Fogyás hamburgerrel Part 17 – Gyógyulásom + Szuper, alacsony kalóriás receptek

Eni April 14, 2022 Else, Home, Plus Size Leave a comment 45 Views

Több, mint 4 hónapja nem írtam semmit. Ilyenkor tudni lehet, hogy felgyülemlett bennem a mondanivaló, hiszen csak akkor írok, amikor van is mit mondanom. Úgyhogy hozzatok 3 napi hideg élelmet, vagy valami, mert nagyobb lélegzetvételű bejegyzés következik 🙂

Úgy szeretnék arról írni, hogy megint mennyit fogytam, de ingadozik a súlyom. Szerintem újrakalibrálja magát, vagy nem tudom, pár kiló visszajön, lemegy, ezt csinálom. 🙂 Nem baj, a visszaesésekből tanul az ember.. És mindig emlékeztetnem kell magam rá, hogy a tartós fogyás nem lineáris folyamat. Egy elég fájdalmas időszakból jöttem ki lelkileg egyébként, aki közel áll hozzám, az tudja. Hozzájön, hogy a melóban nagyon hajtósak voltak az utóbbi hónapok, kevés mozgás, azt ettem, ami gyorsan elérhető, mindenkinek ismerős. Szóval semmi nem kedvezett a lendületemnek ezen a téren. A hosszútávú cél, hogy az érzelmi hullámvölgyek ellenére se inogjak meg, de ez még nem megy. Ami megy, az az okok feltárása, analizálása és a megoldás keresése.

Are you an English speaker? Translate the entire article like so:

A tanulás a legerősebb fegyver, amivel megváltoztathatod a világot. – Nelson Mandela

Mintha belekerültem volna egy nagyon káros hurokba, szerintem sokan tudnak ezzel azonosulni – minél több idő telik el, annál nehezebb rávenni magad a mozgásra (aki edz, pont ezért teszi rendszeresen), és minél több idő telik el, annál nehezebb visszatérni oda, hogy tudatosan figyelsz, mennyit eszel milyen rendszerességgel. Ezért mondják, hogy elkezdeni nehéz. Mert az ember nagyon könnyen belesüllyed a gyilkos képzelt kényelembe.

2 évvel ezelőtti önmagam most feladná, mert ez ugye elég indok, mindenki meg is értené. Csakhogy ezzel az új szemlélettel, ahogy az evéshez, mozgáshoz állok már 2020 közepe óta – egyszerűen kiiktattam már az olyan szavakat, hogy feladom, ha kicsit megcsúsztam, meg csaló napok, meg kezdhetem elölről. NEM. Minden tudással, ami a hátam mögött van, akárhányszor megcsinálom ezt a barba trükköt. Ez csak bukkanó az úton, mert nem vagyok tökéletes, csak ember. Visszaszedtem 3-4 kilót, leszarom. Már pontosan tudom, hogy kell leadni szenvedés nélkül. Ha visszaállítom az agyam, simán fog menni.

Amikor olyan sokáig dolgoztál a lelkeden, hogy az Univerzum most azt mondja, ideje a testeden is dolgozni. “Ne kényszerítsetek rá, hogy fussak, tele vagyok csokival”

2020-ban úgy kezdtem fogyni, hogy abbahagytam a fogyókúrázást. Elég mélyre ástam a nyúl üregében. Gasztropszichológiáról, és generációs mintákról, archetípusokról és kulturális befolyásról, testtípusokról, társadalmi kódolásról, genetikai felépítésről, káros diéta kultúráról és fogyókúra iparról, megoldatlan traumákról, táplálkozástudományról, edzésről, érzelmi evésről olvastam és tanultam, megpróbáltam megérteni a saját működésemet.

Én összességében úgy látom ennyi idő után, hogy nincs baj azzal, amit eszek, a baj azzal van, ahogyan. Amilyen rendszerességgel, és amennyit. Már a mozgással sincs baj, rengeteget sétálok, heti 1-2x tornázom, ebből szokás lett, biztos lehetne többet, de ennyit bírok. Van egy pár nehezítő tényező is esetemben (stroke-os voltam, hibás zsíranyagcsere, kiműtött epehólyag, ADD, örökölt hajlam/minták), és ezeket nem is használom páncélnak, mindezek ellenére szeretném megcsinálni. Mit?

A fogyás nem az elsődleges cél. Az együtt fog járni azzal, hogy megjavítom az evéshez való hozzáállásomat, ami gyanúm szerint még régebb óta hibás, mint az én gyerekkorom. Spirituális mókus lévén van egy olyan gyanúm, hogy már generációk óta elromlott, és az én dolgom lesz helyretenni. Itt jegyzem meg, hogy a húgom is tesz ezért tudattalanul, szinte teljesen vegán étrendet követ. Szóval a fogyás nem a végcél, hanem hozadék, velejáró. A cél a mentális és fizikális egészség. Valahogy úgy, mint a gazdag embernek a pénz, akinek nem a pénz a célja. Szereti amit csinál és baromi jó benne, szenvedélyes meg minden, a kütyüket meg csecsebecséket meg hozzávágják az úton cserébe, de akkorra szinte már nem is érdekli.

Egyesével a helyükre teszem a kis puzzle darabokat, amik szanaszét hevernek az asztalon, és külön-külön mindegyiken van egy információ darabka, de még nem állt össze a teljes kép.

Az egyik legfontosabb lecke, hogy amíg fejben nem raksz rendet mindig csak körbe-körbe fogsz járni tartós eredmény nélkül. A másik, hogy mindannyian máshogyan működünk egy kicsit, vagy nagyon. Nem lehet az embereket uniformizálni, még ha ezt meg is próbálják lenyomni a torkunkon. Különböző okok miatt hízunk meg, mindenki máshol viseli a (túl)súlyát is, máshogy van összerakva, mástól fogy és hízik, külön esetként is kell kezelni a magunkét. Feltárni az okokat, hogy utána egy egészségesebb önkép/világkép alakulhasson ki, és ezzel együtt a test is kövesse.

A kaja egyelőre biztonságot nyújt, erőt, kényelmet, és fájdalmat csillapít, megtölt, amikor üresnek érzem magam. Ezeket szándékozom átfordítani abba, hogy a kaja táplál, ha jól választom meg, hogy minden beleférjen. Egészségesen tart és energiát ad, nem nehezít el. A kaja öröm, csak nem kell túlzásba vinni. Sokat fejlődtem már ezen a téren, és rájöttem, hogy nagyon sok mindent szeretek, amiket a fogyókúrázók ímmel-ámmal esznek csak meg. Abban, hogy mindent szeretek enni, az a jó, hogy az egészséges meg a diétás ételeket is ugyanúgy szeretem. Ez a kettő ugye nem ugyanaz, az egészséges lehet, hogy tele van kalóriával (pl. avokádó, olajos magvak, mag olajok stb.), a diétás meg nem éppen egészséges (édesítők, zéró cukor üdítők, csökkentett zsírtaralmú akármi stb).

De a lényeg, hogy az egészségtelennek kikiáltott ételek és az egészségesnek gondolt ételek közt nem teszek különbséget. Ez nagyon nagy dolog. Nem igazán vagyok édesszájú, és egy rakott zöldség gondolata ugyanúgy felvillanyoz, mint egy hambié. Ezt azért még nem sokszor hallottam olyan embertől, aki le akar adni pár kilót. Undorodnak az ún. diétás kajáktól. Hát én nem. Csak meg kell találni a megfelelő egyensúlyt, hogy az egészséges ételekből egyek most többet. Mert ezek el is telítenek (volume eating), az üres, tápanyag nélküli kalóriáktól meg éhes leszek. De azok is kellenek a léleknek, ezt már megbeszéltük. Tőlem nem fogtok olyat hallani, hogy bizonyos kajákat démonizálok, meg jó és rossz ételek. Meg mit ne egyél. Meg mit szedjél. Minden ételnek megvan a helye és szerepe az életünkben, kivéve mondjuk amit nem bírsz, mert allergiás vagy rá.

Van egy barátnőm, évek óta nem beszéltünk, de nem azért, mert bármi baj lenne köztünk, csak mindenkinek megvan a saját élete. Évekkel ezelőtt mindenféle csodaszer és műtét nélkül rengeteget fogyott, pedig betegség okozta a túlsúlyát. Tele volt egészségügyi problémákkal, amik a súlyfelesleget okzták, mégsem bújt mögéjük. Szép lassan minden kilót leadott, amit akart, ma már átlagos alkatú. Emlékszem, amikor megkérdeztem, hogyan csinálta, még nem tudta az agyam feldolgozni a válaszát, hogy ilyen egyszerű lenne. Azt mondta:

“Eni, mindent összevetve arra jöttem rá, hogy túl sokat eszem. Úgyhogy egyik nap azt ettem és annyit, amit kívántam, másik nap visszafogtam a számat, és kevés kalóriát ettem. És ezt jó sokáig csináltam.”

Én ezt akkor még nem tudtam feldolgozni, letiltott az agyam! 🙂 Ez nem lehet igaz. És azóta is tartja a súlyát, abban az 5%-an van, akik 5 éven belül nem híztak vissza.

Volt már egy másik ismerősöm is, aki sokat fogyott, és megkérdeztem hogyan, és azt választolta, hát lecseréltem a tejfölt joghurtra, meg mép pár ilyen behelyettesítés és ennyi. Gondoltam magamban, anyáddal szórakozz 😀 Akkor még ezt egyenesen inzultusnak vettem, meg az információ visszatartásának, nehogy más is megtudja IGAZÁBÓL hogy kell. Nem fért a fejembe, hogy ilyen egyszerű lehet, nem kell hozzá se csoda, se szer. És ő is tartja a súlyát.

Ma már tudom, hogy EGYSZERŰNEK EGYSZERŰ, DE NAGYON NEM KÖNNYŰ! Visszatérve az előbbi barátnőhöz, szeretnék vele majd interjút készíteni a blogra. Ha van ötletetek, mit kérdezzek tőle, írjátok meg kommentben. Szóval a nem könnyű rész nálam az érzelmi evés miatt van. Ezen dolgozom rendíthetetlenül, meg akarom találni a gyökerét, és kitépni. Jó úton haladok.

Ennek a barátnőmnek a szavai egyre többször jutnak eszembe. Arról, hogy van egy módszer, amit még nem csináltam, de minden idegszálammal érzem, hogy kéne. A külföldi coach-aim úgy hivatkoznak rá, mint Calorie Cycling. Lényegében arról van szó, hogy ha az ember kiszámolta, hogy hány kalóriát kell naponta ennie ahhoz, hogy fogyjon, ezt heti bontásban, és nem napi szinten veszi figyelembe. Vagyis belefér egyik nap több kalória, másik nap kevesebb. Nem kell csalónap, mert nem éhezteted ki magad hét közben. Nem kell minden nap mozogni sem, ha heti átlagban megvan a cél. Ezt kezdtem el pár hete, ha nem vagyok nagyon éhes, akkor nem eszek, vagy keveset. Ha éhesebb vagyok, nem érzem bűnnek az evést. Ideális esetben, ha összességében nem szalad túl az ember, heti fél – 1 kg közötti fogyásra lehet számítani.

Ezeket én táblázatban is vezetem, mert szeretem látni a nagyobb képet, kiváncsi leszek, meddig lesz türelmem hozzá. Megint elkezdtem mérni a kajákat, mert megszaladtak az adagok is az utóbbi időben, nehogy elfelejtsem, hogy mennyi az annyi. FÉLELMETES, hogy mennyire nem megbízható a mérleg. Pedig digitális, pontos, új elem, minden. NAPONTA képes 2 kilókat kilengeni. Mindig emlékeztetnem kell magam arra, hogy mennyire pontatlan a mérleg, és nem szabad rá hagyatkozni, mint egyetlen mérőeszközre. Centik, fotók, ruhaméret, visszejelzések, közérzet, erőnlét. Ezek együtt fontosak. Nekem az jött be, hogy naponta állok a mérlegre reggel, minél kevesebb ruhában pisikaki után. Ezt felírom, és az átfogó trendet nézem heti és havi bontásban. Volt, amikor hetente 1x mérlegeltem, de az azért nem jó, mert állandóan ugrál a látott szám, és ha az ember pont olyan napokat fog ki, amikor magasabb a mutatott érték, heteken át csalódott, mert azt hiszi, nincs eredmény. A napinak meg az a hártánya, hogy rá lehet függeni, naponta többször ráállni, csak ennek hinni. Márpedig az ugrál. Ha megvan pl., akkor tilos mérni, mert eleve többet mutat, fel vagyunk puffadva, többet kívánunk, mert többet is égetünk. Attól is függ, hogy voltál-e már nagy wc-n aznap, vagy nem, pisiltél előtte, vagy nem, ettél-e már aznap, vagy nem, mennyi ruha van rajtad, előző este későn ettél-e, mert akkor még benned van a kaja szó szerint, mennyire sósat ettél, mert az megköti a vizet ugye..

Fogtam magam, és újraszámoltam a kalóriáimat 8 különböző online kalkulátorral (csak írd be a keresőbe, hogy TDEE, és kiad egy csomót). Szóval mind eltért egy picit, a formula változhat, amit használnak, de átlagot vontam, végül is nem volt nagy különbség. Először azt hittem, rosszak az eredmények, mert 400 kalóriával többet számolt ki, hogy napi szinten annyit ehetek a fogyáshoz 500-as deficitben, mint a kis kalandom legelején, amikor 2020-ban elkezdtem. Aztán rájöttem, hogy nagyon jó az. Hát sokkal többet mozgok, mint annakelőtte. Ha te is ki akarod számolni a sajátodat, kattints ide.

Ennyit a fizikai részéről, most jön a lelki, hogy hogyan bánok jobban magammal.

Igyekszem szépen beszélni magammal, a belső monológjaim már régesrég nem az önbecsmérlésről, és önutálatról szólnak. Mindig megköszönöm a testemnek,hogy annyi mindent kibír, és tesz értem. Megdicsérem különösebb ok nélkül, nálam nem fogtok olyat látni, hogy csúnyán beszélek magamról.

A világ elég szemét, én magammal miért legyek az? Különben az önutálatból való fogyásnak számomra szörnyű hozadékai vannak. Az ember egy életre megutál, vagy retteg enni, teljes ételcsoportokat iktat ki, mert azt hiszi, az okozza, hogy meghízott. Étkezési rendellenességek, testképzavar (mindig kövérnek látja magát az ember, soha nem elég a fogyás/edzés). Sokaknál az önalázás, szégyenítés eredményes, de milyen áron?? Kösz, nem.

Erről egy harmaik lányismerősöm jut eszembe, naná, ő is sokat fogyott, tőle hallottam először, hogy tartósan fogyni csak önszeretből érdemes. Tudom, nagy divat az önostorozás, de az eredmény, amire vezet, az nekem nem kell. Én ezt úgy akarom csinálni, hogy megmarad az étel és a mozgás öröme, de a cél, hogy megtaláljam az egyensúlyt. Sokáig tart igen, így remélem, hogy egy életen át fenntartható lesz. Mintsem hiper gyorsasággal lefogyjak, és ne értsem mi történt, mi zajlik bennem, és a fentiek történjenek, vagy pedig visszahízzam. Épp ezért saját magamat olvasom vissza, a cikkeimet ebből a sorozatból (na! az egoista áálat!)

2 fontos faktor van a saját szempontomból, ami még megnehezíti a dolgomat. És tetszik, hogy ahogy egyre mélyebbre ások, lebontom magamról a rétegeket, gyógyulok lekileg és fizikailag is ebből következően. Az egyik mindenki mást is érint, a másik nagy százalékunkat. Ezért írok ezekről, hogyha valaki olyan olvasssa, aki azonosulni tud, ne érezze magát egyedül. Megszokhattátok már, hogy én mindenről beszélek, a gyengeségeimről is, kvázi kiírom magamból, és így dolgozom fel. Tehát nem szeretek semmit cukormázzal kenegetni, beszéljünk olyasmiről is, amit nem szeretünk.

A stressz a félelem által generált válaszreakció az élet folytonos változásaira. Kifogás, hogy kibújhassunk az alól, hogy felelősséget kelljen vállalnunk a saját érzéseinkért. Külső körülmény, vagy személy hibáztatása, önmagunk áldozati szerepbe helyezése. Félsz, hogy elveszted a kontrollt a rajtad kívül álló okok felett. – Louise L. Hay – Éld jól az életed most c. könyve nyomán

Nem tudok kibújni a bőrömből, naná, hogy spirituálisan is meg fogom közelíteni a dolgot. Ha bízunk univerzumban/Istenben, bízunk benne, hogy gondoskodik rólunk, akkor a stressz elpárolog. A stresszel/aggódással csak vonzod, amit nem akarsz, késlelteted a manifesztációidat (kívánság, ima). Amikor különösen stresszes vagy, kérdezd meg magadtól, hogy mitől vagy ennyire megijedve. A stressz csak félelem a kontroll elvesztésétől. De az univerzumot nem te irányítod. Nem kell hogy mindent kontrollálj, csak kérj, hidd el, felejtsd el, az univerzum majd gondoskodik róla, ha neked való, megkapod. Ha nem, majd kapsz jobbat. Amikor stresszes vagy, sokszor csak izgatott vagy, felpörgött, nem kell negatív jelentést társítani hozzá. Majd megoldódik a helyzet és megnyugszol. Csak ne hagyd, hogy tartós állapot legyen azzal, hogy mindent a kezedben akarsz tartani, ellenőrizni és irányítani, mert ez lehetetlen, és nem a te dolgod. A te dolgod, hogy megadd magad, tudd, hogy minden érted történik, nem veled. Higgy és bízz. Tudd, hogy a nehéz idők is tanítanak neked valamit, és végesek. Ennyi a te dolgod.

Nem beszélve arról, hogy hízlal is, ha ijedt distressz állapotban vagyunk, a testünk kétségbe van esve, hogy valami baj történik, és hát biztos, ami biztos alapon visszatartja a zsírt, meg a vizet. Ez a fiziológiája annak, hogy sokan (én is) csak akkor tudnak fogyni, ha kiegyensúlyozott lelki állapotban vannak. Freud és Jung munkásságát is olvasgattam az utóbbi hónapokban, ez ahhoz hasonlít, amit az egoról megállapítottak. Az ego ugyais megpróbál minket megvédeni a további kellemetlenségektől, fájdalomtól, akkor is, ha ez nem logikus, és nem szolgálja a nagyobb jót. Az ismerős állapothoz húz, aminek előre tudja látni a végkimenetelét, még akkor is, ha az rossz nekünk. A legkisebb ellenállást keresi. Hát ilyen a diéta, fogyókúra, életmódváltás is, akárhogy is nevezzük. A szervezet az ismerős, biztonságos állapotot igyekszik fenntartani, eszében sincs változatni. Ehhez teljesen újra kell huzaloznunk az agyunkat.

Binge Eating Disorder (túlevésnek, sorozatos evésnek lehetne fordítani)

Mint azt korábban írtam, gyanítom magamról, hogy neurodivergens agyam van, vagyis folyamatos dopamin deficitben van, és kell neki a stimuláció valamilyen formában. Az ADD-s és ADHD-s emberek gyakran küzdenek binge eating-el.

Aki tud angolul olvassa el ezt a cikket, és nézze meg ezeket a rövid videókat.

Kelly Coffey – That cookie is a cannibal – The first cookie eats all the rest (cikk)

A binge eating az, hogy az ember nem bír leállni az evéssel akkor sem ha jóllakott. Valamit még kell enni. Sós után édeset, édes után sósat, amíg tele nem vagyunk. De hogy dugig tele. Nem úgy, mint rendesen, hogy az ember csak addig a pontig eszik, amíg éhes. Ennek nem sok köze van az éhséghez. Inkább kényszer. Mint a cápa, ha megézi a vérszagot, így szoktam elképzelni magam ilyenkor. Most, hogy ezzel már tisztában vagyok, és tudom, hogy a biztonság, a leföldeltség keresése a tudatalattim célja vele, nem ostorozom magam azzal, hogy nincs akaraterőm leállni. Mert nem arról van szó, hogy az embernek nincs akaratereje, sőt. Ez impulzus kiváltotta sokszor tudattalan cselekvéssorozat. Amikor feleszmél, hogy mit csinált, bűntudata lesz, és általában egy önéheztető, bünti időszak követi, amikor az ember kvázi jóvá teszi, amit a teste ellen elkövetett. Egyáltalán nem, vagy alig eszik napokig. Ehhez nagy akaraterő kell, hogy az ember ne egyen sokáig, úgyhogy nem azzal van a baj.

A gyógymód erre, hogy az ember olyan módszereket keres, hogy leföldelje, biztonságban érezze megát, elűzze a magányt, szomorúságot, unalmat, kinek mi a kiváltó érzés. Olyanokat, amiket nem lehet megenni. A neurodivergenseknél pl. gyakori a retail therapy, vagyis az impulzus vásárlások, hogy jobban érezzék tőle magukat, mert az is egy dopamin löketet ad. Vagy evés helyett cigiznek, isznak stb. Ezek kevésbé egészséges módszerek, de általában ezek a helyettesítők jutnak először az emberek eszébe. A következő lépcső, hogy valaki tudatosságra törekszik, és fülön csípi magát a rally KÖZBEN, és nem utána. És megpróbál egészségesebb módszerekkel túl lenni ezen az impulzív pár órán, amikor kényszert érez a túlevésre. A modern pszichológusok, coach-ok, táplálkozási szakértők újabb és újabb módszerekkel rukkolnak elő ennek a kezelésére.

Van, aki azt mondja, egyszerűen rázzuk le magunkról szó szerint. Lerázogatod a kezed-lábad, a lényeg, hogy kizökkentsd magad. Van, aki óvatosabban közelíti meg a témát, sportot, táncot javasol, sétát, de van, akinek az olvasás, filmezés, meditáció is elég, nem kell intenzívnek lennie. A lényeg a gondolat elterelés és a kibillentés. Egyébként személy szerint az étvágy csillapító bogyókról az a véleményem, hogy lehet, hogy rövid távon hatásos, de nem fenntartható, és nem oldja meg a probléma gyökerét. A valódi probléma nem az éhség. Hanem az, hogy az ember fél, nem érzi magát szeretve, nem érzi magát biztonságban. És ameddig az alapproblémát nem oldjuk meg, mindig vissza fognak térni a tünetek.

És ebben az a kihívás, hogy nem külső forrásból kell várni a megerősítést, hogy az ember elég jó, elég szép, elég okos. Nem mástól kell várni, hogy biztonságot nyújtson, elfogadjon, szeressen. Hanem magunkkal kell békét kötni, és soha nem elhagyni. Milyen szép a magyar nyelv: NE HAGYD EL MAGAD! Szó szerint légy hű magadhoz, bármilyen is vagy, azokat a részeidet is öleld magadhoz, amiket nem szeretsz annyira, és tedd büszkévé a kisgyereket, aki valaki voltál. Ne engedd el a kezét, és ne hagyd el (magad). Értékes vagy úgy, ahogy vagy.

A 34 évem alatt megtanultam, hogy VAGY azt eszed, amit akarsz, de nem annyit, amennyit akarsz, VAGY annyit eszel, amennyit akarsz, de nem azt, amit akarsz.

Na, ha ez megvan, és tudatosította magában az ember, belátja, hogy a túlevés nem megoldás semmire. Nem múlik el tőle a fájdalom, csak maximum fél órára, és nagy árat fizet érte az ember.

Konklúzió: Aközött, hogy elkezdtem írni ezt a cikket, és aközött, hogy befejeztem, van 3 kg fogyás (1 hónap alatt), csak amiatt, mert megint hozzátanultam ahhoz, amit már tudok, és tudatosan próbálom csinálni. Ill. nem lépek ki, nem adom fel. Most már egész máshogy kezelem az ilyen kis elcsúszásokat. Eszembe sem jut már, hogy ez a vége. Csak az, hogy ez most egy rosszabb periódus, vége lesz, és aztán folytatom, nem ostorozom magam. Hatalmas változás ez a hozzáállásomon. 2020 előtt soha nem volt ilyen. Innen tudom, hogy ez most jó lesz. Lassan, de alakul a szemléletmód meg életmód váltás. Mert az nem csak azt jelenti, hogy mást, máshogy, máskor eszel. Hanem, hogy megismered magad, szembenézel a sötét részeiddel is, amiket nem szeretsz, és megtanulsz tényleg jól bánni magaddal kívül és belül. És ehhez bizony idő kell.

Na a végére hagytam a csemegéket azoknak, akik végigolvásták a cikket és még nem folyt ki a szemük 🙂

Beteszek ide pár jó kis videó receptet, ezek nem nyúlkaják, és nem unalmas “diétás” ételek, hanem mintegy véletlenül pont belepasszolnak az olyan egyének étrendjébe, akik igyekeznek alacsonyabb kalóriás verziókat találni a jó kajákból, és sok a nemzetközi recept köztük. Ezek legtöbbször sok zöldséggel készülnek, tartalmaznak egy fehérjeforrást, ami nem mindig hús. Így sokszor pénztárca kímélőek is. Mindegyiket készítettem már, van, amit rendszeresen. Így sokkal könnyebb “diétásan” enni, hogy ilyen finomakat lehet 🙂

A cikk legvégén pedig pár szellemi táplálék is jár 😉

Mikrós csokis-banános bögrés süti (lisztmentes, cukormentes)

Shakshouka | Arab vagy Izraeli lecsónak is emlegítik, benne fő meg a tojás (Észak-Afrika és Közel-Kelet)

Zabkása “rizottó” (sós, nem édes)

Tonhalfasírt

Batata harra – Csípős sültkrumplikockák (Libanon)

Tonhalas tojássaláta – az olcsóbb darálék tonhal is tökéletes hozzá, aprítás helyett reszeljétek le a főtt tojást a kisebb lyukú reszelőn, nagyon krémes lesz a végeredmény, bízzatok bennem 🙂 Szardíniából is finom, aki szereti. Lehet keksszel, zöldséggel is mártogatni.

Házi cukormentes műzli (granola)

Potage parmentier | Julia Child póréhagymás burgonyakrémlevese (Fanciaország-Amerika) – én még 1 répát is belefőztem és leturmixoltam, és pirított tökmaggal és tökmagolajjal a tetején tálaltam

Spanakopita | spenótos-fetás rétes (Görögország). Ha nem szereted a spenótot, cukkinis verzió is van, Kolokithopita a neve, itt a recept

Sült paradicsomleves (Olaszország)

Nyári tekercs (Vietnám) – Nem muszáj garnélarákot használni, lehet csirke, tofu, de ki is lehet hagyni.

Kókusztejes csicseriborsó pörkölt rizzsel

Epres túrógombóc – nem zsemlemorzsába forgatva, hanem vanília öntettel leöntve

Puffasztott rizsből protein tiramisú

Lisztmentes, cukormentes magas fehérjetartalmú cheesecake muffin (én krémes dobozos túrót és görög joghurtot használtam, isteni lett)

Mirza Ghasemi | rántottás padlizsánkrém (Irán)

Jollof rice | paradicsomos fűszeres rizs (Ghána, Nigéria)

Harira zöldség krémleves (Marókkó)

“Big mac” saláta

Palak paneer – Pirított paneer-sajt vagy tofukockák spenótban (India)

Kelkáposzta fasírt

Kicsit mindegyik recepten módosítottam, light dolgokat használok most, cukor helyett édesítőt, kevés zsíradékot (az olivaolaj, vagy kókuszzsír), és air fryerben sütök, nem olajban.

Ha még nem mondta volna más: KRUMPLI! Ipari mennyiségben. A mai napig tartja a pozícióját az 1. helyen, a jóllakottság érzést adó élelmiszerek közt. És a közhiedelemmel ellentétben önmagában nem hízlal jobban, mint bármi más, csak nem kell olajba, vajba, szószokba fojtani.

Egy kis kollázs a diétás kajáimból 😉

Még több recept ebben a bejegyzésben.

Ajánlott könyvek és podcastok angolul:

Bessel Van Der Kolk MD – The body keeps score

Gabor Mate -MD – When the body says no – The cost of hidden stress

Gabor Mate MD – In the realm of hungry ghosts

Geneen Roth – Breaking free from Emotional eating

Shawn Stevenson – Eat Smarter

Mark Wolynn – It didn’t start with you

Kelly McGonigal – The joy of movement

Jeffrey Schwartz MD – Rebecca Gladding – You are not your brain

This spiritual fix – Spotify podcast