Viharos ügyek 2. rész – Az emberségességről

Az előző cikkem a témában, a Viharos ügyek folytatást kíván, bár én sem szeretnék már a bevándorló témával foglalkozni. Mégis, úgy érzem, hogy ha abból indulok ki, hogy a mocskolódó emberek sokszor nem gonoszak, csak meg vannak vezetve, befolyásolva van a gondolkodásuk, kellenek az ellenvélemények, amelyek nem a gyűlöletet hivatottak szítani. Én nem tudok ennyi emberhez eljutni, de kutya kötelességem, hogy a saját lehetőségeim szerint felületet biztosítsak ahhoz, hogy az én igazságom, a békés többség igazsága is létjogosultságot kapjon, és minél többek által kimondasson.

Se nem vagyok balos, sem liberális, sőt inkább a jobb oldalhoz húztam mindig. De leginkább azt mondanám, hogy nem foglalkoztam a politikával, és aki ismer, az tudja ezt. Ide a blogra sem akartam behozni a témát, de én ezzel tudok hozzájárulni a heves ellentétek csillapításához, hogy írok róla, ha már van egy blogom. A politizáláshoz jobb vagy baloldali meggyőződésűnek kell lenni, de én nem vagyok meggyőződve semmiről.

Nem azért vontam ki magam a politikából, mert nem érdekelt, mi történik körülöttem, hanem mert felismertem, hogy szájkaratézás helyett a tettek mezejére kell lépnem, a kezembe vennem az életem, és magammal kezdeni a változtatást, ha sikeres akarok lenni az életben, és ha önazonos, vagyis Ember akarok maradni ebben az elfajzott világban. Mások hibáztatása helyett inkább magamon kezdtem dolgozni, magammal foglalkozni, majd másoknak segíteni és nekem be is jött ez az út. Ettől nem csak jobban kezdtem magam érezni, hanem egyre jobban alakult az életem is, egyre értékesebb embereket ismertem meg, és hálás kezdtem lenni a saját életemért.

„Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban.” Gandhi

 

Ezt az áldatlan helyzetet én nem tudom megoldani, a fotelből szájalva meg pláne nem. Mit tehetek ellene? Hogy nem válok állattá, és megőrzöm az emberségemet. Mindannyian felkerültünk egy gigantikus sakktáblára, amit messze nem a mi szintünkön játszanak le. A menekültek, és Európa lakosai is. Viselkedhetünk úgy, ahogy borítékolva van. Felhergelnek minket, majd egymásnak esünk, és elszabadulnak az indulatok, vagy nem hagyjuk, hogy a dolog nagyobb jelentőségű legyen, mint amekkora, kulturáltan lebonyolítjuk, csalódást okozva ezzel a nagyhatalmaknak, és az élet megy tovább.

Nem vagyok megmondóember, nem akarok erről elhíresülni, csak beszállok azok közé, akik nem bírják az igazságtalanságot. Meg akarom mutatni, hogy van egy ilyen példa is, lehet követni, ha tetszik.

 

“I said “Somebody should do something about that.” Then I realized I am somebody.” ― Lily Tomlin

(Azt mondtam magamnak, valakinek tennie kéne valamit. Aztán rájöttem, hogy én is valaki vagyok.)

 

 Szíria a háború előtt és után

Az jut eszembe, hogy engem nem arra tanítottak, hogy gyűlöljem az embertársaimat. Ki fogom fejteni, hogy mit gondolok erről bővebben, de a cikk lényege ez! Ha arra gondolok, hogy a nagyszüleim még megértek egy háborút, és ott segítettek, ahol tudtak, nem hozhatok rájuk szégyent azzal, hogy én tétlen maradok, amikor valakiknek szükségük van a segítségre. Nem tudok átlépni rajtuk, ez nem én vagyok. Megdöbbenve tapasztalom, hogy a környezetem még néhány évtizeddel ez előtti népirtásokra, kegyetlenkedésekre, rasszizmusra sem tud visszaemlékezni. Elejét kéne venni, hogy elhatalmasodjon a gyűlölködés, nem?

Vagy ott van a ballagási dalom, amit fennhangon énekeltünk:

…sokszor bántanak téged, de honnan jöttél, ne szégyelld… én csak azt kívánom, bármi lesz is, Ember légy, fiam!

Voltam olyan szerencsés, hogy nyaraláson kívül is megismerhettem különböző országokat. És akinek ez, megadatik, annak akaratlanul is szélesedik a látóköre. Olyan ember nem utálja a bevándorlókat, vagy helyesebb kifejezéssel az átvándorlókat, aki élt már külföldön, hiszen tudja, hogy máshol ez a normális. Magyarországon arányaiban még mindig nagyon kevés a bevándorló! Még így is, hogy a bevándorló hullám elért minket is. Mindeddig kb. 140(!) ember kapta meg közülük a bevándorlási engedélyt, nem is akarnak Magyarországon maradni! Amikor a mi fiataljaink tömegével mennek külföldre egy jobb élet reményében, őket fogadják be, természetes. A magyarok hány országban bevándorlók? De amikor valaki a háború és/vagy a mélyszegénység elől menekül, az mocskos gazdasági bevándorló, és takarodjon haza. A dolgok nem feketék, vagy fehérek.

Jut eszembe!

Michael Jackson humanitárius üzeneteit is hajlamosak vagyunk elfelejteni. Ő törődött az emberiség sorsával, és mivel bennfentes volt egy ideig a világ vezetői közt, tudta, merről fúj a szél. Azt üzente nekünk, hogy valójában kis hangyák vagyunk, akiket nagyítóval perzsel meg a gonosz kisfiú, ha kedve támad; esetünkben a világ nagyhatalmai. Nem törődnek velünk.

They don’t care about us

 

Ez pedig arról, hogy a változást saját magaddal kell kezdeni. A szöveg fontos része a video alatt.

Man in the mirror

I See The Kids In The Street,
With Not Enough To Eat
Who Am I, To Be Blind?
Pretending Not To See
Their Needs…

…I’m Starting With The Man In
The Mirror
I’m Asking Him To Change
His Ways
And No Message Could Have
Been Any Clearer
If You Wanna Make The World
A Better Place
Take A Look At Yourself, And
Then Make A Change

 

Gyerekeket láttam az utcán,

Akiknek nem volt mit enniük

Ki vagyok én, hogy vak legyek?

Hogy úgy tegyek, mintha nem venném észre a nyomorukat?

…

A tükörben álló emberrel kezdem

Megkérem, hogy változtassa meg a gondolkodását

Mert nincs üzenet, mely ennél világosabb lenne:

Ha jobb hellyé akarod tenni a világot

Nézz önmagadba, és változtass a dolgokon.

 

 

Én az utóbbi hetekben rengeteget tanultam az emberekről. Rájöttem, hogy akármit csinálsz, AKÁRMIT, mindig lesz olyan, aki elítél, kiforgatja, amit mondasz, vagy csinálsz, mert egyszerűen NEM AKARJA érteni, nem fér bele a gondosan felépített kis világképébe, hogy sokféle igazság létezik.

4 féle embert ismertem meg:

• Aki eleve mindenkit utál, és most egy újabb célcsoportot talált
• Aki nagyrészt utánajárás nélkül benyalja, hogy utálni kell a bevándorlókat, mert minimum emberhúson élnek
• Aki szimpatizál, azokkal, akik igyekeznek tenni valamit, de ő maga nem tesz semmit, nehogy a többiek leszólják, vagy kellemetlensége támadjon
• Aki tesz is valamit, adományoz, önkénteskedik, még ha csak a háttérből is

Nagyon érdekes mindegyik fajta, de azért egy megnyugtató dolgot leírok, azok az emberek vannak többen, akik békésen akarják rendezni az eseményeket, és az emberség, mint olyan, bennük is munkál. Sok üzenetet, kommentet kapok a blog facebook oldalára, és a személyes postaládámba is, miszerint nem bírják nézni a rengeteg ellenőrizhetetlen, gyűlöletkeltő megosztást. Barátságok szakadnak meg, mert nem tudják elfogadni, hogy az ismerősük tényleg ilyen embertelen. Kérdezik, hogyan segíthetnek.

Hát igen, amikor az Emberség az, amit gyakorolni kell, az jó esetben mindent felülír, politikai, elvi vitákat, vallást, mindenféle meggyőződést. Csak az marad, hogy nem rúgsz bele abba, aki már a földön fekszik, de ha nem tudsz/nem akarsz segíteni, legalább ne bántsd az embereket!

Ahogy egyre idősebb leszel, megtanulod, hogy két kezed van: az egyik, hogy magadon segíts, a másik pedig azért, hogy másokon.

Audrey Hepburn

 

Mindig magyarázok arról, hogy szinkronban legyen, amit az ember gondol, érez, és tesz. Ez egy záróvizsga (nem csak nekem), hogy tudom-e alkalmazni is, amiket tanultam. Megosztok egy csomó bölcsességet, és az ismerőseim is. Emberségről, az önmagunkkal és a világgal való harmóniáról. Ki is dobhatnám minden ezoterikus, vagy vallási témájú könyvemet, ha a végén nem gyakorolnám az emberségességet. Már az is elég, ha passzív maradok, és csak nézem, hogyan üvöltik teli torokból körülöttem akik az elveik, a félelmeik, és a hiedelmeik mögé bújó emberek, hogy utáljak mindenkit, aki nem olyan, mint én, vagy nem úgy él, mint én.

 

Úgy érzem, megtagadnám saját magam, ha nem állnék azok mellé, akik elesettebbek, mint én. Én odamentem, megnéztem, láttam, beszéltem menekültekkel, nem csak a facebook-on olvasok róluk. Minden szinten, ami vagyok, vagy voltam, ami engem megtestesít, szégyen volna nem segítenem.

• Kötelességem, mint erdélyi magyarnak. Mert kisgyerek koromban mi is Magyarországra jöttünk a családommal az üldöztetés, ellehetetlenítés elől. És sokan voltak, akik segítettek! Kötelességem visszaadni.
• Mint Magyarországon felnőtt magyarnak, kötelességem a pozitív képet mutatni az országomról, vagyis, hogy nem egy gyűlölködő ország, hanem segít, ha baj van.
• Mint olyan embernek, akik szereti az arab világot, tavaly én is bajba kerültem Tunéziában, és egy hithű muszlim férfi mentett meg.
• Mint ezoterikus szemléletű embernek, mert 11 éves korom óta hiszem, hogy a szeretet, az alázat, a segítőkészség, a jótettek, az irgalom előbbre viszik a világot. És mivel tudom, hogy a jó cselekedetet nem annak szoktuk visszaadni, ahonnan jött, visszaadom annak, akinek szüksége van rá, és a lehetőség is kopogtat az ajtómon.
• Mint kereszténynek, mert a Biblia is írja,

 

Szeresd felebarátodat, mint magadat! Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.” (Márk evangéliuma 12:28b-31)

 

KI VALÓJÁBAN A FELEBARÁTUNK?

Az irgalmas szamaritánus ellátta a férfi sebeit, olajat és bort öntött rájuk. Elvitte a férfit egy fogadóba, és adott két dénárt a fogadósnak, hogy viselje gondját. Ez az összeg mintegy kétnapi bérnek felelt meg (Máté 20:2). Nem nehéz hát eldönteni, hogy ki bizonyult a sebesült ember igazi felebarátjának. Jézus példázata egyértelműen azt tanítja nekünk, hogy legyünk könyörületesek a felebarátainkkal, és szeressük őket.

Alkalmazzuk az aranyszabályt! Ezt a szabályt Jézus a hegyi beszédében fogalmazta meg: „amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük; mert ezt jelenti a Törvény és a Próféták” (Máté 7:12). Ha az aranyszabály szellemében bánunk másokkal, akkor összhangban cselekszünk mindazzal, amit a „Törvény” (Mózes öt könyve) és a „Próféták” (a Héber Iratok prófétai könyvei) írnak.

 

A Tórában több helyen is szó van arról, hogyan kell bánni az „idegennel”:

„Az idegent el ne nyomd és ne szorongasd őt, mert idegenek voltatok ti Egyiptom országában… Idegent ne szorongass, hisz ti ismeritek az idegen lelkét, mert idegenek voltatok Egyiptom országában”  (2Mózes 22:20., 23:9.).

Valamint:

„Egy törvény legyen számotokra, az idegen olyan legyen, mint a bennszülött, mert Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek” (3Mózes 24:22. Lásd még uo. 24:16.).

 

 

 Nem lennék önazonos, ha a hallgatásommal, a tétlenségemmel alátámasztanám a gyűlölködők igazát.

Pár évvel ezelőtt, amikor nemzetközi szinten elterjedt, hogy Magyarország rasszista, én is csak nevettem, és legyintettem. De most megingott a meggyőződésem, mert akárhova nézek, mindenütt nyomdafestéket nem tűrő stílusban alázzák a migránsokat. Persze, mindig meg kell nézni azt is, hogy ki mondja, ezt el szoktam felejteni. De amikor megteszem, sokat szokott veszíteni az erejéből a szidás egyébként.

 

Nem kell nekem hinni, én nem mondom meg, mit gondoljatok, csak azt kérem, hogy gondolkodjatok! Mindent kérdőjelezzetek meg, és járjatok utána a dolgoknak. Bemondásra nem szabad elhinni semmit!

Szavazzatok meg nekem némi bizalmat, hogy nem vagyok olyan ostobenkó, és utána is járok a dolgoknak, nem csak a fotelból magyarázok, nem a főáramú médiából tájékozódom a világban jelenleg folyó eseményekről.

Mindenki azt hiszi, az ő gondolataitól, és tetteitől lesz jobb a világ, én is, és valószínűleg egy iszlám, meg egy magyar szélsőséges is. Úgyhogy nem akarok nagy okosságot szúrni a végére. Én teszem a dolgom, nekem ez jön belülről, nyilván ők is, és majd lesz valami…

 

 István Király “Intelmek” című fiának, Imre hercegnek szánt írt művéből:

“Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.
“

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenki maradjon itt, hanem szintén azt, hogy jól kell bánnunk a hozzánk érkezőkkel. Mi nagyon jó helyen vagyunk, nincs háború, van fedél a fejünk felett, van, mit ennünk. Persze jobb is lehetne, de sokkal rosszabb is. Nem ölték meg a rokonainkat, nem kellett menekülnünk. Én hálás vagyok az életemért.

 

Ismét egy kis olvasnivaló:

http://halonelkul.cafeblog.hu/2015/07/14/az-en-hazam-egy-afgan-csalad-a-nyugatinal/

http://www.atv.hu/videok/video-20150717-a-civilek-az-allam-feladatat-latjak-el

http://444.hu/2015/07/17/hazug-torz-propaganda-uralja-a-menekultkerdest-magyarorszagon/

http://jog.tk.mta.hu/blog/2015/07/menekultugyverseny

http://nagyvilag.cafeblog.hu/2015/07/09/ezert-ne-gyulold-a-bevandorlokat/

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=949101161779173&id=321642414525054

http://hvg.hu/itthon/20150713_onkentesek_menekult#utm_source=hirlista&utm_medium=aggregator&utm_campaign=hvg

http://nol.hu/belfold/nem-tudok-nem-jonni-igy-segitenek-a-civilek-a-menekulteknek-1551197

http://kettosmerce.blog.hu/2015/07/09/gyulold_a_menekulteket_gyulold_a_buzikat_es_asd_meg_a_sajat_sirod_magyarorszag

http://www.pressenza.com/2015/07/the-humanitarian-miracle-in-hungarys-train-stations/

http://fenteslent.blog.hu/2015/07/11/az_allam_segitsen_a_civil_onkenteseknek_a_menekultek_eligazitasaban

http://nexttime.blog.hu/2015/07/18/2015_torokorszag_nyaralas_amit_a_bevandorlokrol_tanultam

 

 

Leszálltam a témáról, én a kötelességemet megtettem azzal, hogy írtam róla. Innentől a háttérben segédkezem, és nem érdekel, ki mit gondol. Nagyon kérek mindenkit, hogy ne fárasszon az elvi kérdésekkel, a bevándorlási hullám hátterével, én is tudok olvasni. Én akkor is megtettem, amit tudtam, ha nem ment át az üzenet.