel az emberek: nem csak magunkért hanem mindenkiért harcolunk. És ez nem csak az ápolók harca hanem az összes eü. dolgozó harca. Ebbe beletartozik a konyhás, műszakis, titkárnő stb., mindenki. Mert ezek nélkül az emberek nélkül nem működik semmi. Ez csapatmunka, amely sok területre szerte ágazik. Ezért is jelszavunk, érted, értünk, veletek!

Remélem végre felébred minden magyar ember aki eddig nem tette. És mellénk állva segít nekünk megmenteni a süllyedő hajót. Mert ha nem, akkor a magyar eü. a Titanic sorsára fog jutni rövid időn belül. De még kongatjuk a harangot az utolsó percig. És reménykedünk, nem adjuk fel!!!!!!

 

12376180_1538809099777910_7972016365691921767_n

 

Sándor Mária volt az a nővér aki arcát vállalva indította el az egész harcot, küzdelmet. Ő volt, aki ki mert állni arcát adva az ügy érdekében és nem érdekelte mi lesz a következménye. A Normafánál volt egy egészségügyi sétának nevezett fekete pólós séta. Innen indult a folytatás: május 12-én vonultunk először utcára követve azokat akik csatlakoztak hozzánk, vagyis más szakszervezeteket. Nagyon jó érzés volt látni, mennyien kiállnak értünk. Olyan boldog voltam, büszkén viseltem a fekete pólot, reméltem minden gondunk végre megoldódik. Ezt a megmozdulásunkat neveztük el nővértavasznak. Megfogalmazott petíciónkat átadtuk a parlamentnél, de amint látom, semmit sem ért, mert süket fülekre talált.

Nagy fájdalom számomra, hogy nagyon sok kórházban megfélemlítések vannak. De hiába kérdem, mitől féltek emberek? Nem kapok rá megfelelő választ. Van aki attól fél, hogy munka nélkül marad. De már 26 ezer ápoló hiányzik a rendszerből (2015. júniusában). Már mindent elvettek tőlünk amit lehetett. Már nincs mit elvenniük, most jött el a pillanat,hogy össze kéne fogni. Mert csak összefogásban van az erő. De nagyon sok a gond, megpróbálják a dolgozókat kettéosztani, ez május 12-én vált világossá számomra.

Én a Független eü. szakszervezetnek (FESZ)-nek vagyok tagja ahová magamtól léptem be. De ugyanúgy tagja vagyok a MESZK-nek is, ahová kötelező volt a belépés minden eü. dolgozónak. Fizetjük a tagdíjat, és nem tesznek értünk semmit évek óta. A MESZK a mi tagdíjunkból fizetett buszokkal felhozza vidékről az ápolókat, kényszerítve őket,hogy fehér pólóban részt vegyenek a felvonuláson. És olyan időpontban rendezi amikor mi a megmozdulást, hogy ne tudjanak részt venni a mi megmozdulásainkon. Ez számomra nagyon fájó, miért kell ezt tenni? Miért nem lehet együtt, miért kell ketté szakítani minket?

Tudom, akik magasan vannak, és jó pénzeket kapnak, nem fognak értünk harcolni, mert féltik a székeiket. Az orvosok közül egyetlenegy van, aki mindig ott van velünk és kiáll értünk, ő Dr. Móri. A többi hol van, miért nem harcol? Tudom is a választ: azért, mert ha megszűnne a hálapénz nem tudnák halálra keresni magukat. Mert tudják, nem fognak annyi béremelést kapni mint amennyi a havi bevételük. Ezért marad magára szegény ápoló, mert akik mellénk kéne hogy álljanak, nem teszik. Nem veszik észre: ápoló nélkül nem érnek semmit. Ha az ápoló nem jelzi, mi van a beteggel, és nem kezdi meg a beteg mellet a teendőket, akkor már nem lesz kit vizsgálni, mire odaér az orvos.

 

szegeny1_top_story_lead

 

A Ház igazgatóságának sem felelőssége küzdeni, mivel jó nekik a hatalom, és minden úgy ahogyan van. A másik gond, hogy nem mernek mellénk állni a hírességek sem, ők is félnek, igaz, nem tudom mitől és kitől. Akik arcukat vállalva mellénk álltak azok száma kevés. Ide tartozik a Mobilmániából Horváth Attila, Zeffer András és Nagy-Bandó András. Ők tudják mi zajlik, mert volt részük látni belülről a kórházakat. De azért több TV társaság is meghívta a FESZ-től az elnökünket Kiss Lászlót, alelnöknőnket Icát, aki retro nővérként maradt meg az emberek tudatában, mivel máj 12-én ő tolta a retro orvost, és mellette Sándor Máriát, a meghalt ápolót hordágyon. Nagyon sokan voltunk 12-én. Mindenki boldog volt, hogy történik már végre valami, mert évekig csak tűrtünk és hallgatunk. Tudták, bármit meg lehet tenni velünk, mivel mi úgyse tudjuk otthagyni a betegágyat, és nem fogunk utcára vonulni, mivel nem lesz aki a betegágy mellet álljon.

De én minden alkalommal, ha be voltam osztva, cseréltem olyan kollégával aki nem jött, és mentem, harcolva értetek, értünk, veletek! Igen, ez lett a jelszavunk, de sajnos sokan nem hallották meg, vagy nem akarták. Mert mi arra vártunk, hogy közös ügyünk ez, és akkor mellénk állnak a betegeink, hozzátartozók, leendő betegek. Mikor vége lett, a következő tüntetésig minden nap fekete szalaggal a ruhámon dolgoztam tovább. Ha valaki szólt, megkérdeztem hol volt 12-én, miért nem akkor reklamált?

Sokan azt kérdezték, kit gyászolok, ki halt meg? Válaszom: a magyar egészségügyet, mert hallott, fel kéne támasztani. És mondtam: lesz tüntetés, jöjjenek velünk július 1-én. Igen, a július 1. lett a nővér tavasz után a nővér nyár. De addig is részt vettem május 29-én a szociális szféra tüntetésén. Kettéosztották az ápolókat akik ugyanolyan végzettséggel mint én, ebben a szférában dolgoznak, még kevesebb bért kapnak mint mi. Ide tartoznak a bölcsődék, szociális otthonok, gyermekvédelmisek és sorolhatnám. Nagyon sokan voltunk, de a parlamentnél benyújtott újabb petíció sem rázta meg azokat, akik tehetnének az ügy érdekében. Itt már a sírás fojtogatott mikor Varga Andrea szónokolt. Ezt a csodálatos beszédet pár nap múlva bent a Parlamentben felolvasta kollégái számára Szél Bernadett. Mert mivel ott hangzott el és nem jött senki ki, ő bevitte nekik hadd hallják. De ez sem érdekelte őket. Mivel csak a szépet és jót mutatják az emberek számára, elferdítve a valóságot.

A retro Ica nővér volt a megálmodója a Szegény kórháznak. Ő volt, aki berendezte, és megszervezte az egészet. Kivittük a kórházat az utcára, a József Nádor térre, hadd lássák az emberek, mi van a falak mögött. Egy nap én is 12 órás ügyeletet vállaltam ott. Mindenki aki részt vett ott, mint a szegény kórház dolgozója, szabadidejét feláldozva jött. Csodálatos csapat volt, a mai napig tervezzük a közös programokat. Július 9-én együtt buliztunk a Mobilmánia koncertjén, amit értünk adtak. A kórház június 23-tól állt július 1-ig. Nagyon sokan ellátogattak, információkat gyűjtve, és látva, mi vár az eü-re ha nem történik semmi. Én azt hittem július 1-én több ezer ember vesz részt a tüntetésen. De nagy volt a csalódás, mivel csak pár százan voltunk.

 

tuntihidon

 

 

További olvasnivaló:

 

FESZ hírek, és médiamegjelenések

FEMINA.HU – Van itt nagyobb gond, mint a menekülthullám: ez például katasztrófa

RTL KLUB – Nem áll meg a nővérek elvándorlása

TITKOLT HÍREK – Vészhelyzet: Összeomolhat a fővárosi kórházrendszer

 

UPDATE: Sándor Mária teljesen megérdemelten megkapta az RTL Klub Év embere díját!

 

About Eni

2008 óta foglalkozom rövidebb cikkek írásával. Az élet nagyszerű témákat szolgáltat, és sokan szeretik is olvasni, amiket írok. Mostantól minden írásom megtalálható itt, egy helyen. [ENGLISH]: I'm writing shorter articles since 2008. Life provides great topics, and a lot of people like, what I write. All my writings can be found here, from now on.

Check Also

Nemzetek konyhája – Rántott kovászos uborka [Fried dill pickles]

Elsőre azt gondoltam, nem létezik, hogy ez jó legyen, de addiktív a cucc! Ha megsült ...