Az Iszlám vallás szimpatikus oldala

Már javában tart az idei ramadáni böjt. Úgy döntöttem, ennek tiszteletére összeszedem a gondolataimat, és leírom, és miket találok rokonszenvesnek az Iszlámban.

Először is pár szóban arról, hogy miért is érdekel ez engem. Gyerekkoromtól fogva spirituális beállítottságú vagyok, és úgy neveltek, hogy nyitott legyek a világ dolgaira. Érdekel az ember és Isten (Univerzum) kapcsolata. Nem gondolom azt, hogy kizárólag az a vallás kellene, hogy érdekeljen, amibe beleszülettem (református). Ettől még a gyökereimet megőrzöm, és tisztelem.

Nem hiszek a kizárólagosságban. Abban, hogy csak egyvalakinek lehet igaza, egy valaki láthatja jól a dolgokat. Így abban sem, hogy választanunk kellene. Jobbos vagy, vagy balos. Lokálpatrióta, vagy multikulti. Keresztény, vagy muszlim. Utálom a címkézést, szerintem mivel minden életút más, különböző vélemények, látásmódok is alakulnak ki. Mindenkinek igaza van a saját szemszögéből.

 

A butaság legmagasabb foka, ha olyasmit utasítunk el, amiről nem tudunk semmit.

– Dr. Wayne Dyer

 

De abban is biztos vagyok, hogy a világban több van, mint amit a felszínen látunk. Én pedig annyit fedezek fel belőle, amennyit tudok. A belső utazásom egyik állomása az Iszlám felfedezése lett, nyilván nem a véletlen hozta ezt így. Most már 5 éve érdekel Tunézia, és az arab világ, és ennek szerves része az Iszlám. Ezért kihasználom a lehetőséget, mert minden új dolog megismerésével több leszek, és szélesebb lesz a látóköröm.

A mi nyugati észjárásunkkal nehezen felfogható, hogy a muszlimok (arabok, perzsák, indiaiak, pakisztániak, afrikaiak, stb.) másképpen működnek, más az értékrendjük, mint nekünk. Nem jobb, vagy rosszabb, csak más. Mi nyugatiak is több mindent betartunk ezekből, tudtunkon kívül. Sokszor hallottam a barátomtól, hogy én jobb muszlim vagyok, mint sok született muszlim, és nem is vettem fel a vallást.

 

 

A muszlim barátaim olyan jó emberek, és annyira mondogatták, hogy a vallás miatt lettek ilyenek, hogy sokáig ellenálltam, de végül engem is érdekelni kezdett az Iszlám vallás. Mi benne a jó? Miért hisznek benne 700 millióan (más becslések szerint 1,9 milliárdan) világszerte? És a számuk évről évre nő. Az alábbiakat nem a páromtól tudom, nem ő tette számomra érdekessé ezt a vallást. Soha nem erőltette, hogy tanuljak róla, és pont ezért nekem kedvem lett többet tudni. A nyugati ember nem tud semmit az Iszlámról, vagy ha azt hiszi igen, az ferdítés, téves, hiányos, vagy szándékos hazugság.

Olvastam, hogy a muszlimok azért “reklámozzák” annyit, hogy milyen szép a vallásuk, mert a legjobbat akarják az illetőnek, és így jutnak maguk is a mennybe. Az első dolog, amire rájöttem, amikor az Iszlám szokásokat tanulmányozni kezdtem, az, hogy milyen békés vallás is ez. Mindenhol azt hallani, hogy erőszakos, de a muszlimok 95%-a nem akar mást, csak békében élni magával, Istennel és a világgal. A maradék 5%-ról szólnak a híradások, ők azok, akik félreértelmezik, kicsavarják a vallást.

Onnan lehet tudni, hogy ez így van, hogy a gyilkolástól sem riadnak vissza, és az Iszlám (a szó jelentése feltétlen alárendelődés Isten akaratának, a salam=béke szóból ered) szabályai tiltják az erőszakot. Mint ahogy nálunk is sokfélék az emberek, a keleti világban is, tehát vannak képmutató, vallásukat elhagyó, gonosz, stb. emberek. Egy olyan társadalomban, ahol a vallásnak még össze -és visszatartó ereje van, keveredik a jó muszlim és a jó ember fogalma.

Ahogy mondani szokták, ez nem csak egy vallás, ez egy életstílus. A mindenre kiterjedő életvezetési tanácsok, amiket annak idején  Kr.u. 600 körül még a vallásalapító Mohamed próféta állított fel, a mi szemünkkel elavultnak hathatnak, ám a muszlimok büszkék rá, hogy ennyi év alatt sem a szent könyvük, a Korán, sem az alapvető életvezetési és családmodell sem változott. Nekem, a nyugati neveltetésemmel személy szerint túl sok a betarthatatlan szabály, de azt veszem észre, hogy sok országban (főleg imádott Tunéziámban) lazulnak ezek a szabályozások. Az emberek azokat tartják meg belőlük, amiket tudnak, és akarnak, és persze, amire a társadalom presszionálja őket.

Összegyűjtöttem néhányat azok közül a jellemzők közül, amelyek számomra is érdekessé, és szimpatikussá tették ezt a vallást. Nyilván negatívumok is vannak, de ezekre most nem térek ki, ezúttal a pozitívumokra fókuszálnék.

 

Zakat (vagy sadaqa), vagyis kötelező adakozás: Nagyon szimpatikus, hogy nem ragaszkodnak a pénzükhöz, és tárgyakhoz. Nem gondolják, hogy ezek teszik boldoggá őket, ergo az elengedés mesterei. Ezt mi nyugati emberek már elfelejtettük, azt gondoljuk, a birtoklás fogja nekünk meghozni a boldogságot, lelki békét. Azt is elfelejtettük, hogy ha adunk, az által mi is csak “gazdagodunk”, szegényebbek sosem leszünk tőle, épp ellenkezőleg, ez lelkileg minket is felemel. Nyilván az adományozás minden kultúrkörben dicséretes dolog, de nekem rokonszenves, hogy az iszlámban még kötelező is. Egy hitét tartó muszlimnak adakoznia kell. Árvák, rászoruló rokonok, szegények, utazók, és azok számára, akik kérnek. Muszlimok szintén muszlimok felé kell, hogy adakozzanak kötelezően, de ezen felül bárkinek adhatnak önkéntesen. Isten aztán sokszorosát adja vissza a jótettnek, és nem csak anyagi szempontból. Persze csak akkor, ha önzetlenül adunk, nem várunk viszonzást, és “nem verjük nagy dobra”.

 

 

Moderált öltözködés: Egyesek úgyis prűdnek fognak nevezni, ez ellen nem tehetek semmit. De nekem kifejezetten szimpatikus, hogy a muszlim nők eltakarják az “ékszereiket”, ahogyan ők mondják. A hajukat, és/vagy a bőrüket. Ez országtól, és a vallásosság mértékétől változik, tehát a moderált öltözködéstől a minden takaró burqa-ig változhat. Nekem nyilván a moderált öltözködés a szimpatikus, ez fér bele a nyugati szemléletmódomba is. Vagyis hogy nem teszik ki a melleiket a kirakatba, nem hordanak feneket épphogy takaró miniszoknyát, haspólót, stb. Sokszor hallom, hogy egy nő öltözködése nem felhívás keringőre. Akkor mi az? Ha én férfi lennék, azt, ha egy nő “ledéren” öltözködik, egyenesen annak gondolnám.

Mindig azt a példát szoktam felhozni, hogy amíg dekoltált ruhákban jártam, a férfiak soha nem néztek a szemembe. Mióta viszont ezt megszüntettem, csodák csodájára emberszámba is vesznek, nem prédának tekintenek. Mióta elkezdtem tisztelni magam, ők is megtartják a 2 lépés távolságot, mert nem merül fel bennük, hogy “csak arra vagyok jó”. Persze a muszlim nők a közhiedelemmel ellentétben nem prűdek, a férjük előtt igenis szexisen öltözködnek, festik a hajukat, stb. De hiszik, hogy ez másnak nem jár. Őket a férjük láthatja “így”, hiszen nem “eladó az áru”.

A másik vetülete a dolognak pedig az, hogy nem a férfiak kényszerítik a kendőt a nőkre, hanem vallási előírás, hogy takarják el magukat. Aki maradéktalanul betartja ezeket, az kortól függetlenül, de országtól függően kendőt hord. Tunéziában  már évtizedek óta nem kötelező a viselése, ettől függetlenül a nagyon vallásos nők hordják. Azért ha belegondolunk, ehhez is bátorság kell, hiszen teljesen “megfosztják magukat” attól, hogy nőként tekintsenek rájuk, és a nőiességüket kihasználva érjenek el bármit is az életben. “Kénytelenek” az eszükkel érvényesülni, és ez nekem rendkívül vonzóvá teszi őket.

Igen, nyilván van, aki eltartatja magát, képmutató, visszaél a kendő nyújtotta “biztonsággal”, stb, de én nem ezekről a nőkről beszélek. Maradok annál, hogy a pozitívumokat emelem ki.

Családközpontúság: A muszlim családok nagyon összetartóak, megbeszélik egymással a mindennapi élet történeseit. Hitük szerint minél több gyerekkel ajándékoz meg Allah/Isten, annál jobban szeret. A szülőket, de különösen az anyát feltétlen szeretet és tisztelet illeti. A rokonok közti kapocs is erős, összejárnak, tartják a kapcsolatot.

A családban uralkodó szeretet az isteni szeretet lenyomata

– Osman Nuri Topbas

 

 

Házasélet: A muszlimok hisznek a házasság intézményében, és ezt a vallásos keresztényekhez hasonlóan szent szövetségnek tekintik, amit Isten kötött össze. Az alap tézis az, hogy Isten minden élőlényt párban teremtett, így az embert is. Férfi és nő különböző tulajdonságokkal rendelkezik, és éppen ezért tökéletes egységet tudnak alkotni. A cél az, hogy az e világi együttlét a túlvilágon is folytatódjon, és ezt úgy lehet elérni, hogy nagyon szeretik egymást, és így is szolgálják Istent, hiszen egymás szeretetén és tiszteletén keresztül Istent is szeretik.

Ramadáni időszak: Minden évben, a holdállástól függően más és más időszakban kezdődik az 1 hónapig tartó ramadáni böjt. Ez kényes téma nálam, mert egészségügyi szempontból ellenzem ezt a fajta szigorú böjtölést. A Ramadán során ugyanis napkeltétől napnyugtáig nem esznek, nem isznak semmit, nem élnek házaséletet (a házaspárok napnyugta után élhetnek). Ha a nap lenyugodott, pedig nagy lakomákat csapnak. A stroke-om következményeként kénytelen voltam behatóbban megismerkedni az egészséges életmóddal, és ezért is tudom, hogy estére nem szabad megterhelni, munkára kényszeríteni a gyomrot, mert már csak takarékon működik.

Az viszont rendkívül szimpatikus, hogy aki komolyan csinálja, az estére sem tömi meg magát, hanem a valódi céljáért tartja a böjtöt. Vagyis hogy átérezze azok helyzetét, akik valóban éheznek, és az év minden napján, nem csak 1 hónapig. A rendszeres imádkozással pedig közelebb kerülnek Istenhez, megtisztulnak lelkileg, a rendszeres ima amúgy is rokonszenves nekem, hogy nem felejtenek el hálás szívvel megemlékezni a teremtőjükről.

A kereszténységhez való hozzáállás: A muszlimok elismerik a keresztény prófétákat, így Jézust is, nem tekintik ugyan Isten fiának, de nagyon tisztelik. Rengeteg hasonlóságot mutat a Korán és a Biblia (mindkettőt olvastam), az alapvető értékek ugyanazok, csak jobban meg kellene ismerni egymás nézőpontját, meggyőződésem, hogy nem lenne ennyi ellenségeskedés. A muszlimok tisztelnek minden monoteista, Ábrahámi vallást, így a kereszténységet is, a férfiak még házasodhatnak is az ilyen felekezethez tartozó nőkkel.

 

Hangsúlyozom, hogy nem a kivételekről akartam most beszélni, noha a média úgy állítja be, mintha az elveikben elferdült muszlimok lennének többségben, de nem így van. Az egyénen múlik, hogy milyen muszlim lesz, vagyis egy vallását valóban tartó ember soha nem fog az erőszakhoz nyúlni, elítélni másokat. A fentieken kívül is vannak még szimpatikus vonásai az Iszlámnak, sőt olyanok is, amelyeket kifejezetten képmutatónak tartok, de fontosnak tartottam elmondani, hogy ezt a vallást a nyugati világ félreérti.

Nem ritkán félnek tőle, ezért mindenféle rémtörténetet találnak ki vele kapcsolatban, esetleg ugyanúgy kiforgatják, csak más irányba, mint az Iszlám szélsőségesei…

 

források:

www.iszlam.com

http://www.arabicbible.com