A halogatás művészete

Ezt a bejegyzést egy TED lejátszási lista adta a halogatás témakörében. 11 egyenként kb. 15 perces blokkból áll, érdemes mindet megnézni, ha nem is egyszerre. Magyar feliratot a három kis ponntal lehet hozzáadni (subtitles) a video alatt.

Az első előadásban Tim Urban blogger (Wait But Why blog) írja le a fekete öves halogató agyának működési mechanizmusát. Van az Élvhajhász kismajom, aki vicces, és könnyű dolgokat akar tenni egész nap. Aztán van a kormányos, vagy ahogy én hívom, az Előre dolgozó manó, aki hasznos dolgokat csinál. És van a Pánikszörny, aki miatt ez viszonylagos egyensúlyban van, és minden időre elkészül.

 

 

Szóval én egy profi halogató vagyok, akiben szunnyad egy Előre dolgozó kis manó is, ő tartja a dolgokat egyensúlyban, hogy ne ússzak el mindig mindennel. Ha ő nem lenne, állandóan csak halogatnám a dolgokat, ahogy Tim mondja. Nyomás alatt, ha szorít a határidő, ha felbukkan a Pánikszörny, persze jól teljesítek.

De annyi dolog vonja el a figyelmemet, amíg odajutok, hogy valamit tényeg meg is csináljak, hogy az Előre dolgozó manó, és a Pánikszörny rendszeresen összevesznek, aminek az a vége, hogy utálom magam, amiért tudom, hogy meg tudnám csinálni, és jól is csinálnám, mégsem csinálom.  Ismerem azt a jóleső érzést, amivel a jól végzett munka tölt el, és hiányzik is, mégsem csinálom. Rossz érzés, belegondolni, hogy hogyan ábrándítom ki az embereket, amiért megígértm valamit, és nem tartottam be.

Amikor eljutok az önutálatnak erre a fokára, és szorít a határidő, na akkor 3 dolog szokott történni: vagy letudom végre a dolgom, és elégedetten hátra dőlök; vagy megmagyarázom magamnak, hogy ez nem is olyan fontos, és egyáltalán nem csinálom meg; vagy lejjebb kerül a fontossági listán az adott dolog, és még tovább halogatom a feladatot. Jó esetben elvégzem, mert nem akarok lustának tűnni (az vagyok, csak küzdök ellene).

Sokan mondják, hogy milyen jó nekem, olyan sokféle dolgot csinálok, és milyen jól, stb. Na íme a titkom: tizedannyi dolgot csinálok meg, mint ami érdekel, és amit akarok. 100 dolgot akarnék egyszerre, ebből 10 sikerül is, és úgy, ahogy fentebb leírtam. Legtöbbször halogatva, önutálva, nem a saját tempómban, ahogy szeretem.

 

Tim szerint mindannyian halogatók vagyunk, csak mindenki mást halogat. Az a fontos, hogy mit, mert az életünk nem is olyan hosszú, és muszáj rávennünk magunkat, hogy a hasznos dolgokat időben elvégezzük.

 

Én most is halogatok, 8 pontos listám van arról, hogy mit kell megcsinálni ezen a ráérős vasárnapon. Erre szembejön ez a lejátszási lista, és minden háttérbe szorul, mert ezt most meg KELL  írnom. A kulcs tehát, ami nálam működik, az a priorizálás. Imádok listákat írni, és a legnehezebb feladattal kell kezdenem, még ha marha nehéz is, mert ahogy az elemek fogynak a listáról, úgy fáradok én is, és kalandozik el a figyelmem, még ha más, hasznos dolgok felé is, mert azok nem olyan sürgősek. Ha a legkönnyebbel kezdeném, a végére csak kikészülnék, nyűgös lennék, és nem lenne kész semmi.

 

Halállista a Menyasszonytól a Kill Bill-ből 🙂

Tehát írj listát, és a legfontosabbal, legnehezebbel, legszükségesebbel kezdd. 

 

Bill Gates szerint lusta embert jobb alkalmazni, mint szorgalmasat, mert a lusta mindig rájön, hogy hogyan lehet az adott feladatot a legegyszerűbben, leghatékonyabban elvégezni. Na én ilyen vagyok. Nem bírom, ha valami túl van bonyolítva, ha sokáig tart. Pont azért, mert profi halogató vagyok, és nem érek rá fölöslegesen szöszmötölni, és időt veszíteni azzal, amit egyszerűbben is meg lehetne csinálni. Ezért végül újítok, olyan módszereket találok ki, amiket még nem alkalmaztak, hogy időt spóroljak magamnak.

 

A második előadásban Adam Grant pszichológus beszél arról, hogy ő pont az ellenkezője a halogatónak [procrastinator], ő egy kormányos típus, egy Előre dolgozó manó [pre-crastinator].  Mégis mivel felfedezték, hogy a mérsékelt halogatók valójában kreatívabbak, meg akarta tanulni, hogy is kell halogatni.

A halogatási időszak során ugyanis új ötletek jutnak a halogatók eszébe, és mivel nem kezdenek el ténylegesen és azonnal dolgozni a feladaton, fejben már előre megtervezik, hogyan is lenne a legjobban megcsinálni.

Az eredeti gondolkodók a történelemben mind halogatók voltak, Leonardo da Vinci például 16 évig dolgozott a Mona Lisán.

A halogatás fogyatékosság, ha a hatékonyság felől nézzük, de erény, ha a kreativitás felől.

 

 

Adam szerint a halogatási időszak arra is jó, hogy megfigyeljük, hogyan csinálják mások, és tanuljunk az esetleges hibáikból. Mindenkinél eljön a folyamat közben az a pont, amikor a saját képességeiben kezd kételkedni, nincs megelégedve a teljesítményével, ez is késlelteti a munkát. Ehelyett meg kell vizsgálni a munkamódszereket, ha szükséges megrefomálni a munkafolyamatot.

Kidolgozni a rossznak tűnő ötleteinket is, mert azok által fogunk fejlődni, még akkor, ha kezdetben elmarad a siker. Minden területen azok a legsikeresebb emberek, akik sokszor elbuknak, mert ők sokszor próbálkoznak is. Mindent egybevéve az eredeti gondolkodók is félnek, kételkednek és halogatnak. Az teszi őket sikeresebbé, hogy ezek nem vetik vissza őket, és tovább próbálkoznak.

Én azt tanultam ebből a 2 előadásból, hogy meg kell tanulni elfogadni,  és szeretni a démonainkat, hogy fejlődni tudjunk. Tudomásul vettem, hogy halogató vagyok, próbálom nem utálni magam érte, hanem inkább dolgozom magamon, és így is a legtöbbet akarom kihozni magamból, mert elhiszem, hogy képes vagyok rá.