Fogyás hamburgerrel Part 15 – Könyvajánló: Forgács Attila – Az evés lélektana + helyzetjelentés + okosságok

Nemrégiben volt szerencsém részt venni Dr. Forgács Attila klinikai szakpszichológus (gasztropszichológus) online előadásán a Be Smart Klub és a Corvinus egyetem szervezésében.

Noha több, mint 1 éve követem az úr könyvének facebook oldalát, valahogy nem állt össze a kép, hogy ezt nekem meg kellene vennem 🙂 Egészen a közelmúltig, addig az előadásig, ami a Moho sapiens, avagy az evés lélektana címet kapta. Ez az előadás fizetős volt, de megtaláltam egy hasonló témájú korábbi előadását,  nagyon megéri másfél órát rászánni:

Attila azt feszegeti – elnézést a közvetlenségért, ha esetleg olvassa, de már sok órát töltöttem vele 😀 – szóval azt, hogy hogyan alakult ki az emberiség étrendje, táplálkozási szokásai, és milyen tényezők vezettek a mai  (főként) nyugati ember túlevéséhez, elhízásához. Azért emelem ezt így ki, mert a világ egyik fele éhezik, a másik elhízott, ez elég szomorú tény, ezt is boncolgatja az író. A mondanivalója összecseng Dr. Kevin Hall előadásaival, amelyeket megosztottam az előző bejegyzésben.

Kép: a könyv facebook oldala

Mostanában, amikor kb. minden szórakozásom az, hogy hatalmas sétákat teszek zenét, hangoskönyveket meg podcastokat hallgatva; és aztán könyvet olvasok parkokban, Duna parton, meg szabad levegőn, a természetben, tökéletes program ez a könyv. Persze mindegyik az, de ez pont összecseng azzal a témával, ami tavaly július óta igazán érdekel. Hogy miért van ez így? Miért lesz valaki kövér? Miért hízik az egész társadalom? Mitől alakult ez így ki? Mik a lelki okai? Mit lehet tenni?

A kiindulási pont az orális fixáció, vagyis hogy valamit mindig csinálnunk kell a szánkkal. Beszélni, nassolni, eszegetni, ha nem is vagyunk éhesek, pl. társaságban,  rágózni, csókolózni, a baba mindent végignyal, hogy felfedezze, stb.

Az eszegetés addig rendben is volt, amíg ősemberek voltunk, és nem állt rendelkezésre ennyi kalória(energia)dús étel. Aztán ez az idők során ez egyre csak durvult. Az evés a gazdagság jele lett, státuszszimbólum, hogy nekem erre is telik. A nagy test az erő, dominancia jele volt a férfiaknál, a termékenység, kívánatosság jele a nőknél. Később az evés lelki problémák enyhítésére szolgáló tevékenység is lett.

A fogyasztói ember megkap minden jót, de minél többet raknak elé, annál többre vágyik, és annál boldogtalanabb.

Tehát ezek tudattalanul futó, sok generációra visszavezethető programok. A gyógyulás első lépése a felismerés, tudatosítás. Aztán lehet dolgozni az örökölt és tanult rossz étkezési szokások megjavításán. A túlevés a túlélési ösztön része az őstörténetben, és ha ezt megértjük, megjavíthatjuk az étellel való viszonyunkat is.

Ide egy érdekesség a magyarokról: A világháborúk miatt a világ ezen részén belénk van kódolva a raktározás. Hogy amit ma megeszünk, az a miénk, azt nem veheti el senki. Jót és sokat enni még telik, másra már nem biztos.

Ezt a videót sokan láthattátok már, de szépen illusztrálja, miről beszélek:

Nyilván viccnek szánták annak idején, de annyira nem vicc. Nektek is ismerős, amikor következik egy hosszú hétvége és az emberek az apokalipszisre készülnek, annyi kaját vesznek? Hát na.

A modern ember nem érzi, mikor éhes, mikor lakott jól. Evési szokásai függetlenek a testi szükségletektől, inkább feszültségek, szorongások, rejtett erők irányítják. Érdemes lenne egyszer megfejteni az étvágy titkát.

A könyv zseniális részletességgel, és forrásmegjelölésekkel fejti ki, hogy a történelem során milyen étkezési szokásai voltak az emberiségnek, és melyik miért alakult ki. Melyik korban mi volt dicséretes kinézet, üdvös viselkedésforma ami az étkezést illeti.

Feltárja, milyen lelki okok vezetnek az ételhez való rossz viszonyhoz, és lépésről lépésre haladva megérteti velünk, hogy a mai ember étkezési szokásaihoz milyen tényezők vezettek.

Az emberiség még sosem volt ilyen kövér, mint ma. A reklámok azt üzenik, bárki képes lefogyni, míg a statisztikai adatok rácáfolnak erre, hiszen egyre többen és egyre fiatalabban híznak el. Habár az elhízása fogyasztói társadalom testi tünete (a 70-es évektől tömegesedő probléma), lélektana a történelem előtti időkben gyökerezik. […] Az ábrázolás egyetlen motívuma és tárgya egy preverbális vágyképlet: a kövér nő. […] A modern ember tudatosan fogyni szeretne, míg a benne settenkedő Willendorfi Vénusz gömbölyödni akar. […]

Néhány évtized alatt emberek tömegeit kondicionálták túlfogyasztásra (Globesity jelenség), a társadalom pedig szépen elhízott. Az ezredforduló legnagyobb egészségügyi problémája az elhízás és következményei lettek. […] Az élelmiszer-vásárlások 70%-a nem tervezett, impulzív, tudattalan hatásokra történik.

Én lebilincselőnek találom a könyvet, pl. ITT lehet megvenni, de a gugli a barátod.

Az evés lélektana Facebook oldalt érdekes tartalmakkal ITT találod.

 

A könyvből idézettek Forgács Attila szellemi tulajdonát képezik. 

 

 

Ez egy kis válogatás a sétáimról az elmúlt évből, ez pedig a legújabb progress fotóm.

 

Tartom a -17 kg-t, egyelőre lejjebb nem megy a mérleg, nincs is ezzel baj, hiszen a fogyás nem lineáris folyamat. Viszont a testem átalakul, izmot tudok építeni a zsír helyére, más lesz a formám. A centik csökkennek, a ruhák máshogy állnak, az állóképességem javul, szóval összességében tudom, hogy jól csinálom, kis türelem, és a mérleg is megindul megint lefelé.

Ilyen ‘kis’ dolgokat veszek észre, angolul ‘non-scale victory’-nak hívják, vagyis mérlegen kívüli sikerélménynek, hogy vékonyabb az ujjam, a lábfejem, látom az állam vonalát, a kulcscsontomat, meg olyan csontok kandikálnak ki, amiket azelőtt nem láttam, meg amiket fentebb írtam.

Ha nem látod mozogni a mérleget, az sok mindentől lehet, idegesség, ha stresszes vagy a szervezeted megköt egy csomó vizet. Ha nem alszod ki magad, másnap fáradt vagy, és nem azon jár az eszed, hogy megtervezd a kaját, hanem hogy valamit, bármit egyél ami gyorsan elérhető, és semmi kedved tornázni vagy sétálni.

Ha megvan, eleve vizet tartasz vissza és fel vagy fúvódva, ilyenkor nem is szabad mérlegelni. Azt csak kétféleképpen érdemes: A – vagy minden nap reggel pisikaki után minél kevesebb ruhában, és felírod, hogy mennyi, és heti átlagot számolsz (ebből látni fogod, napi szinten mennyit leng ki a mérleg), vagy B – heti 1x méred meg magad ugyanúgy reggel, és a trendet nézed. Ha lefelé mutat a tendencia összességében, akkor jól csinálod.

 

És itt el is érkeztünk ahhoz, hogy mostanra átlátom, mik a legfontosabb tulajdonságok a hosszútávú, tartós fogyásnál, amit nem adsz fel, és nem hízol vissza: 

Durván túlértékelik: 

• Motiváció
• Akaraterő
• Konditermi edzés
• Kardio
• Gyorsaság
• Lemondás/megvonás/önfegyelem

Durván alulértékelik: 

• Türelem
• Kitartás
• Egyensúly (minden belefér módjával)
• Fenntarthatóság hosszú távon
• Következetesség
• Séta (vagy bármilyen mozgásforma, ami élvezel pl. tánc)
• Súlyzós edzés

Szóval én kivontam az egyenletből az időfaktort. Persze, hogy zavar, amikor látom, hogy más 3x ennyit fogy ennyi idő alatt. De pár dolgot nem szabad elfelejteni. Aki gyorsan fogy, az: 

• Valószínűleg nem tájékozódott a fogyás lelki oldalairól. Mint ahogy a kaja, a fogyás sem oldja meg a lelki problémáidat, ne várd azt, hogy ettől leszel boldog. (A kövér embernek valójában nem a teste, hanem a lelke éhes […] A modern ember evésbe menekül a valóság megoldatlan problémái elől – ez is a könyből van)
• TUTI, hogy lógni fog a bőröd. Míg ha lassan csinálod, lehet, hogy nem. Ez függ a korodtól, a génektől, a súlyvesztés mértékétől, hogy közben tornázol-e..
• A fogyókúrázók 90-95% visszahízza a leadott súlyt, vagy még többet is. AZ MAJDNEM MINDENKI!! Egyrészt elege van a szervezetnek a sok megvonásból, másrészt túl gyorsan történt ahhoz, hogy az önkép is adaptálódni tudjon. Fejben kövér maradt az illető, az agy mindent megtesz, hogy visszaállítsa az ismerős állapotot. Úgyhogy ha most irigykedve nézel valakit, aki milyen gyorsan milyen sokat fogyott, nézz vissza pár év múlva, hogy mi újság… Valószínűleg te sem hónapok alatt híztál meg, leadni is több idő kellene…
• Ha önutálat vezérelte, simán át lehet esni a ló túlsó oldalára, láttam már ilyet. Valaki edzés meg ‘clean eating’ fanatikus lesz, és elkezdi utálni a kövér embereket, mert korábbi önmagára emlékeztetik.

 

 

Ehhez a könyvből egy idevágó rész:

Egyre nagyobb teret nyer az ún. ‘medicine effect’. Egy adott étel preferenciája emelkedik, ha fogyaszását követően egy beteg emésztőszervi problémája megkönnyebbül, jobban érzi magát (Capaldi, 2004). Ez a hatás figyelhető meg akkor is , ha egy hiányos étkezést követően hozzájut egy életfontosságú tápanyaghoz, vagy hosszas éhezés után ételhez jut. A tápanyaghiányt, illetve az éhséget csökkentő ízeket megkedveli. Minél nagyobb volt a nélkülözés, annál intenzívebbé válik az éhséget csillapító étel megkedvelése (Revusky, 1967).

Szóval ha már a korábbi stroke által kitartásra nevelt a Jóisten, vagy az Univerzum, akkor kihasználom. Anno 8 éve a gyógyulás során is hullámokban jött egy újabb adag inspiráció, erő, kitartás, úgyhogy ez már ismerős.

Nagyon érdekes megfigyelésem magamról, hogy ahogy a lelki izmaim nőnek, vagy ahogy egyre erősebb leszek, meg tudom védeni magam, fel tudom dolgozni a lelki dolgaimat, egyre kevésbé van szükségem a hájra, mint védőrétegre. 

Nézzétek meg az előadást, olvassátok el a könyvet, és nézzetek vissza időnként, mert mindig találok valami jó kis témát, ami ide kapcsolódik 🙂

Köszönöm a figyelmedet, további tartalmakért kövesd az Eniways facebook oldalát.

Tarot kártya olvasással kapcsolatban is ott tudsz keresni.

Támogasd a munkámat Patreon-on lehetőséged szerint, ha több ilyet is olvasnál.