Mit gondolnak az arabok rólunk, nyugati nőkről?

Nem sokat látnak belőlünk, de ha minden nő kurva, akkor minden nyugati nőre ez duplán is igaz. Nézzük egy arab szemével. A sharmoota (ribanc) eljön 1-2 hétre nyaralni, vagy turistáskodni, ezalatt iszik, mint a kefekötő, felszedi a helyi fiúkat, sortokban, topban, bikiniben illegeti magát, szórja a pénzt stb. Mi tudjuk, hogy a nyugati nő egész évben ezért az 1-2 hétért keccsöl, nélkülöz, adott esetben, és most végre elengedheti magát, és a hétköznapokban valószínűleg nem ilyen; de nekik csak annyi jön le, hogy könnyűvérűek vagyunk minden tekintetben.

A turista nőknek/lányoknak az arab srácok általában csak 1 numera számba mennek, de ahogy én látom, ez nekik többet jelent, másrészt meg meglesz a véleményük rólunk, ha csak szórakozni járunk oda egy szép barna szempárért stb.

Ezért is van az, hogy az ide, Európába, stb. jövő arab fiúk kevés kivételtől eltekintve nem tartanak minket feleségnek valónak (még azok a hülyék sem, akikről a rémsztorik szólni szoktak, hogy elveszik a nőt, és ellopják a közös gyereket). Csak egy vagy több strigulát akarnak, hogy megvolt egy fehér nő, és kész.

Valódi kíváncsiság, és intelligencia kell ahhoz, hogy ennek egy arab férfi mögé lásson, és felismerje, hogy köztünk is van rendes, feleségnek való típus, akire egy közös életet lehet alapozni. És nekik ez a legfontosabb. Az mellékes, hogy az illető nő hogy néz ki, és hány éves. Mohamed próféta felesége is 15 évvel volt idősebb nála, és mivel előszeretettel követik a tanácsait, és élnek úgy, ahogy ő élt, ez nem gond. 20-25 év mondjuk szerintem már gáz, de az általában nem is szerelem házasság. Az sem baj, ha a nyugati normák szépségideáljának nem felelsz meg – bármilyen szinten, egy arab férfinál általában akkor is van esélyed. És nem azért, mert ők igénytelenebbek lennének, mint a nyugatiak, pusztán mert őket a belső értékek tényleg jobban érdeklik.

Mondhatjuk, hogy az arab világban elanyagiasodtak a nők. Pont azért, mert túlságosan el lettek kényeztetve a férfiak által. Nem kell dolgozniuk, ha nem akarnak, a kelengyét a fiú fizeti, ha elválnak, asszonytartást kell fizetni, legalábbis egyes országokban. De azt általánosságban mondhatjuk,  hogy minden a pénzről kezdett el szólni, a jó társ megtalálása helyett. Ez is az oka annak, hogy az arab/muszlim/keleti/afrikai férfiak elkezdek felvilágosultabb, emancipáltabb, nyugati feleségek után nézni, akik anyagilag, és minden szinten kiveszik a részüket a házasságból.

És ha találnak egy ilyet, naná, hogy megpróbálják áttéríteni, hiszen ezért a hitük szerint a Mennybe lehet jutni, és ki ne akarna egy “jó” asszonnyal lenni az örökkévalóságban? De ezzel sem kell ám egyetérteni, én is lepattintottam a páromat, mondván, hogy nekem ez az élet is elég  lesz együtt, sőt, én nem is hiszem, hogy attól függne a dolog, hogy én áttérek-e vallására, vagy nem. És ő nem is erőlteti tovább a dolgot.

Mindemellett természetesen az arab, vagy ilyen típusú férfiaknak mi, nyugati nők egzotikusnak számítunk, a fehér bőrünkkel, világosabb hajunkkal és szemünkkel. Az arab nők egy része is úgy akar kinézni ezért, mint mi, világosabbra festetik a hajukat, a smink is világosítja a bőrüket, színes kontaktlencsét hordanak, stb. Amíg mi meg tudattalanul, vagy tudatosan az ilyen mediterrán típusú nőkre kívánunk hasonlítani. Barna bőr, nagy, bambi szemek, hosszú haj, duzzadt ajkak stb.

Hiába, senkinek nem jó, az, ami van a szomszéd kertje mindig zöldebb, stb.

Még jó, hogy mindig van középút, de ahogy nekik meg kell küzdeniük érte, hogy ne azt gondoljuk róluk, amit; addig ez fordítva is igaz. Én mindenesetre felelősnek érzem magam a bennük kialakult képért, még ha nem is tettem érte. De az egy kicsit rajtam is múlik, hogy megváltoztassam.