Az arab férfiak fajtái

Nem ismerek ugyan minden fajta arab férfit, de megpróbálom leírni, akit igen.

A milliomos: Mindannyiunknak ez a típus jut először eszébe, ha arabokról van szó. Ők a pazarló olajsejkek, bankárok, nemesek, stb. Tradicionális ruhában járnak (magyaroknak: hálóing, kockás abrosz a fejen), nagyzolnak, ők építik a felhőkarcolókat, üzletelnek külföldiekkel, keresnek folyton kiskapukat a vallási szabályzás alól. A szegényebb, de vallásosabb országokban nem bírja őket még a saját fajtájuk béli sem. A fiaikat elkényeztetik, a lányaikat elrejtik, háttérbe szorítják. Ez a típus rejtély számomra, mert szörnyen képmutatónak találom, a duhaj európai/amerikai túráikkal, majd az elleplezett életükkel. A szélsőségek emberei ők, a nagyvilági életmódjukat keverni akarják a szigorú és erkölcsös életmóddal, de ahogy én látom, bizony kilóg a lóláb.

A milliomos csemete: Leginkább a gazdag arab országok valamelyikéből származik (pl.: Szaúd-Arábiából). Gyakran tanul nyugati egyetemeken, és arra lett nevelve, hogy neki minden (és mindenki) alanyi jogon jár. Általában csak arra használja a nyugati nőket, hogy kiszórakozza magát. Ha el is vesz feleségül egyet, nagyrészt csak egy értékes trófeakén kezeli. Európában, vagy Amerikában való tartózkodását a féktelen bulik, és csajozás jellemzi, egyik-másik fiú a disznóhúst, drogot, stb. is kipróbálja. De a hazatérésük után ezeket már ugye nem lehet (vagy csak titokban), és igyekeznek a vallási előírásoknak megfelelő életet élni. Hozzáteszem, hogy a szaúdi, dubai-i, emirati stb. férfiak nem tartják sokra a nőket, legalábbis, ahogy én látom. A vallást sajátosan értelmezik, úgy, hogy a pénz és hatalomközpontú világukkal összeegyeztethető legyen. Szerintem a szegényebb országokban élő muszlimok sokkal “jobban” gyakorolják a vallásukat, sokkal kevésbé ferdítik el. Havernak jók, de vigyázat hölgyeim!!

A munkakerülő: Én a Tunézia mániám kezdetéig szinte csak ezzel a csoporttal találkoztam itthon, amire a párom csak annyit mondott – amellett, hogy szégyelli magát helyettük, amiért ilyen képet alakítottak ki a muszlimokról -, hogy higgyem el, ezek “otthon is ilyenek voltak”, és most kapva kapnak az alkalmon, hogy itt legális, amit otthon csak titkon tehettek meg.  Lehet csajozni, piálni, de ami a legfontosabb, itt nem tilos kamatot kérni (mert hogy otthon igen). Így kedvükre ki lehet zsákmányolni a “hülye nyugatiakat”, és ezek a férfiak rend szerint le is telepszenek itt. “Vállalkozást” csinálnak, és itt nem a boltosokra gondolok, őket látod naphosszat vízipipázni a kávézók teraszán, BMW-ből kiszállni, amit ki tudja, milyen úton szereztek. Ők telefonálnak kétes üzleti ügyekben a legújabb csencselt mobilokon, megmagyarázva, hogy Allah itt nem látja őket. Bármit, csak dolgozni ne kelljen, azt majd az ajaneb-ek (nem muszlimok). Az arab férfiak nagy általánosságban lusták, a mi agyon dolgoztatott nyugati szemünkkel nézve. Ez természetesen nem mindig rossz, de ez a típus kíméli magát, amennyire lehet :).  Mondanom sem kell, hogy ők is sajátosan értelmezik a vallást, úgy, hogy végül nekik kedvezzen.

Az imám (náluk a pap-ot jelenti) : Ez a típus az életét egyetlen könyv tanulmányozásával tölti, a Koránéval. Megpróbál minél inkább Allah-nak tetsző életet élni, és a környezetében élőket is erre buzdítani. New szexelni a házasság előtt, rendszeresen imádkozni, mecsetbe járni, betartani minden rituálisan ókori vallási szabályozást (már ami nyugati szemmel annak számít), hát persze, hogy zavarja, ha a felesége vagy a lánya nincs elkendőzve, esetleg ledér. Nekik két fajtájuk van, a valódi, és a megjátszó, aki csak tetteti, hogy makulátlan, hogy eleget tegyen a társadalmi elvárásoknak. Van aki előbb “kiéli magát”, és csak aztán kezd el prédikálni, de van, aki egész életében ezt csinálja. Az imám típust a nőknél is meg lehet találni. Engem igen csak idegesít, ez nem titok, mert szerintem a vallása mindenkinek a magánügye, Istenre és rá tartozik. Ezt a fajta kifelé élést én nem szeretem. A “mindenki lássa rajtam, hogy muszlim vagyok” hozzáállást. Ha akarja, a 4 fal közt is lehet engedelmes muszlim, nem muszáj ezt reklámozni, mint egy Jehova tanúja. Persze ez leginkább az áttértekre igaz, azok között, aki annak születik, ott ritkábban fordul elő, de azért ott is lehetséges.

 A tudós: A tudós típus főként orvosokat, névtelen kutatókat, tanárokat, stb. foglal magába. Ritka esetben keveredik az imám típussal, de nem jellemző. Én általában tisztelem ezt a fajtáját az araboknak, és jól kijövök velük. Általában vallásosak, de emellett felvilágosultabbak is, a tanultságuk miatt, és ezért jókat lehet velük beszélgetni. Tájékozottak, nyitottak, és általában jó emberek. A vallás gyakorlás részét otthon elintézik, nem verik nagy dobra. A legjobban a Vasember c. film arab tudósával tudnám szemléltetni.

Az amorózó: Az amorózó típus nagyon érdekes, mert az őszinte érzelmek az érdekkel keverednek nála. Általában nyugati feleséget képzelnek el maguknak, akivel a szerelmet is szabadabban gyakorolhatják, föl is lehet vágni vele (mert ott a fehér nők még mindig sztárok), na meg persze európai/amerikai vízumhoz is könnyebben lehet jutni általuk. Mivel egy vérbeli arab férfi nem fogad el a nőtől semmit szívesen, inkább megteremti, legyen gyanús, ha nem csak hogy elfogadja, de kéri is a dolgokat (legyen az vízum, pénz, ajándékok, stb). Az amorózó olyan, mint egy jó gigolo, akit nem lehet lekoptatni. Álmodozik a tökéletes, és harmonikus kapcsolatról, szép dolgokat mond, de amint a tettek mezejére kell lépni, munkakerülővé válik. Egy óriásbébivé, aki a nagy romantika függönyétől nem látja a valóságot: hogy egy nyugati nő 10x többet vár el, mint arab társai, akik pont azért lettek kigolyózva, mert túl nagyok az elvárásaik. Lehet, hogy anyagiasabbak, hagyománytisztelőbbek, mint mi, de az értékrendjük ettől még a helyén van. Én ettől a típustól is óvakodnék.

A normális: Ugyan nem szeretem ezt a szót, hogy normális, mert abba sok minden belefér, de ki akartam fejezni, hogy van azért kivétel, csak kevés, és nem hallunk róluk. Az átlagos talán jobb megfogalmazás. Amikor a fenti típusokból “csak nyomokban tartalmaz” jellemvonásokat. Mert fog, az tuti. Az átlag arab férfit nem érdekli jobban a politika, mint hazánk fiait. Nézi a tévében az ezzel kapcsolatos híreket, de addig nem tesz semmit, amíg nem érinti a helyzet. Sokan vallásosak közülük, mert az araboknál ez még mindig fontos, de nem esnek át a ló túlsó oldalára sem, ritkán téma ez. Ott még divat a klasszikus családmodell, vagyis, hogy a feleség otthon marad a gyerekekkel, vezeti a háztartást (hiszen neki ez a munkája), a férfi pedig dolgozik, hogy eltartsa a 4-5-6-7 tagú családot. Ennek a típusnak egyre nyugatiasabb a szemlélete, de azért arab marad, be fogja tartani a vallási ünnepeket, és hellyel-közzel az előírásokat is. Cserébe nagyon gyengéd, megértő, ragaszkodó, családcentrikus, és tiszteli a nőket.

Vannak átfedések a típusok közt, sőt, az, hogy melyik milyen arányban jellemző rájuk, az is változó, de megeszem a kalapom, ha legalább az egyik típus jellemvonásait nem véljük felfedezni a felsoroltakból, arab ismerősünkben. Ha nem vagyunk kész rá, hogy ezt elfogadjuk, ne közösködjünk arabokkal, mert gyökeresen senki nem tud megváltozni.