80 nap énidő – Karantén összesítőm

Március 11. és Május 28. között nem mentem sehová, csak vásárolni, meg sétálni. Én nem voltam nélkülözhetetlen dolgozó, nem kellett bejárnom, itthon éltem és dolgoztam az íróasztal – kanapé – ágy bermuda háromszögben család nélkül, gyerek nélkül, lakótárs nélkül, viszont sok munkával. Ez alatt megpróbáltam  a fennmaradó időt jól kihasználni, és gondoltam, megosztom Veletek, mivel töltöttem, mert noha még nincs teljesen vége, nekem ez már nem lezárás, hiszen továbbra is marad a home office, de már sokat járok el. Az ajánlásaim jól jöhetnek, amíg még otthon vagyunk, meg azon kívül is. A lista nem teljes, 5x ennyi dolog lenne rajta, ha azokat is ide sorolnám, amiktől nem voltam elájulva. De leredukáltam azokra, amiket szerettem nézni, olvasni, csinálni.

A karantén engem nagyon fáradtan ért. Visszaemlékszem márciusra, amikor már annyira fáradt és kimerült voltam, hogy nézegettem a bónuszos hosszú hétvégéket. El akartam menni, legalább pár napra kiszakadni, azt csinálni, ami kikapcsol, vagy pont semmit. Aztán egyik nap bementem az irodába, és mondták, hogy menjen mindenki haza, holnaptól otthonról dolgozunk. Napokig rosszul éreztem magam emiatt, amíg nem beszéltem több ismerősömmel, és kiderült: ők is pontosan így érezték magukat a kényszerpihenő előtt, és nagy szükségük volt egy kis én-időre.

 

Ekkor azt mondtam jó, akkor írjunk egy listát (imádom a listákat) azokról a dolgokról, amikre csak ritkán jut időm. Rendbe fogom tenni a lakást, olvasni fogok, meg filmeket nézni, önfejleszteni és beszélni a rég látott barátokkal. Eközben az első pár hétben ugyanúgy pánikoltam persze, mint mindenki más. Ettől a sok munka is mentett meg, sok home office-os ismerősöm ugyanígy arról számolt be, hogy nekik is több lett a munkájuk, úgy érzik, reggeltől estig dolgoznak. Ideje volt kialakítani egy napirendet.

Mivel én a reggeli órákban vagyok a leghatékonyabb (lark vagyis pacsirta típus, aki a reggeli órákban a legaktívabb), még munka előtt igyekeztem megcsinálni azokat a dolgokat, amikhez fizikai aktivitás, gondolkodás, koncentráció kell. Olyankor olvastam, tornáztam videohívásban a kollégáimmal, takarítottam, főztem, meditáltam, nadiztam. Aztán elkezdődött a munkaidő, és végigdolgoztam a napot, nem ritkán estig. Úgyhogy utána már csak filmnézézre volt energiám, vagy online előadásokat, lakáskoncerteket hallgatni.

Aztán beköltözött egy jóbarátom a kiadó szobába, és eltűnt a magány érzése is. Volt kihez szólni, volt kinek főzni, volt kit megölelgetni, volt kivel nagyokat beszélgetni és Playstation-özni. Úgyhogy jóval kevesebb negatív gondolatom lett, a víruson is sokkal kevesebbet agyaltam, és persze kevesebb “elvonulós” időm lett, de nagyon jó bizniszt csináltam, mert a valódi emberi kapcsolatok  előnyeit úgysem pótolja semmi. Csináltam is egy Facebook eseményt amíg egyedül voltam, és rég látott ismerősökkel beszéltünk meg videohívásokat ha már van rá lehetőség. Aztán Petivel a nagy önfejlesztő, világmegváltó beszélgetések váltották fel ezeket, 1 hónap alatt teljes szimbiózisba kerültünk, és nagyon hálás vagyok a barátságáért. A harmadik hónapra már beleszoktam ebbe a létformába.

 

Leálltam a pánik főzéssel és sütéssel, amibe annyian belecsúsztunk, hiszen ez vált az egyik fő örömforrássá, mást amúgy sem nagyon lehetett csinálni, és végre volt rá idő. A pánikkeltő hírek olvasását először csak leredukáltam, majd ekkor már el is hagytam, sőt közösségi média detox-ot is tartottam, letöröltem a Facebook és az Instagram appot a telefonomról egy időre, hogy kevesebb idő menjen el a semmivel, és hasznosabban töltsem az időmet. A helyére jött a Pinterest, ahonnan kreatív ötleteket szedtem össze például a balkon kerészkedéshez és a befőzéshez, meg az olvasás, meditálás. Ekkoriban lazítottak a kijárási korlátozáson is, tehát már személyesen is találkozhattam a családdal, barátokkal.

Egy Duna-parti kávézóban elfogyasztott diós marlenka értéke egy jó baráttal (aki egyébként blog olvasóból lett barátnő) rettenetesen felértékelődött a szememben. Nézzük tehát, hogy mikkel foglaltam el magam, és miket ajánlok Nektek is:

 

Elolvasott vagy meghallgatott könyvek:

 

– Paulo Coelho: Az alkimista

– Dale Carnegie: Hogyan fejezzük be az aggódást, és kezdjünk el élni

– Edith Eva Eger: A választás

– Paulo Coelho: Tizenegy perc

– Diana Cooper: 2012 és azután

– Herczeg Helga – Személyiségfeltöltő (ebből külön poszt lesz majd a blogon)

 

Tréningek:

 

– Harvard online egyetem – Idegtudomány

– Mátrai Vanda: Belső gyermek önismereti tréning

– Al Ferasa arcolvasás bemutatkozó előadás

– Nyitott Akadémia – Erőforrásaink, megküzdés a nehéz helyzetekkel 2 napos előadás

– 3 db Szabó Péter online előadás

– Életigenlő társadalmat és gazdaságot online szeminárium

– Munkával kapcsolatos tréningek

 

(A fenti tréningek mind ingyenesek voltak)

 

Megnézett (vagy újranézett) filmek/sorozatok:

 

– Grace and Frankie (Netflix, 2015)

– Amerikai horror sztori (9 évad/9 seasons, 2011)

– Az állomásfőnök (2003)

– A nagy pézrablás 4. évad (2019)

– A nevem Khan (2010)

– Jojo nyuszi (2019)

– Élősködők (2019)

– Hétköznapi pár (2011)

– Judy (2019)

– Loving (2016)

– A skálát betű (1995)

– Halhatatlan kedves (1994)

– Egy perverz elme (Kopflatzen, 2109)

– Csodálatos fiú (2018)

– A szépség és a szőr – Diane Arbus képzeletbeli portréja (2016)

– Tiger King (Netflix, 2020)

– Unorthodox (Netflix, 2020)

– Breaking bad (Netflix, 5 évad, 2008)

– Hollywood (Netflix, 2020)

– A hangok (2014)

– Fleabag (2 évad, 2016)

– Árvák hercege (1999)

– Lev Tolsztoj – A szibériai borbély (1998)

– és Anna Karenina (1997)

 

A zene, ami megmentett:

 

– Fleetwood mac (Stevie Nicks) összes

– Global citizen lakáskoncertek (youtube)

 

Elkészített ételek, amikre büszke vagyok:

Rég nem látott barátok virtuálisan felkeresve: 24 fő

Felszedett kilók: 3

Új lakótárs: 1 fő

Pihentem, meditáltam, nadiztam, filmeztem, olvastam, főztem, tornáztam, dolgoztam, de itthonról, úgyhogy nekem elég volt a kényszerpihenőből. Voltak, akik sokkal rosszabbul járak, mint én, én ezt tudtam belőle kihozni. Nem váltottam meg a világot, sem magamat, nem tanultam új szakmát, nem lett új hobbim. De kicsit azért jobb lettem, és átértékeltem a dolgokat, hogy mi is fontos nekem.

 

Fontos:

• Lelki béke
• Család
• Barátok
• Én-idő
• Önfejlesztés
• Kikapcsolódás
• Természet
• Emberek segítése

 

Nem fontos:

• Hajtás
• Rohanás
• Politika
• Megfelelés

 

 

 

Are you an English speaker? Translate the entire article like so: