Augusztus 13. – a hivatalos tunéziai nőnap miatt a nők helyzetére kerestem rá Tunéziában; és ezeket találtam. Gondoltam másokat is érdekelhet. 2 részben írom le, a másodikat később…
Habib Bourguiba miniszterelnök 1956-ban, írásba adta (The Code of Personal Status, Arabic: مجلة الأحوال الشخصية), hogy a nők nem kötelesek kendőt hordani, megtiltotta a többnejűséget, engedélyezte a nőknek a válás kezdeményezését, a nők férjhez adhatóságának korát felemelte (ez általában 18 év), és csak mindkét fél beleegyezésével lehetett innentől házasságot kötni. A nők 1957-től szavazhattak, 1962-től bármilyen pozíciót betölthettek, és 1965-től legálissá vált a születésszabályozás is (8 évvel azelőtt, mielőtt Amerikában legális lett volna). Ezt 1993-ban a feminista mozgalom kezdeményezésére módosították, belevették, hogy a nő nem köteles engedelmeskedni a férjének, és kiveheti a részét az anyagi terhek megteremtéséből. Mivel innentől nehézzé vált vallásosnak, és modern nőnek is lenni egyszerre, a nők követelték a megállapodás végrehajtását, és ezt hivatalos formába is öntötte a parlament (ratifikálták) 1985-ben.
A demokrata nők (Association tunisienne des femmes démocrates) elfogadtatták az “Egyezményt a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés ellen”, amit több, mint 50 ország már aláírt. A kormány a többi arab országhoz hasonlóan csak fenntartásokkal fogadta el ezt, mert szerintük néhány ponton ütközik a Koránnal, és korábbi – ezzel kapcsolatos – kiáltványokkal.
A ‘The Code of Personal Status’, vagyis a Személyes státusz kódex kiadásának 50. évfordulóján Zine el-Abidine Ben Ali elnök átíratta a dokumentumot annyiban, hogy a gyerekes anyák lakhatását biztosította törvény által, és a házasulandók életkorát felemelte 18 évre mindkét nemnél (holott a tényleges kor a valóságban ekkorra már nőknél 25, férfiaknál 30 év volt).
Tunéziát gyakran a modern világhoz való felzárkózás ékes példájaként aposztrofálják.
Tunézia ünnepli a nemzetközi nőnapot március 8-án, és a Szeméyes státusz kódex kiadásának évfordulóját is, ami mára egy második elfogadott nőnappá, és szabadnappá nőtte ki magát. Ezt ünneplik augusztus 13-án.
A demokrata nők (Association tunisienne des femmes démocrates) elnöke Khadija Cherif szerint az írat pozitív, de nem elégséges. Szerinte meg kell szüntetni a fenntartásokat, amik az egyezményt (Egyezményt a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés ellen, Convention on the Elimination of All Forms of Discrimination against Women) megfosztják a jelentésétől.
Tunéziában a feminista aktivitás annál is inkább fontos, mert ez is segít jó képet kialakítani az országról a világban. Colette Juilliard-Beaudan írónő szerint ‘világibbnak’ kellene lenniük a tunéziai nőknek, de ez egy férfiak uralta társadalomban nehéz. Tunézia nem emelkedik ki élesen a környező országok közül sem gazdaságilag, sem látnivalók terén; de ami az erős ellenzékét, és a nőkkel kapcsolatos poliktiáját illeti, a legnyugatiasabb arab ország, kitűnik mind a 22 közül.
A népessége kb. 10.000.000, és Magyarországhoz hasonló területű, és a nyelvet holott arabnak hívják, az arabok mégsem értik a ‘tunszi-t”.
Ám az ország abban is kiemelkedik, hogy itt hosszú évek óta demokrácia van, a környező országokkal szemben, ahol katonai diktatúra uralkodik, a vallást kicsavarva.
A 90-es években is folytatódott az ország jó hírnevének helyreállítása érdekében folytatott harc. A strasbourgi-i emberi jogi bíróságon követelték, hogy az országot ne vegyék a térséggel egy kalap alá, és ítéljék meg tévesen.
források:
http://en.wikipedia.org/wiki/Women_in_Tunisia
http://en.wikipedia.org/wiki/Code_of_Personal_Status_%28Tunisia%29
http://en.wikipedia.org/wiki/Convention_on_the_Elimination_of_All_Forms_of_Discrimination_Against_Women