Friday , 11 October 2024
Home » Plus Size » A fogyókúra és én – 2/1. rész

A fogyókúra és én – 2/1. rész

Soha életemben nem voltam vékony. Anyai ágon minden nő nagy darab, én is ezt a masszív alkatot örököltem. Fogalmam sincs, milyen vékonynak lenni, és valószínűleg ez az önelfogadásban is sokat segített.

Én soha nem gondoltam úgy magamra, mint akivel valami nem oké, de a “társadalom”, a körülöttem lévők elég hamar tettek róla, hogy rosszul érezzem magam a bőrömben. Kb. az általános iskola 1. osztályában elkezdődött a lelki terror. Az osztálytársaim (és egyes tanárok is) azt hozták magunkkal, hogy van egy olyan, hogy normális alkat, és mivel én ettől eltértem, égető szükségét érezték annak, hogy ezt éreztessék, tudassák is velem.

Pedig kislány koromban még minden jól ment. A családom imádott, az ismerősök nagyon aranyos babának, később bájos kislánynak tartottak. Csak hogy a dundiságot az normák szerint ki kellet volna nőnöm a kor előrehaladtával. És úgy tűnik, sok mindenkinek csalódást okoztam azzal, hogy nem így lett.

Később a tini koromra is rányomta a bélyegét az alkatom, gyűlöltem magam, amiért én nem vagyok olyan, mint a többiek. Persze ennek is oka volt, itt is keményen éreztették velem, hogy kilógok a sorból, ergo nem vagyok “normális”.

Pedig semmivel nem éltem egészségtelenebb életet, mint a kortársaim, és nem is ettem többet náluk, mint kiderült. Hiszen láttam, amikor átjártam az osztálytársamhoz hogy mennyit esznek. Mindig szerettem enni, egy élvezeti forrásnak tartottam, de a szó szoros értelmében vett zabálásokat maximum pár havonta engedtem meg magamnak. Időbe telt, amíg megtanultam, hogy nekem nem szabad azt, mint nekik, mert menthetetlenül rám ragad a szitokszó, amit félve mertek kimondani, hiszen szinte attól féltek, hogy megfertőzi őket: KÖVÉR!

Fiatal felnőttként kicsit jobb lett a helyzet, mert legalább a hátam mögött mondták, amiket gondoltak rólam. Lusta! Biztos egész nap zabál! Mégis ezek ellenére érlelődött bennem egy érzés, aminek 2008-ban adtam hangot először, amikor az erről szóló blogomat írni kezdtem. Hogy ettől még nem vagyok kevesebb. Nem vagyok másodrendű. Hogy tévednek, amikor azt hiszik, hogy lusta lennék. És a szépségemből sem vesz el semmit az, hogy kövér vagyok. Ezt a szemléletet  sok önbizalom hiányos fiatal nőre is át akartam ragasztani. Én bátran ki merem mondani, mert itt a felhang a lényeg. Ez egy leíró szó, azt hivatott kifejezni, hogy nagyobb méretű vagyok, mint sok más ember. Nincs ezzel semmi bajom. Nekem azzal van, amikor a fogaik közt, sziszegve, undorodva mondják ki, mint valami ragályos betegséget.

Pedig nem volt ez mindig így. Voltak idők a történelemben, amikor nem ment eseményszámba, hogy valaki kerekdedebb, mint a társai. Szerintem ez is olyan, mint a divat. Folyton változik, és előbb-utóbb az lesz a divat, ami éppen most ciki. Az igazság az, hogy mindenre van igény, azért is vagyunk ilyen sokfélék. Csak a modern társadalomban (kb 1900-as évek óta) egyre inkább fétissé tették azt, ha valakinek a kerek nők tetszenek. Előtte ez még normális dolog volt, és elintézték azzal, hogy ez ízlés dolga. De ma már szégyellni kell. “Felvállalni”, divatos szóval élve, mit valami titkos, bűnös dolgot.

folyt. köv. – 2. rész

Facebook Comments

About Eni

2008 óta foglalkozom rövidebb cikkek írásával. Az élet nagyszerű témákat szolgáltat, és sokan szeretik is olvasni, amiket írok. Mostantól minden írásom megtalálható itt, egy helyen. [ENGLISH]: I'm writing shorter articles since 2008. Life provides great topics, and a lot of people like, what I write. All my writings can be found here, from now on.

Check Also

Fogyás hamburgerrel Part 14 – A kalóriadeficit árnyoldala | Weightloss with hamburgers – Downside of calorie deficit

Kb. fél évre rá, hogy belekezdtünk a mérsékelt kalóriadeficites fogyásba, elérünk egy következő szintet, egy ...