Számos férfi tragédiája

UPDATE: Egy férfi olvasóm reklamált, akikek sajnos sikerült magára vennie a cikk tartalmát. Az ő kedvéért írom hozzá, hogy természetesen az írás nem minden férfiról szól. Ez egy rétegükről szól, és azok, nyilván nem tartoznak bele, akiknek kizárólag a karcsú hölgyek tetszenek.

Ennek a bejegyzésnek az ötlete az Andjal barátnőmmel töltött csajos hétvége folyamán fogalmazódott meg bennem. 2 szelet lazac közt reggelizés közben megtárgyaltuk azt a témát, amiről manapság egyenesen bűn beszélni.

 Az a férfiak tragédiája, hogy más ízlése van a szemüknek, mint a kezüknek. (Nem tőlem származik az idézet).

Andjal-nak szerintem szuper alakja van! Arányos és ott gömbölyödik, ahol kell. Mellé mosolygós, barátságos arc, megnyerő mosoly, és nem mellesleg intelligencia, és humor is társul. Ha férfi lennék, pont ilyen nőre vágynék. Sugárzik belőle, hogy elégedett az életben elfoglalt helyével, és az, hogy saját magával is pajtiban van. Az is ezt támasztja alá, hogy van egy jóképű, jó kiállású férje, aki pont így szereti.

Hogy? Andjallal mindketten túlsúlyosak vagyunk orvosilag. Mégis, elkövetjük azt a skandallumot, hogy emiatt nem utáljuk magunkat. Soha egyikünknek sem volt gondja a pasizással, sőt, mi több, gyakran futottunk bele abba, hogy nagyon tetszettünk 1-1 pasinak, de az illető szégyellte, hogy egy nagyobb darab lány tetszik neki. A szex nagyon is oké volt, de járni már ciki volt velünk. Nem is tudtuk, hogy baj van velünk, amíg nem presszionált a környezetünk abba az irányba, hogy talán mégis.

Sokaknak ez a nézet még normális is, elfogadták, hogy ilyen a világ, sőt egyenesen helyeslik. Megint más férfiak szinte szenvednek, hogy nem vállalhatják fel a valódi ízlésüket. Van egy ismerősöm, akinek a férje titkon duci pornót nézett, mert csak azt élvezte, miközben ő tökéletesen beleillett a mai szépségideálba, csinos volt, divatos. Mondanom sem kell, hogy már elváltak.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a férfiak valójában csak a dundi nőket szeretnék. Nem, nyilván nekik is különböző az ízlésük, csak azt mondom, hogy azok akiknek a kerekded formák tetszenek, ritkán vallják ezt be maguknak, és még ritkábban a világnak.

Nem tudom, mi lehet annak az oka, hogy idehaza ezt fokozottan tapasztalom, talán az, hogy ha tetszik, ha nem, kifelé élő, a dolgainkat mutogatni szerető ország vagyunk, és fontos nekünk, hogy mit gondol rólunk a szomszéd, a haverunk, vagy akár egy idegen. Sokszor fontosabb a saját boldogságunknál is.

Itthon azt látom, hogy a férfiak 40, de inkább 50 éves koruk körül kezdenek tojni mindenki véleményére, és felvállalni az ízlésüket. Mintha azt mondanák: “eddig úgy éltem, ahogy elvártátok, most már elég legyen!”

Érdekes, hogy ez a tendencia az országhatárt átlépve egyre gyengül, az olyan helyeken pedig kifejezetten kevéssé van létjogosultsága, ahol még tartja magát (vagy ismét dívik) a klasszikus szépségideál. És ez nem jóléti társadalom kérdése. Ez társadalmi szoktatás kérdése. Ha a fiúk azt a szemléletmódot sajátítják el, hogy azzal járnak, aki megtetszik nekik, szerintem sokkal egészségesebb, mint az, ha csak 1 bizonyos típust részesítenek előnyben, hiszen a külvilág szemében az a vállalható.

Van a dolognak egy olyan vetülete is, hogy a férfiak egy rétege szívesen választja a törékeny, légies hölgyeket. Ezt valahogy önnön férfiasságuk alátámasztásának tartják. Míg ha ezzel szembeállítjuk azokat a férfiakat, akik a teltkarcsú nőket favorizálják, kitűnik, hogy nagyon határozott, karakán egyedekről van szó, akinek a férfi egoját egyetlen nő sem tudná ledorongolni. Ez természetesen csak a saját megfigyelésem, nyilván vannak ellenpéldák itt is.

A fentiekből azt kell levonnom, hogy a férfiaink nem önazonosak. Vagyis nem a szerint élnek, mint amit gondolnak. Ha ez így lenne, és ha én tényleg szégyellnivaló lennék, akkor nem tetszettem volna annyi fiúnak, és férfinak a múltban.  Egyedül sem voltam soha, tehát a járási tilalom ( 😀 ) ellenére tartós kapcsolatot sem volt nehéz találnom.

Na és van az az eset, ahol a test formája mellékes körülmény. Tudom, hogy a forma világában, ahol mindennek és mindenkinek csak az alakja számít, ezt nehéz elfogadni. De létezik még olyan, hogy egy nőnek olyan szuper a személyisége, hogy a teste alakja nem olyan fontos. A lélekkel együtt az is szerethetővé válik.

Minden nőben van szépség, de tényleg. Csak nem mindenki látja. És mindenre van igény, még ha ezt nem is szeretjük bevallani. Amíg egy kopasz, sörhasú férfi képes magát szexinek látni, én sem fogok szégyenemben elbujdokolni.