Fogyás hamburgerrel – Part 19 – A stagnálás a folyamat része

Az úgy volt, hogy híztam az utóbbi fél évben 4 kilót. Pontosan tudom, hogy miért, nem pánikolok. Próbálgatom a határaimat, ezt csináltam, mióta az eszemet tudom. Tesztelni, meddig lehet elmenni, hogy ne fájjon.

A célom kezdettől fogva, hogy a lehető legkevesebb feladással, sok évig fenntartható módon, nekem személyre szabottan tanuljak meg enni és élni. És ha jól csinálom, akkor a fogyás lesz a legfőbb ismérve, aztán pedig a fenntartás. Ebbe beletartozik a kísérletezés, és a visszaesés is, a saját tempómban kell csinálnom, nem másokat utánozva. Gyanús lennék magamnak, ha elsőre tökéletesen csinálnám. Ezeket viszont ki kell elemeznem, a tanultakat fel kell használnom, abból is tudok okulni, hogy nekem személy szerint mi nem működik, vagy mi vet vissza, mi az, ami nekem kifejezetten káros. Attól függ, hogy az ember honnan nézi, nem kezdem újra, hanem én úgy szeretek rá gondolni, hogy az elmúlt évben azt tanultam, hogy, hogyan kell fenntartani. Már egy csomó mindent megtanultam a testem működéséről, és így a ‘feladás’ nem opció. Egyszerűen lekerült a terítékről. Az ADHD-s agyam most azt tudja csinálni, hogy felveszi a fonalat, és a megszerzett tudás birtokában tovább folytatja ott, ahol kicsit megcsúszott.

Az oka, hogy minden egyszerre lett sok. Sok meló a munkahelyen, plusz év elején belekezdtem a pólóminta tervezésbe, mint itt írtam is, és sokkal többet ültem, amíg nem lett jó idő nem is olyan hosszú ideje. Valamit valamiért, rengeteg újat tanultam idén cserébe, úgyhogy ezt a részét nem bánom, csak ugye megvannak a következményei. Szépen összeadódott a munkahelyi stressz, fáradtság, túlterheltség, elégedetlenség, a rutin elvesztése, és így a cél szem elől tévesztése és az ideiglenes kontrollvesztés az életem felett. A következmény a komfort evés, hogy mindig azt és akkor ettem, ami épp elérhető volt a biztonságot jelentő jóllakásig, többször, mint arra szükségem volt, legalább e felett én rendelkeztem. Az energiaszintem a béka segge alatt volt még úgy is, hogy hónapok óta kényszerítem magam időben feküdni és kelni, eleget aludni. Az utóbbi időben meg horgolni tanulok, ez is ülő elfoglaltság, de akartam tanulni egy újabb hasznos ‘life skill’-t, valamit, amitől nem érzem irodai droidnak magam. Felborult tehát a napirendem, amit nem szeretek ugyan, de nagy szükségem van rá, ezt be kell vallanom magamnak. Megközelítőleg ugyanakkor enni, mozogni, kelni, feküdni.

Elvégre ez életmód váltás, ami nem csak a kajára terjed ki. Eleve nem rövid távra terveztem, nem fogyókúra, aminek a végét kell várni, és utána a régi életmódra viaszaàllni. Az nekem már nem kell, inkább csiszolgatom tovább az új életmódomat, csak a régit megszoktam 36 éven át, és persze, hogy visszahúz. Az agy az ismerőset, biztonságosat keresi, még ha szar is. Én meg teljesen új idegpályákat építek, aminek sok ismétlés kell, hogy meg is maradjanak.

Az elmúlt időszakbók az alábbi konzekvenciákat vontam le magamra nézve:

• Napi 2x rendesen lehet enni és a nasi is belefér, ha bele van számolva kalóriakeretbe. Vagy napi 3x, de akkor kevesebbet, és a köret fele saláta legyen, több proteinnel.

• A séta, torna, fehérjepor, fasting segítségek, de nem feltételek. Ezek inkább a mentális egészség miatt fontosak, megkönnyítik, kitartást adnak. Ide tartozik könnyítésképpen a kreatin monohidrát (agyi és fizikai teljesítőképesség miatt) és a különböző vitamikok is, amiket szedek. Ezek nem kellenek, de nekem megkönnyítik a dolgom. Ha betartom a saját szabályaimat, ugyanúgy hamar látszik az eredmény, nem csak a hízás megy hamar, ha konzisztensen csinálom, az ellenkezője is gyorsan látszik.

• A kaja előre kigondolásába kell több energiát tenni, nem összevissza mindent enni, ami van. Alapanyagokból legyen mindig itthon, és félkészen a hűtőben, hogy hamar kaját lehessen belőle csinálni. Előre főtt köretek, főtt, sült hús, saláta, tortilla, tojás, bele valók, zöldségek, olyasmik, amikből többféle kaját is lehet csinálni pár perc alatt.

• Kevesebb egyszerű szénhidrát, azok is visszahűtve (rezisztens keményítő miatt, ami ellenáll az emésztésnek, és nem szívódik fel), aztán fel lehet újra melegíteni. Ilyen a kenyér, rizs, krumpli, tészta, búzaköretek. A zsíranyagcsere zavarom, meg ADHD-m miatt sem tesz jót a sok egyszerű CH. Felerősíti a tüneteket, megbénít, nem tudok csinálni semmit (végrehajtó agyi funkciók alulműködése).

• Teljes kiőrlésű dolgok a glikémiás index meg a rost miatt. A kalória lehet, hogy ugyanannyi, de rosttartalom miatt nem emeli meg úgy a vércukorszintet, és később lesz éhes az ember. A rost miatt a sok zöldség és gyümölcs is. Plusz magas fehérjetartalmú dolgok (tojás, joghurt, humusz stb.), mert a szervezetnek több energiába telik lebontani, így kevésbé rakódik le, és tovább eltelít.

• Kalória mentes italok. Nyilván elsősorban víz, és sok (tegyél a flakonodba egy kis csipet sót, jobban hidratál, kevesebbet kell inni). Zéró szörpöt is lehet bele tenni, vagy pezsőtablettát, attól még közel 0 kalóriás marad. 1,5%-os, vagy növényi tej (mandula a legjobb), az alkohol sok szempont miatt nem túl jó, a legújabb kutatások szerint még kis mennyiségben is káros. De ha nagyon kívánod, idd meg azt a sört/bort, csak figyelj, hogy mennyit. Mint mondtam a cél nem a megvonás, hanem, hogy az ember épelméjű maradjon, és lehetőleg még élvezze is a folyamatot. Figyelni kell, min lehet megspórolni pár kalóriát az élvezeti érték feladása nélkül, teljes kalóriás dolgok helyett pedig alacsony kalóriásakra váltani, amikor nem kell nagy kompromisszumokat kötni. És mit éri meg teljesben venni és beleszámolni a keretbe, hogy mentálisan se legyen megterhelő, hiszen akkor az örömet venném el magamtól, akkor meg mi értelme az egésznek?

• Az új és jó szokásokat az ADHD-s agy egyébként is nehezen tartja meg, úgyhogy kifejezetten büszke vagyok rá, amit már az előző cikkemben írtam, hogy nem esik jól a kaja, ha nincs benne vagy hozzá zöldség, és ha hűtőm nem “zöld”, nincs tele zöldséggel, meg gyümölccsel.

• A családomban soha nem volt kultúrája a mozgásnak ameddig vissza tudok emlékezni a nagyszüleim idejére is, a mozgás nem volt része soha az életünknek, maximum a biciklizés meg a háztartási/kerti munka. Ahogy anyuval is beszéltük, még hobbi sportoló sem volt soha a családunkban. Tehát új generációs mintát/szokást teremtek (és a húgom is) azzal, hogy sok a zöldség/gyümölcs, tisztább, egészségesebb életmódra váltottunk, a mozgás szeretete pedig még alakul. Hiányzik a séta, ha nem tudok menni, hiányzik a torna, ha nincs rá időm, vagy energiám, de az edzőteremre nem tudom rávenni magam egyelőre, nem nagyon szeretem azt a miliőt. Bár igazából annyira nem is kell, bármilyen mozgásforma megteszi, amit az ember szeretni tud, csapat sportok, tánc, stb. Majd a termen elgondolkodom, ha már más dolgom nem lesz, csak izmot építeni.

• Nem szabad, hogy elrettentsen a változás, amit a testemben tapasztalok. Gondolok itt arra, hogy amíg fogy az ember, vannak átmeneti időszakok, amikor hülyén állnak a ruhák, főleg 2 méret között. Hogy nem egyformán fogy mindenhonnan az ember, a törzsemről pikk-pakk lemegy, a csípőm és a combom széles marad, valószínűleg onnak fogok utoljára fogyni, mindenki máshol hordja a súlyát. Nem szabad, hogy hagyjam, hogy az agyam szabotáljon. Van egy maradandó önképe, ami kövér, és ahogy kis változást lát, igyekszik oda visszatérni, ahonnan indult. Nekem az a dolgom, hogy ne hagyjam neki, hogy ellenem dolgozzon. Tehát tudatosabbnak kell lenni, mert amikor fejben ott vagyok, semmi nem nehéz. Csak amikor sodródom, és úgy érzem, nem nálam van a gyeplő. Erre mondtam régebben ebben a cikksorozatban, hogy én akkor tudok fogyni, ha kiegyensúlyozott vagyok lelkileg.

• Ennek tudományos magyarázata is van, ha stresszes az ember, magas a kortizol (stresszhormon) szint, nem engedi el a test a plusz súlyt pánik módban, és a leptin (jóllakottság érzésért felelős hormon) – ghrelin (éhségért felelős hormon) egyensúly felborul. Ezért kell pl. eleget aludni, ez most megvan, tehát még véletlenül sem kell nulláról kezdenem, főleg, hogy csak a töredéke jött vissza annak, amit már lefogytam. Ezt figyelmeztetésnek veszem, persze vannak mindenkinél stresszes időszakok, de nem szabad hagyni, amíg felülkerekedik, hanem időben elkapni. Én most ezt csinálom éppen, kívánjatok hozzá kitartást, megtanultam, hogy erre van a legnagyobb szükségem.

A cikksorozat többi része ITT olvasható.