Filózgatok #9 – Vágy, álom, cél. És a megvalósítás?

Az álmokat, és a célokat egy dolog különbözteti meg egymástól, a TETT!

Míg az álmainkért nem teszünk aktívan, mindig csak azt mondjuk: De jó lenne! Addig a céljainkért igenis hajlandóak vagyunk lépéseket tenni. Az más kérdés, hogy általában kiderül, hogy igazából nem is erre vágytunk. A boldogságot épp a nem-tett, a nem gondolkodás, nem-agyalás szokta elhozni, bízni benne, hogy minden okkal történt így, és akkor jól is van.

Addig is, amíg nem vagyunk Buddhák, nézzük, mi az, ami az emberiséget előre viszi.

Van, aki simán emberi vágynak, van, aki becsvágynak, van, aki birtoklási vágynak hívja. Dolgokat, pénzt, pozíciót, egy másik embert.. A lényeg a VÁGY!

Vagyis más néven az álom. Akarni valamit, mindig többet, mindig jobbat. Ez természetes emberi érzés, és nem kell neki határt szabni, csak nem szabad hagyni, hogy elemésszen. Nem szabad a megvalósulásától függővé tenni a boldogságot. Lehet, hogy elégedetté tesz. De ne felejtsük el, hogy az is csak egy eszköz, melynek segítségével kényelmesebben érezzük magunkat a saját bőrünkben, és a világban. A lelki békénket aztán csak magunkban találhatjuk meg. Vagyis a helyünket a világban, a feladatunkat az életben. Sokan ezt a ráeszmélést az idős korral hozzák összefüggésbe, mert feltétezik a több élettapasztalatot. Pedig akár fiatalon is eljöhet, attól függ, MIKOR VAGYUNK HAJLANDÓAK SZEMBENÉZNI SAJÁT MAGUNKKAL!

Elfogadni, hogy minden csak eszköz annak szolgálatában, hogy mi boldogabbak lehessünk, hogy több időnk, energiánk legyen saját magunkra. Csak hát az ember általában véve telhetetlen, és hiába van elég, még többet akar.

Én egyáltalán nem vagyok ellene, hogy az ember kényelmes életet teremtsen magának. Sőt támogatom, mert ha nem kell a megélhetési gondokkal küzdeni, több idő marad(na) befelé fordulni. Hiszen mindig minden válasz bennünk van. Én is abban a fázisban vagyok, amikor is VÁGYOM dolgokra. Nézzük, hogyan lehet megszerezni őket.

 A nagy egojú emberek azért sikeresebbek, és érik el a céljaikat mert elhiszik, hogy nekik minden jár, ők mindent megérdemelnek.

Míg a szerény emberek egyrészt kevesebbel is beérik, mert tudat alatt tudják, hogy nem a pénz függvénye a boldogság az életben.
De másrészt nem is hiszik el magukról, hogy nekik ez járna. Nem tudják magukat elképzelni vagyonos emberként.

Ugyanez a helyzet bármilyen élethelyzettel. Ha valaki külföldre akar menni, nem tudja jól, részletekbe menően elképzelni a szituációt, arra rá kell segíteni. Pl. Hullámokat ábrázoló képeket kirakni a falra, vagy egy füzetet vezetni, és minél részletesebben leírni a helyzetet, mindig hozzáírni egy sort.

Másik példa: ha valaki le akar fogyni, mert őt zavarja, ahogy kinéz, az képezi a dolog akadályát, hogy nem tudja magát elképzelni vékony emberként. Él benne egy maradandó önkép, és ez egy kövér emberé. A teendő a fentitekkel megegyezik, a magáról való elképzelésén kell dolgoznia.

És itt jön egy nagyon fontos dolog, mindegy, mi a célunk, a lényeg, hogy HOZZÁ TUDJUK TÁRSÍTANI A JÓ ÉRZÉST, AMIT BELŐLÜNK KIVÁLT A MEGSZERZÉSE!!

Képeljük el részletekbe menően, jelen időben a célt, mintha már meg is valósult volna, és mondjunk érte köszönetet, csak úgy bele az éterbe. És képzeljük el magunkat, miközben a megvalósulás boldogságérzetet vált ki. Érezzük át az örömét.

Képzeljük el minden nap ébredés után, és elalvás előtt, mert ilyenkor a legfogékonyabb az agyunk az új gondolatokra. Ellazult állapotban, amikor még nem, és már nem zakatol a feltoluló gondolatoktól.

Ti is tapasztalhattátok már, hogy csakis addig nem történik semmi érdemleges az életetekben, amíg nem jutottatok szilárd elhatározásra valamiben, esetleg még lépéseket is el nem kezdtetek el tenni az ügy érdekében, legyenek azok mégoly aprók is. Akkor hirtelen mintha minden, és mindenki a segítségetekre lett volna a megvalósításban. Amint megvolt a cél, minden a szolgálatotokba állt.

Ezzel szemben, amíg bizonytalanok vagyunk és több opciót is nyitva hagyunk, addig mintha nem jönne össze semmi. Bizonytalan akkor vagy általában, amikor nem gondolsz eleget magadra, hogy neked mi a jó, hanem még ekkor is azon agyalsz, hogy a másik nehogy zokon vegye a te döntésedet, nehogy negatív hatással legyen az életére. Pedig mihelyt meghoztunk egy döntést, az Univerzum/Isten akcióba lép, hogy a másik életével is összeszinkronizálja. Hogy neki is jó legyen.

Tehát hogy kéne csinálni? Elhinni, hogy megérdemeljük, ehhez pedig önmagunk szeretetén keresztül vezet az út.
Köszönet az inspiráló gondolatokért Domján Lászlónak, Szabó Péternek, és Brian Tracy-nek! Hetek óta az előadásaikat hallgatom, mert úgy éreztem, szükségem van lelki táplálékra. Ezek azok a gondolatok, amit úgy érzem, meg kell osztanom, még ha annyian megtették is előttem.