Én nem azt tanultam Muhammad Ali-tól, mint te

Minden idők egyik legnagyobb nehézsúlyú boxolóját senkinek nem kell bemutatni. A halála óta azonban elárasztották az internetet a neki tulajdonított, kitartásról és erőről szóló idézetek. De ő ennél sokkal érdekesebb ember volt. Látszólag nagyszájú volt, meggondolatlan, és beképzelt, de a színfalak mögött barátságos volt, és emberszerető és békés.

Büszke férfi volt, aki lázadt a feketéket ért igazságtalanságok ellen. Az iszlámhoz is azért csatlakozott, mert a muszlim bármilyen színű lehet, az iszlám egyenlőséget, és a békét hirdeti. Megtagadta a katonai szolgálatot azzal indokolva, hogy ez nem az ő háborúja. Ezzel kockáztatta a boxolói címeit. Visszanyúlt afrikai gyökereihez, felhívta a figyelmet rájuk is.

Saját bevallása szerint a box csak ugródeszka volt neki, melynek segítségével népszerűségre tett szert. És látta a nagyobb képet, hogy az ő feladata, hogy harcoljon az emberek egyenrangúságáért, és az erőszak ellen, hogy az elnyomottaknak önbecsülést, és büszkeséget tanítson, és a pénzt, amit keres jótékony célokra fordíthassa.

Én nem értek a sporthoz, de jók a vevőkéim az emberi érzelmekre, és tulajdonságokra, úgyhogy engem ezek a dolgok fogtak meg benne:

– Profi önmenedzselés

Jó is volt, de sok jó, és jobb boxoló volt, mint ő. Neki viszont profi marketingstratégiája volt, mindenhol hirdette, hogy ő a legjobb, míg végül ez nem is volt kérdés. Nem hagyta senkinek, hogy egy pillanatra is megfeledkezzenek róla. Ali fiatal korában, a 70-es években zajlott a vietnámi háború, Malcolm-X nyomán pedig a feketék egyenlőségéért folyó harc is. Ő odaállt a népszerű ügyek mellé, és azokkal kötött barátságot, akik segíteni tudtak neki a céljai elérésében.

– Legyőze a félelmeit

A nagy szája és látszólagos túlzott önbizalma színház volt, Amerikában ez a showman stílus mindig is divat volt, és ő nagyon egyedien csinálta. De valójában sejthető volt, hogy néhány ellenfelétől jogosan félt. Mégsem hátrált meg soha, nem kereste a könnyű meccseket, mert tudta, hogy azok nem hoznak neki dicsőséget, ami viszont létszükséglet volt neki.

– Nem törődött mások véleményével

Alit sokan nem szerették a pökhendi stílusa, és a megosztó elvei miatt, de egyiken sem változtatott emiatt. Pedig egy sportolónál mindig fontos volt, hogy elnyerje minél több ember szimpátiáját. De ő egész életében önazonos maradt. Szendvedélyesen hitt az álmaiban Mint minden ember, aki sokra vitte, soha nem hagyta magát eltántorítani, vehemensen védte a saját filozófiáját az életről.

– Hitt magában

Ali végtelen önbizalommal élt, és nekünk a XI. század elején, amikor önmagunk elvesztésével vagyunk elfoglalva, fura lehet, hogy valaki ilyen pontosan tudta, hogy kicsoda, és ilyen hűen élt önmagához. Volt a tekintetében valami jó értelemben vett fanatizmus, magabiztosság, és nem engedte senkinek, hogy letérítse az útjáról.