Filózgatok #3 – Van olyan, hogy boldogság?

A boldogságra szerintem nincs recept. Olvastam, hogy a boldogság helyett jobb az elégedettség szót használni. Elégedettek sem vagyunk egyfolytában. Azok csak pillanatok. Egyszer fent ugye, egyszer meg lent. Az emberek szerintem azért boldogtalanok, mert azt hiszik, van egy olyan állapot, hogy boldogság. Pedig nincsen. Csak azért küzdhetünk, hogy az elégedett pillanatokból minél több legyen, és ebből áll össze a boldogság. Meg a tragédiák elkerüléséből, ugye.

De az ún. boldogság nem jön magától, meg kell dolgozni érte. De nem kifelé ám, hanem befelé. Ha jóban vagyunk magunkkal, és nem utáljuk magunkat, ilyen-olyan okok miatt, akkor a lelki békénk is megvan, és ezt mások is észreveszik. Lelki béke=boldogság.

Azt mindenki tudja, hogy egy völgy után egy hegy jön. Ha ezt nem csak általánosságban hinnénk el, hanem tudatosítanánk is magunkban, akkor egy völgynél, amikor épp rosszul mennek a dolgok, nem keserednénk el annyira. Úgyis lesz jobb. És ezt nem általánosságban mondom, tényleg lesz, ez ha úgy tetszik, a természet törvénye.

Az határoz meg minket, hogy ezeket a hullámvölgyeket hogyan kezeljük. Hogy hagyjuk, hogy lenyomjanak minket, vagy megrázzuk magunkat, és felállunk. Egyedül, mert az élet legfontosabb pillanataiban egyedül vagyunk. Úgyhogy ne is várjuk mástól, hogy boldoggá tegyen. Azt úgyis csak mi tudjuk elérni a hozzáállásunkkal.

Szerintem a dolgok nem tesznek boldoggá. De a pénz azért jó dolog. Hozzásegít, hogy teljesíteni tudjuk az álmaikat, hogy kényelmessé tegyük az életünket, és a visszaosztás is jó, mert a jótettek ugyanúgy visszajönnek hozzánk, mint a rosszak. Ambiciózusnak lenni pedig egyenesen hasznos, mert valakinek a világot is vinnie kell előre. Persze senkit ne tapossunk el közben, mert soha nem tudhatjuk…

Azt is olvastam, hogy a boldogság a rossz dolgok elkerülése. Hát részben igen, mert mindig van rosszabb, mint a mi helyzetünk, tehát ahelyett, hogy kesergünk, hogy milyen rossz is nekünk, gondoljunk bele, hogy inkább hálásnak kéne lenni, hogy nem xy helyzetében vagyunk.

És végül: a boldogságot nem adják ingyen. Keményen meg kell dolgozni érte. Én mindig csak akkor voltam boldog, ha megelégeltem az akkori helyzetemet, és egy nagyot változtattam, ami soha nem volt könnyű. A végén sosem bánom meg az ilyen változtatásokat. És az embernek olyan jól tud esni, hogy na, ezt is meg tudtam csinálni.

Nekem ezek a sorvezetőim az elégedett élethez.