Filózgatok #14 – Sodródni, vagy irányítani?

Brian Tracy, Szabó Péter, Jack Canfield, Szalay Ádám, Tony Robbins, Jim Rohn, és még rengeteg motivációs előadó, tréner, coach szerint én irányítom a saját életemet. Ez igaz is, csak nem úgy értik, hogy a puszta akaratommal. 

Szerintem nem irányítunk valójában semmit az akaratunnkal tudatosan, és attól vagyunk folyton csalódottak, hogy próbáljuk. Azt gondoljuk, ha megteszünk bizonyos dolgokat, ez és ez lesz az eredmény. Ez hellyel közzel így is van, csak hogy azt is hagyni kell, hadd történjenek a dolgok. A legtöbb, amit tehetük, hogy mi saját magunkon dolgozunk, saját magunkat fejlesztjük, és akkor olyan dolgokat vonzunk az életünkbe, amik jók lesznek nekünk.

Az első lépés, hogy vállaljunk felelősséget a saját életünkért. Ez azt hozza magával, hogy senkit nem hibáztatunk annak alakulásáért. Ha ezt hajlandóak vagyunk beismerni, akkor ebből következik, hogy dolgozhatunk is rajta, vagyis irányíthatjuk. És itt a mi felelősségünk, a mi feladatunk véget is ér. Nem a körülményeket, nem az embereket, nem a világot kell megváltoztatni, csak a saját világunkat. Ez olyan emberi kapcsolatokat fog eredményezni, amelyektől boldogok leszünk.  Nem arról van szó tehát, hogy a külvilágot kell befolyásolnunk, csakis saját magunkat.

Látszólag ellentmondásosnak fog tűnni, de mégsem az: az én tapasztalatom, hogy azt sem jó,  hagyni, hogy a külső körülmények befolyásoljanak, vagyis hogy sodródjunk, meg az sem, hogy szinte erőszakkal irányítani próbáljuk az életünket, mert jó sok csalódás fog érni, amiért nem sikerül. Valójában azzal irányítjuk, hogy mi más emberek leszünk a tanulás, önismeret által, és akkor egyszerűen más dolgok fognak velünk történni, mint azelőtt.

Popper Péter, akinek a könyveit 11 éves korom óta falom, azt mondja, hogy

“Hogy tetszik érezni? Csinálják az életüket, vagy történik magukkal? Mert ha történik magukkal, tehát nem csinálják a saját életüket, nem urai a saját életüknek, (…) mi történik anélkül hogy befolyásolni tudnám? Akkor bocsánatot kérek.. mi közöm is van a világhoz? (…) Ki vagyok zárva a saját életem alakulásából. És ezért gondolom azt, hogy ha Sátán lennék, kizárnám az embereket a saját életük formálásából. És teleraknám szorongással és félelemmel. “

Nem félni kell a jövőtől, hanem megismerni saját magunkat. A delphoi jósda falára is az volt írva, hogy  ‘Gnóthi szeauton’, vagyis Ismerd meg önmagad. Ez egy folyamat. Ha elég mélyen ásol le a nyúl üregébe, el tudod fogadni minden tulajdonságodat -> szeretni kezded magad -> felelősséget kezdesz vállalni magadért, és a saját életedért -> rájössz, hogy ilyen módon nálad van az irányítás ->megváltozik a világod. 

“Az élethelyzeteim adottak. Ebben determinált vagyok. Rajtam áll azonban, hogyan viselkedem e helyzetekben. Itt a szabadságom.” – Popper Péter

Nem kell görcsösen ragaszkodni az irányításhoz, mert az élet akkor is történik, ha kiengedjük a kezünkből a gyeplőt. Az egyelen, amin változtathatunk, a hozzáállásunk. Ahogyan lereagáljuk a dolgokat. Itt van a kutya elásva. Ez a valódi irányítás. Hogy nem mások irányítják a gondolatainkat – és így az életünket -, nem külső körülmények, hanem mi magunk. 

Bármiben hiszünk is, Istenben, sorsban, külső energiákban, vagy realisták vagyunk, és semmiben, csak saját magunkban, abban egyetérthetünk, hogy minden változás belülről indul. Nekem az önfejlesztő irodalom, videok, hanganyagok rengeteget segítenek, hogy helyre tegyem a magammal való viszonyomat. És ma már remek embereket is vonzok magam köré, akik további fejlődésre inspirálnak. Az enyém az irányítás, már nem akarok senkin és semmin uralkodni, csakis saját magamon. Az is elég nagy meló.