Thursday , 4 March 2021
Home » Else » Fogyás hamburgerrel Part 9 – Változások | Weight loss with hamburgers – Changes

Fogyás hamburgerrel Part 9 – Változások | Weight loss with hamburgers – Changes

Az első változás, hogy ezt most 16 kilóval könnyebben írom le, mint tavaly Augusztus 2-án, amikor belekezdtem ebbe a kalandba. Direkt nem gyorsabb a folyamat. Én a fenntarthatóságra törekszem, nem mondtam le semmiről, maximum lecsökkentettem. Alacsony kalóriás alternatívákkal cserélem le, amit tudok. Csak akkor eszem, ha tényleg éhes vagyok, és csak addig, amíg jóllakom, nem amíg kidurranok. Ha nincs kedvem/időm a kalóriákat számolgani akkor napi 1-2x eszem ‘rendes’ kaját, ha van, vagy különösen éhes vagyok, mondjuk pont megvan, akkor akár többször, de máshogy rakom össze, hogy alacsonyabb kalóriás legyen; több zöldség, kevesebb zsír, cukor, szénhidrát.. Ez a ‘volume eating’, vagyis mennyiségi étkezés.  Nem akarom, hogy lógjon majd a bőröm, és alig várjam, hogy végre normálisan ehessek. Mindenáron el akarom ezt kerülni, és bár elcsépelt a szó, hogy ‘életmódváltás’, mégis azt csinálom. Ha lassan haladok, nem fog zabálásba torkollni a dolog, mert annyira ki vagyok éhezve, és így nem fogok visszahízni sem, mint ahogy majdnem mindenki, aki fogyásra adja a fejét.

Are you an English speaker? Translate the entire article like so:

A Fogyás hamburgerrel egy cikksorozat lesz egy 3 hónapos tanulási fázis eredménye (aztán tovább írom, amikor újakat tanulok). ITT LEHET ELMENTENI/KÖNYVJELZŐZNI A LINKET, ha később visszajönnél elolvasni a többi részt.

Itt a mínusz 16 kilós képem, időnként csinálnom kell ilyeneket, mert a fejemben nem változik olyan gyorsan a kép magamról, mint ahogy a testem változik, és sokszor nem is hiszem el, csak ha így látom képen is.

Mint ahogy írtam már korábban ebben a sorozatban, nem csak a mérlegen lévő szám számít, hogy a változást követni tudjam, hanem hogy hogy állnak a ruháim, mit mutatnak a centik, mit mondanak az ismerősök, hogy érzem magam, miket tudok megcsinálni, amiket előtte nem, tud-e még a kaja kontrollálni, úgy érzem-e, hogy az érzelmeimet kajába kell fojtanom? A válasz mindenre az, hogy ezek mind mind megváltoztak, és folyamatosan változnak. A mérleg nem az elsődleges mérőeszköz, de azért jó, mert számszerűen is látom a változást. A tornától, sétától, akkor is alakulna a testformám, ha egy grammot sem fogynék.

Vannak viszont olyan változások is, amikre nem számítottam, illetve ahogy egy korábbi bejegyzésben írtam (olvasd el a sorozat korábbi részeit is), sok embert követek, akik nagy súlyt dobtak le, és ezeket ők is érzik/érezték. És van olyan is, amire készülök, mert hamarosan lehet, hogy tapasztalni fogom. Időrendi sorrendben írom, ahogy tapasztaltam őket, miután elkezdtem fogyni.

  • Először is mivel ráerőltettem magamra a magamhoz képest sok vizet (napi 2-3 liter) állandóan pisilnem kellett. Ez fura volt, mert sose voltam az a törpe vízierőmű, nem is értettem, hogy a lányok miért mennek annyiszor pisilni. Most már értem. Mostanra a sok ivás szokás lett, a szervezetem rákapott és kívánja. Állandóan szomjas vagyok, és állandóan wc-re járok, ez most már mindig így lesz, és hálistennek hogy így lett. A víz szó szerint átmossa a szervezetet, kell az agynak, az izmoknak, nem ragozom, millió helyen lehet hallani.

 

 

  • A második, hogy állandóan fázom. Logikus, ahogy fogy rólam a hőszigetelő réteg, ez normális. Nincs már ám bugyiban alvás, mindig kell zokni és fel vagyok öltözve alváshoz is. Ezennel megkövetem a lányokat, akik mindig fáznak a klímától, én meg mindig nyomtam feljebb és nem értettem, mit nyávognak. Már értem, sorry. Ehhez kapcsolódik, hogy közel sem izzadok annyit. Jó igaz, tél is van, de én télen is képes voltam leizzadni a kabát alatt. A megváltozott hőérzethez van egy vicces sztorim. Panelban lakom, központi fűtés van, 4 éve lakom itt ahol, és sosem fáztam télen. Így is reklámoztam mindig a lakást a leendő lakótársaimnak. Hát idén ahogy beállt a hideg idő én is fázni kezdtem, mint a kutya, hiába ment már a fűtés. Mondom itt valami elromlott. Még fel is hívtam a gondnokot, hogy mi lehet a gond, nincs elég meleg, és ilyet nem tapasztaltam, mióta itt lakom. Majd egyszer csak bekattant. Én addigra már fogytam vagy 10 kilót, és másképp éreztem a hőt is. Jót röhögtem magamon, a fűtéssel persze semmi gond nincs, csak már fel kell öltöznöm 🙂

 

  • Aztán a kaja már nem kontrollál. Nem érzem úgy, hogy ennem kell örömömben, bánatomban, unalmamban. Már teljesen beépüét a tudatomba, hogy ez nem old meg semmit. Előző nap vagy aznap megtervezem mit fogok enni és mennyit. És az a limit. Nem érzem szükségét, hogy fölé menjek, de ha netán igen, azt bűntudat nélkül teszem, és másnap visszaállok. A káros diéta kultúra agymosásai lassan elfelejtődnek.

 

  • Havonta megmérem magam centivel ugyanazokon a testrészeken, és felírom, mindig csökken ez a a szám. Erre azért van szükség, hogy ne tudjam magamnak megmagyarázni, hogy biztos nem is lettem kisebb, és az a ruha tavaly is biztos jó volt rám. Nem volt jó. Apropó ruhák: itt kétféle választásom volt, vagy nem veszek egy ideig ruhát, mert drága, és elviselem, hogy lógnak rajtam a ruháim, vagy időnként veszek egy új ruhát, akár olyat is, ami még kicsi rám, de nemsokára jó lesz, és ezzel jutalmazom magam. Én az utóbbit választottam, jutifalat, amit nem lehet megenni. Sőt minden 10 kilós mérföldkőhöz van egy borítékom, és időnként teszek beléjük egy kis pénzt, hogy amikor odaérek, megjutalmazhassam magam.

 

 

  • Olyan helyekről fogyok, amikre nem számítottam. Vékonyabb lett az ujjam, lifeg rajtam a gyűrű, ami tavaly ilyenkor épp hogy jó volt. Vékonyabb a lábfejem, egy cipőm sem szorít. Vékonyabb a bokám és a nyakam is.

 

  • Elférek saját magamtól. Ez hülyén hangzik, de így van, ismeritek azt a jelenséget, amikor egy srác úgy kigyúrja magát, hogy alig fér el a saját karjaitól. Hát nálam is ez volt, csak kövér verzióban. Nem megyek neki semminek és senkinek 😀

 

  • Egyre több mindent meg tudok csinálni fizikailag, és egyre kevésbé fáradok el. A tornát, sétát is tovább bírom. És a nap végén tovább vagyok aktív.

 

  • És van egy fura is, jó pár hónapig nem gondoltam a szexre. Nem is kívántam egyáltalán. Biztos megváltoztak a hormonjaim, vagy én nem tudom, de én ilyet még nem tapasztaltam, mióta felnőtt vagyok. Kb. 5 hónap után kezdett visszatérni.

 

Ami még vár rám a jóslatok alapján:

 

  • A nagy mumus, az extra, lógó bőr. Készítem magam lelkiekben, mert egyáltalán nem mindenkinek lesz, aki sokat fogy, ez genetika kérdése, dehát én nem tudom, milyen a genetikám ilyen szemponból, még soha nem fogytam 20 kilónál többet. Olvasom, hogy hogy lehet megelőzni, kollagén kapszula, amit én is szedek. Tiszta E-vitamin olaj zuhanyzozás után, amíg még nyitva vannak a pórusok, de hidratálás általában.  Ultrahangos gépi kezelés akár otthon is. És ami a legfontosabb: Lassú fogyás, hogy tudjon a bőr is adaptálódni. Türelem kell akkor is, ha elérem a vágyott formát, mert ha esetleg marad, évekbe telik, amíg megújulnak a sejtek és visszamegy. Szóval annyira nem félek, mert nem hirtelen fogyok sokat, hanem lassan, sokáig fenntartható módon.

 

 

Van egy szuper cikk angolul, az egyik példaképem, Kelly Coffey írta. Még évekkel ezelőtt olvastam először és akkor elrettentő példa volt, hogy miért nem akarok fogyni, most meg motiváció, ennyit számít a mindset. A cikk arról szól, hogy milyen dolgok hiányoznak neki a 150 kilós létből. Kelly nem csak hogy lefogyott, de fitness edző lett, kifejezetten molett nőknek segít közel 20 éve abban, hogy felismerjék: ez inkább érzelmi alapú, mint fizikai. Teljesen más irányból közelíti meg a túlsúly kérdését, mint az átlagos trénerek. Nem a számokra koncentrál, hanem arra, hogy az egészséges lelkület egészségesebb testtel, kényelmesebb súllyal is jár, és ha ezt megérti az ember, visszahízni sem fog. Nem sajnálja, vagy utálja a korábbi énjét sem, és ezt szeretem benne, hogy nem az önutálat, hanem az önszeretet vezérelte az útján anno, és belátta, hogy ha kényelmesen akar élni a saját testében, kell valami változás.

Szóval ebben a cikkben leírja, hogy hiányzik neki, hogy fizikailag erős volt, hogy kényelmesen ki volt párnázva. Amíg kövér volt, kifejlesztette magában az empátia képességét, hiszen mint kövér embert, sokszor lenézték, megalázták, kiközösítették. Így másokat is sokkal jobban megértett, akiknek a társadalom nulla pontot ad. Ha egész életében vékony lett volna, ez a tulajdonsága nem biztos, hogy kialakult volna. Sokkal könnyebb volt lányokkal barátkozni, mert nem voltak irigyek rá, nem féltették tőle a pasijukat. Régen a nagy dolgokkal azonosította magát. Nagy volt a szíve, nagy volt a szája, nagy volt a személyisége, és a teste is ezt tükrözte vissza: nagy volt, szó szerint betöltötte a teret. Mióta lefogyott, nehezebb azonosulnia magával, hiszen egy jóval kisebb testbe kell beleférnie mindennek.  A személyisége egy kövér testben tudott kifejlődni, és ezért hálás, mert sokkal több mindent megtapasztalt, a rosszat is, amiből tanulni tudott. >>Itt lehet elolvasni <<

 

Sokan panaszkodnak arra, hogy a környezetük visszahúzza őket, kishitű. Én szerencsésnek érzem magam, mert jó emberekkel vagyok körülvéve, senki nem hitetlenkedik, vagy húz le, mindenki támogat, szurkol.

Úgyhogy köszönöm, ha Te is köztük vagy és követed a kalandomat. Ha tetszett a cikk, dobj egy lájkot és gyere majd elolvasni a következő részt, mert mindig van újdonság, amiről beszámolhatok vagy megtudtam és megosztanám. 🙂

 

About Eni

2008 óta foglalkozom rövidebb cikkek írásával. Az élet nagyszerű témákat szolgáltat, és sokan szeretik is olvasni, amiket írok. Mostantól minden írásom megtalálható itt, egy helyen. [ENGLISH]: I'm writing shorter articles since 2008. Life provides great topics, and a lot of people like, what I write. All my writings can be found here, from now on.

Check Also

Fogyás hamburgerrel Part 6 – “0 kalóriás” ételek | Weight loss with hamburgers – “0 calorie” foods

Valójában nincs olyan, hogy 0 kalóriás (vagy negatív kalóriás) étel. Ha rá tudsz harapni, akkor ...

Leave a Reply

Your email address will not be published.