Home » Home » Strong Coffey – Egy hiteles személyi edző rendhagyó blogja
strong

Strong Coffey – Egy hiteles személyi edző rendhagyó blogja

Akkor figyeltem fel rá, amikor olastam azt a bejegyzést a blogján, amelyben felsorolja, hogy mi hiányzik neki a 150 kilós énjéből. Mindezt egy átlagos alkatú nő fotójával. Kelly “Strong” Coffey-ként mutatkozik be. Személyi edző, és most sem kifejezetten vékony. Az ígéri, segít egészségesebb szokásokat kialakítani fenntartható formában. Nem nagyon hiszek neki.

Unom már a sok megmondóembert, akik tudják a tutit, és jó drágán hozzájuthatsz a módszerükhöz te is. Ilyen előtte-utána képet is láttam már eleget. Ki szokott derülni az a kis titkos tablettákon élés, minden nap 3 óra konditerem, koplalás, szóval számomra túl nagy ár, amit a szebb alakért meg kell fizetni.

Mert rengeteget olvastam a témáról, sok helyen, magyar, és külföldi blogokon, és nem csak magam miatt. Úgy szeretném a többi lánnyal is megosztani a tutit, hogy hogyan lehet fogyni. De nem találtam meg. Általános érvényű törvény nincs! Az sem igaz, hogy mindenki lehet vékony. Írtam már, hogy nekem speciel mik szoktak működni, de ezeket én évek alatt tapasztaltam ki magamon, és ezek csak a fizikai tényezők.

Miért, milyen van még?

Hát ezért olvastam bele ennek a csajnak a blogjába, mert azt állítja, hogy másmilyen tényezők is vannak. És én is azt tapasztaltam magamon, hogy csak akkor megy a súlyvesztés, ha egy bizonyos módon érzem magam. Gondoltam, túlmagyarázom a dolgot, de a bemutatkozójában találtam érdekességeket.

“Nem vagyok eleve sportos típus, sosem voltam vékony.” – Na! Akkor tovább is olvasom – gondoltam.

Van, aki eleve szeret, és tud egészségesen élni, de nekünk többieknek tanulnunk kell. A cikk további része olyan lányoknak, nőknek szól, akik túl vannak már néhány eredménytelen fogyókúrán.

Így folytatja:

A húszas éveim közepére több, mint 150 kg-t nyomtam a jojózásnak köszönhetően. Elhittem, hogy a súlyom a boldogtalanságom oka. Kétségbeesésemben gyomorgyűrű műtétre mentem. A műtét megváltoztatta ugyan a testemet, de az elmémmel semmi nem történt, még mindig ugyanaz a lány voltam. Még mindig céltalanul bolyongtam az életben, és kerestem valamit, amitől jól érezhetem magam. Unalmamban, a depresszió, a szorongás miatt ettem volna, vagy csak az időt elütni is enni akartam, mint azelőtt. Tehát az operáció ide, vagy oda, a lelkem nem volt rendben, tehát ettem. Eleinte csak kis adagokat, aztán ezek egyre nőttek. Mielőtt feltártam volna az okát, hogy miért is érzem úgy, hogy állandóan ennem kell, visszatértem a régi kerékvágásba, és taccsra vágtam egy drága műtét eredményét.

A problémát sosem a súlyom jelentette. A súly csak valami mélyebb problémának volt a tünete. Vagyis annak, hogy egész életemben kölcsönhatásban éltem a fájdalommal, és a sztorikkal a fejemben. Vékonyan még szerencsétlenebbül éreztem magam, mint valaha. Végül a mentális problémák térdre kényszerítettek, és itt kezdődött az igazi történetem.

10 évet töltöttem azzal, hogy valóban jól legyek. Ugyanaz a nő maradtam, de kifejlesztettem magamban a képességet, hogy olyan döntéseket hozzak, amik jót tesznek nekem fizikailag, és mentálisan. Nem a pillanatnyi örömet keresem, hanem hosszútávon gondolkodom. Minden nap rekedtre tudnám magam beszélni, és addig tudnék írni erről a témáról, amíg ki nem dőlök, azért segítsek hogy azoknak a nőknek, akik, akik magukra ismernek a történetemben.

Azt mondják, hogy a bántalmazó kapcsolatokból ki kell lépni. Márpedig én ilyenben éltem, na nem a férjemmel, mert ő sosem bántana, hanem saját magammal. Egyfolytában bántottam magam, mert nem tudtam megfelelni a mai kor szépségideáljának, a TV-ből újságokból csak az jött vissza, hogy utálnom kell magam, amiért nem vagyok olyan, mint a szereplők. Felvettem a sértéseket is, amik értek. Természetesen megpróbáltam egy csomó gyors eredményt ígérő diétát – ideiglenes sikerrel, vagy sikertelenül – mielőtt olyan döntéseket kezdtem hozni, amelyeket tartani is tudok, és amelyek jót tesznek nekem. Az ön-bántalmazó korszakom utolsó lépéseként rászántam magam a műtétre, amellyel a gyomrom térfogatát csökkentették.

Ma már nem bántom magam, néha ellustulok ugyan, de olyankor a saját fülembe duruzsolok, hogy ez így nem lesz jó, és visszaáll minden a rendes kerékvágásba. Régen senki nem volt olyan gonosz velem, mint én saját magammal. Szavakkal is bántottam magam. Azt mondogattam magamnak, hogy kövér vagy, értéktelen vagy, így senki sem tud téged szeretni. Úgyis feladsz mindent, úgysem bírod sokáig. Nyugodj bele, hogy te ilyen vagy!

Teljesen azonosultam azokkal a véleményekkel, amelyek a külvilágból ömlöttek rám. Aki kövér az lusta, akaratgyenge, nem egészséges, csúnya, alacsonyabb rendű, nem olyan ügyes; mintha a saját hangomon ezt kiabálta volna nekem. Aztán rájöttem, hogy ez nem az én belső hangom. Én nem vagyok ilyen, van egy csomó jó tulajdonságom, miért az az egyetlen meghatározó, hogy kövér vagyok? Az én saját hangom ha halkan is, de azt súgta, hogy értékes vagyok, elég vagyok, nincs miért szégyenkeznem. Az igazi változás az volt, hogy felcseréljem a kettőt, és a magamat szerető gondolatok kerüljenek túlsúlyba.

Akkor a blogom valójában az önelfogadásról, vagy a változtatásról szól?

Igazából mindkettőről, mert változtatni csak úgy tudsz, ha elfogadod a tényeket, és nem tagadásban élsz. Hogy ezt most megettem, de ez nem is számít, ez nem is hízlal annyira, még nincs is olyan késő, ezt most megérdemlem, most szívfájdalmam van, most unatkozom, stb. Azzal, hogy érzelmi evővé válsz, bántod saját magad. Ha nem akkor, és annyit eszel, mint a tested igényelné, akkor bántod magad. Bántod a tested, és a lelked is. Az előtte-utána képem nem azzal a szándékkal tettem fel a blogomra, hogy a soványságot reklámozzam. Hanem azért, mert tudom, hogy az ember kövéren, és soványan is érezheti magát szerencsétlennek.

Amikor a testem hirtelen vékony lett, kifejetetten boldogtalannak éreztem magam, és nem értettem, hogy miért. Hát azért, mert A TESTFORMÁD NEM A BOLDOGSÁGOD FORRÁSA! Hiába próbálják ezt lenyomni a torkunkon, ez már egy világméretű, milliárdos üzletág, amely azt a vacak gondolatot próbálja beadni nekünk, hogyha nem nézünk ki tökéletesen, nem is lehetünk boldogok. Ennek is az egyik ága, hogy ha túlsúlyos vagy (mindegy, hogy 5, vagy 35 kg a a “túl”), akkor érdemtelen is a boldogságra. Mintha a vékony nők mind boldogok lennének! Vékony lányok! Ugye, hogy ez nem igaz? Az evés nem bűn, csak okosabban kell csinálni!

 

AnXzxO8

A boldogság nem attól függ, hogy tökéletesen nézel-e ki, hanem hogy rendben vagy-e lelkileg! Ha lelkileg rendben vagy, pajtiban vagy önmagaddal, szereted magad, akkor nem is akarsz rosszat magadnak, ezért nem eszed túl magad, a mi esetünkben. Persze most feltételezzük, hogy akikről beszélek, nem egy betegség következtében híztak meg, szóval nem rajtuk kívülálló, megváltoztathatatlan okok miatt. Persze ők is lehetnek pont ugyanolyan boldogok. Mert mint említettem, a boldogság annak a függvénye, hogy mennyire vagy kibékülve saját magaddal.

Persze, biztos van, aki azt gondolja, vékonynak és szerencsétlennek lenni jobb, mint kövérnek, és szerencsétlennek. Ez abban az esetben igaz is, ha csak mások véleménye miatt akarunk lefogyni. De ha mélyen belegondolunk a nadrágunk mérete a boldogság szempontjából kb. annyira számít, mint a tapéta mintája a falon. Maga a “lefogyás” nem tesz önmagában boldoggá a szó tartós, lényeges értelmében. De szeretve törődni magunkkal, vigyázni magunkra már más tészta. Az önfejlődés, az hogy másképp tudsz hozzáállni ugyanahhoz a témához, ezt is jelenti. Tehát egészségesebb szokásokat alakítunk ki, és a fogyás elkerülhetetlenül beindul. Ez merőben új felfogás a soványság piedesztálra emeléséhez képest.

Tehát egyik felfogás sem egészséges, az sem, hogy “Kövér vagyok, neki kell állnom edzeni, mint az őrült, és kemény diétára kell fognom magam”, meg az sem, hogy “Le van ejtve, ilyen vagyok, így fogadjanak el, felteszek még egy kis rúzst”. Olyan emberként, aki már átment ezen, hitelesebben beszélhetek, mint egy olyan tréner, aki életében nem volt kövér, és nem tudja, mivel jár ez. Ennyi idő után állíthatom, hogy minden testtípus lehet szép, és boldog lehet az ember mindenféle méretben. De azoknak a nőknek az esetében, akik jól bánnak magukkal, még a fogyás is garantált.

Millió helyen lehet olvasni arról, hogy ezt hogyan kell csinálni. Tudatosabb étkezés, feldolgozott ételek, és gyorskaja mellőzése, valamilyen fajta mozgás, rendszeres étkezés, adagokra, minőségre figyelés, természetbe járás, késő esti evés, pia és cigi elhagyása, vagy legalább redukálása. A folyamatos önfejlesztés, meditáció, kikapcsolódás pedig a lélek tápláléka, ami szintén nagyon fontos az egyensúlyhoz.

 

TEHÁT ELŐSZÖR A LELKEDET TEDD RENDBE, MIELŐTT A FOGYÁSSAL FOGLALKOZNÁL!

 

Inspiráció és forrás: Strong Coffey Blog

Kapcsolódó cikk: 18 tipp az eredményes súlyvesztéshez, avagy a személyes diéta-Bibliám

 

About Eni

2008 óta foglalkozom rövidebb cikkek írásával. Az élet nagyszerű témákat szolgáltat, és sokan szeretik is olvasni, amiket írok. Mostantól minden írásom megtalálható itt, egy helyen. [ENGLISH]: I'm writing shorter articles since 2008. Life provides great topics, and a lot of people like, what I write. All my writings can be found here, from now on.

Check Also

jim-carrey-sorriso-192300

10 tanács Jim Carrey-től a sikeres élethez

Jim Carrey 115 millió dollárt érő világsztár, aki az utóbbi években a spiritualitás felé fordult. ...

No comments

  1. Köszi Enci a cikket. Rólam íródott…., csak még nem “értem meg” a fogyás kivitelézésére.☺