EniWays
Az utóbbi napokban kénytelen vagyok újra tv-t nézni időnként, 5 év után. A következő megállapításra jutottam: amit a reklámok dedós módon mondanak, azt el kell osztani 2-vel, és ha még úgy is megvennénk azon az áron, amin kínálják, akkor megéri. De általánosságban csak azokat a termékeket reklámozzák, amik amúgy nem mennek. Jó bornak ugye nem kell cégér, tehát az a jó, amit nem is reklámoznak. Ha jó, úgyis eladható.
Az a szégyen, hogy egy “sikeres” mai embert az határoz meg, hogy ezekből az agyonreklámozott szarokból minél több legyen a birtokában. Majmolják a többieket, mert hát menő, akkor nekem is kell. Nincs bátorságuk az embereknek azt csinálni, amit akarnak, mert félnek, mit gondolnak mások. Mi ez, ha nem börtön? Először ettől a zsák kavicstól kéne megszabadulni, nem? A megfelelési kényszertől. Mennyivel szabadabbak, boldogabbak lennénk…
