Tévhitek a fogyózásról 1.rész

Nem tudom azt sem, miért jött ez a trend, hogy a kövér embereket automatikusan akarat gyengének, lustának, néha még undorítónak is bélyegzik. Talán mert egyre több a kövér ember, vagy mert láttak ilyenre példát, és emiatt azt hiszik ez mindenkire igaz, akin fölösleg van. A kövérség az akaratgyengeség jele lett, de csak a saját példámból kiindulva: ha tudnák az ilyen emberek, mi minden sikerült már az akaratom miatt, és mennyit küzdöttem életemben, nyüszítve kérnének engedélyt meghunyászkodni.

Az “undorító” mivoltunk pedig ízlés dolga. Ez olyan, mintha csak és kizárólag egyetlen testtípus lenne szép, és minden, ami azon alul, vagy felül esik, az csúnya lenne. Ez azért sem igaz, mert reggelig tudnám sorolni a nem ideálisnak kikiáltott alakú, de szép, vagy megnyerő emberek listáját.

Nekem személy szerint az izmos nők, és férfiak sem tetszenek. Annyi kidolgozottság jót tesz mindkét alaknak, hogy a formája hangsúlyosabb legyen (nőknél: kerekebb fenék, laposabb has, vékonyabb, izmosabb végtagok, férfiaknál: szélesebb váll és mellkas, lapos has, teherbíróbb izomzat). De nem szeretem, amikor jól látható egy izom. Persze sok, és kemény munka van mögötte, ezt senki nem vitatja el, de ettől még nekem nem lesz szép. Nem kéne mindenki más fölé helyezniük magukat, ezt kikiáltani egyedüli szépnek, és mindenki mást genetikai selejtnek elkönyvelni. Itt megjegyzem, hogy nem mindenki ilyen, és én nem általánosítok, csak sok ilyet láttam.

Nem minden ember az evéstől lesz kövér! Ez egy olyan alapszabály, amit mindenkinek jó mélyen be kéne vésni az agyába. Nem azért, mert zabál, hanem azért, mert nem a megfelelő ételeket eszi (főleg a spórolás miatt), amikben csak a rengeteg eltelítő, ámde túl sok felesleges kalória, és szénhidrát van (energia), és az ő szervezetük (a mi szervezetünk) nem tudja elég jól feldolgozni ezeket, csak úgy, ha közben raktároz is. A plusz súllyal élő emberekre más szemmel kéne nézni ahelyett, hogy lustának, akaratgyengének bélyegzik őket a szerencsésebb génekkel megáldott emberek. Azok fröcsögnek ránk általában, és cáfolják meg azt, hogy lenne genetikai tényező, akiknél tényleg nem játszik ez szerepet. Akik kicsit elengedték magukat, ettől felszaladt pár kiló, majd úgy verik a mellüket, hogy no lám, milyen szép testük lett, mintha legalábbis 150 kg-ról fogytak volna le, és még izmot is építettek volna.

Egy idő után persze (és ez abszolút személyiségfüggő dolog, és változtatható), sokan beletörődnek a helyzetükbe, és tényleg lusták, igénytelenek lesznek. Nem érdekli őket, mit esznek, “úgyis kövér vagyok” címszóval. Én is ilyen voltam sokáig, amikor még érdekelt az emberek véleménye, és hogy hova könyvelnek. Ma már nem érdekel. Most is kövér vagyok, de kevesebb, mint voltam, sportosabb, egészségesebb. Meg kellett tanulnom, hogy az egészséges életmóddal a magam dolgát könnyítem meg. Könnyebben mennek a mindennapi tevékenységek, a sport miatt mindig energikusnak érzem magam, a korlátozott mennyiségű ch miatt pedig nem vagyok (kaja)kómás.
Nem is hittem, hogy ezeken a dolgokon ilyen sok múlik. Mindig csak a fogyasztó hatást mondják érvnek, nekem pedig ez mindig karcsú oknak bizonyult. Azt is rendszeresen „elfelejtik” megemlíteni (mert ha ennek nagyobb publicitása lenne, nem lenne milliárdos üzlet a fogyókúra ipar), hogy nem feltétlenül fogyunk le a sport és diéta betartásával sem. A testünk formálódik, és jó lesz a közérzetünk, de a számottevő fogyás nem mindig borítékolható. Legalábbis az én esetemben nem az, ezt közel 2 évnyi tapasztalatból vonom le. Vannak persze olyan időszakaim, amikor nem figyelek oda, vagy nem tornázom, de ez pár hétnél soha nem tart tovább. Nem engedem meg magamnak, mert túl sokat dolgoztam, és túl sok áldozatot hoztam ahhoz, hogy a 0-ra visszazuhanjak.

Mindenhol azt olvastam, hogy BÁRMI féle fogyókúrás csodaszer, és fogyi bogyó használata becsapós, veszélyes, vagy hatástalan. Még ha le is fogyunk tőle, a hatás nem lesz tartós. Vagy pedig rá van írva, a dobozára, hogy diéta és mozgás mellett hatásos, de könyörgöm, ha ezeket csináljuk, akár fűrészport is ehetnénk, hiszen ezek önmagukban is hatásosak.

Végül azért leírom, honnan indult ez, és mi az álláspontom a dologgal kapcsolatban, mielőtt azt hinnétek, hogy nagyon le akarok fogyni, vagy fitness mániás lettem. A stroke megköveteli, hogy minél egészségesebb életet éljek, és lehetőleg fogyjak is. Az életem múlhat rajta, mert visszatérhet. Én mindig baromságnak tartottam, hogy a súly okhoz mindenféle nyavalyát. Addig amíg a saját bőrömön nem tapasztaltam, hogy így van. Persze, nem ez volt az egyetlen ok, de jócskán közre játszott a betegségemben. Kin előbb, kin később, kin egyáltalán nem jönnek ki a kövérség tipikus betegségei. Genetikai tényező, ugye. De én most már nem engedhetem meg magamnak, hogy kockáztassak, hátha nem jön ki újra. Vigyáznom KELL magamra.

Mindemellett női szemmel is a teltebb nők tetszenek, őket tartom nőiesnek, és tisztelem a férfiakat, akik ezt vonzónak találják, és ezt el is ismerik. A férfiaknál pedig meglepő módon egyáltalán nem találom vonzónak az izmos példányokat. Azokat részesítem előnyben, aki abszolút átlagos alkatúak, és egy kis háj még ki is emeli az alkatukat.

A túlzások egyik nemnél sem jönne be. Magamon sem! Imádok töltött galambnak kinézni, és a pasizást sem nehezítette meg az alkatom, de kifejezetten kövéren nem éreztem magam jól soha. Persze, ez viszonyítás kérdése. Van, akinek teltkarcsú vagyok, és van, akinek bálna. Széles a skála. De érdekel? NEM! Mert már csak magamnak kell megfelelnem. Én élek magammal egy életen át, nem más. Akár elégedett vagyok magammal, akár nem, ezt a testet még vagy 50 évig nem vetkőzhetem le. Tehát úgy csinálom, hogy pajtiban legyünk, és sokáig kiszolgáljon.