Tuti fogyókúrás tippek… 2. rész

Tehát a dolgok, amik nekem működnek:

– Rendszeres szaunázás, lassanként felvinni 5-ről 15-20 percre. Jól kitisztítja a bőrből a méreganyagokat
– Béltisztítás. A belekben rengeteg méreganyag tárolódik, amik akadályozzák a fogyást, a gyógyszetárakban sokféle béltisztító teát és bogyót kapni.
– Eritrit és Stevia, cukor helyett. Az aszpartám tartalmú édesítőszerek károsak, a nyírfacukrot pedig laborban állítják elő. A barna cukrot épp csak nem fehérítik ki, a gyümölcs cukor pedig növényi, de ugyanúgy hízlal, mint a kristálycukor.
– Abonett és puffasztott rizs, kenyér helyett
– Zab (pehely és liszt), nem hízlalnak annyira, mint a finomított fehér liszt
– Fehérjepor (protein). Biztosítja az elegendő fehérjebevitelt (ami amúgy a húsban, tojásban, sajtban is megvan), és fontos az izmoknak. Egy fehérjeturmix elveszi az étvágyat, és kivált egy étkezést is.
– A különböző rázógépek is jót tesznek, de csak a rendes edzés kiegészítéseként érdemes használni. Kizárólagos mozgásnak nem elegendőek.
– Kardio ezdzés, vagyis, ami megemeli a pulzust. Szobabiciklizés, elliptikus tréner. A zumba nekem nem jó. Sok sportoló is eredménytelennek tartja.Csak arra jó, hogy átmozgasson.

A kalóriák számolásáról is említést teszek. Szerintem nincs rá szükség, de ha valaki ettől érzi a fogyását eredményesnek, akkor napi 2000 kalóriánál meg kell állni. Már nem napszámos parasztasszonyok vagyunk, nincs is szükségünk ennél nagyobb energiabevitelre. Ami ezen felül van, az érzelmi, vagy unalmi evés.
Tehát mindent ehetsz, csak figyelj oda, egyrészt hogy mikor (a 18 óra után nem evés hülyeség, annál is inkább, mert nem mindenki egyszerre kel). Helyette próbáljunk meg lefekvés előtt 3 órával már nem enni, csak inni, és naponta többször max. 5x kis adag ételeket enni. Annyit, amennyi elfér a markunkban.

A mérce mindig te tegyél. Az is, akire hasonlítani akarsz. Önmagad egy korábbi verziója, akit szeretni tudtál, és aki tetszett. Vagy egy jövőbeni verziója, aki még nem létezik ugyan, de te létrehozod. Az is te teszel, személyiséget nem váltasz vele. Tehát aki ettől vár sikert, boldogságot, mint a reklámokban, az inkább el se kezdje. Amit jelen állapotodban nem tudtál elérni, azt ne egy megváltozott testtől várd.

Én sem tartok be mindig mindent. De amikor rám jön, hogy jó lenne fogyni (és ez nyáron mindig elő is fordul, és a nyár alkalmas is erre), mert ez a hurka nem volt itt pár hónapja, akkor ezeket az irányelveket követem. A hétvége amúgy is pihenő. Muszáj 1-2 nap, hogy ne add fel azért, mert kívánsz pl. egy szelet sütit, de nem eheted meg. Persze ilyenkor sem szabad zabálni, csak módjával, de ilyenkor az is belefér, amit a héten megvontunk magunktól. A szervezetünk különben is úgy működik, hogy minél ritkábban és minél rendszertelenebbül kap enni, annál jobban behasznosít mindent. Ezzel szemben ha rendszert tartunk az evésben, akkor a test tudja, hogy ezt nem érdemes hájként tartalékolni, úgyis jön utánpótlás nemsokára. Nem az a cél, hogy napi 5x jóllakjunk, csak az, hogy ne legyünk éhesek. Ez is fontos. Lehet néha jóllakni “pihenőnapon”, de ez ne legyen rendszeres. Elégedjünk meg annyival, hogy nem vagyunk éhesek.

Talán fura lesz, amit mondok, és nem mindenkire igaz – rám sem -, de sokan eljutnak az önutálatnak arra fokára, amikor megelégelik ezt az állapotot (a saját sikertelenségüket, és ezt a kövérséggel azonosítják), és változtatnak az életmódjukon. Rendszerint róluk készülnek az előtte-utána fotók is. A hosszú és nehéz úton azonban a személyiségük is átalakul. Megtapasztalják, hogy kitartással, és kemény munkával elérhető a céljuk, és úgy érzik, a fogyástól lettek sikeresebbek. Pedig nem, azért lettek elégedettebbek, életrevalóbbak, mert keményen küzdöttek. A fogyókúra tehát, mint minden nehéz, fájdalmas, vagy elhúzódó szükséges rossz, személyiségformáló hatású.

Amikor eredménye kezd lenni a változtatott életmódunknak, akkor se akarjuk gyorsan. A valóban tartós fogyás hónapok, évek alatt lesz látható. Az eredményeinket ne csak kilókban mérjük, hanem centikben is, hogy hogy áll rajtunk egy ruha, vagy hogy milyen a közérzetünk. Kitartónak kell lenni, és az nagyban segít, ha nem a súlyvesztés a kizárólagos cél, hanem a tudatosabb életmód hozadéka.

Pár hete rendeltem néhány ruhát a netről (erről is írni fogok). Reflexből a megszokott méreteimet adtam meg centiben. Némelyik ruha, amelyik nem elasztikus, úgy áll rajtam, mint tehénen a gatya, mert mint kiderült, már nem vagyok annyi centi. Ezek után ráálltam a mérlegre, és -3 kg-t mutatott a 1,5 héttel azelőtti méréshez képest (nektek is ilyen időközönként érdemes mérni magatokat egyébként, de nem naponta).
Erre nem lehet kényszeríteni senkit, meg kell hogy érjen benned az elhatározás. Akkor tenni is fogsz érte, és nem fogod tehernek érezni.

A szépségipar (milyen fura már a szó is) célja nem az, hogy jól érezd magad a bőrödben, mert abból nem lehet üzletet csinálni. El kell hitetni a nőkkel – és velünk könnyebb ugye, mert hiúbbak vagyunk -, hogy csúnyák vagyunk. De mint mindenre, erre is rögtön kínálják az alternatívát, hogy a “defektjeiden” jó pénzért változtatni tudj. Sulykolni kell, hogy a kövérség – ami már egy szitokszóvá lépett elő, mert elhitették a nőkkel, hogy a kövérség a legnagyobb mumus – (vagy van rajtunk némi plusz), másodrendű állampolgárrá tesz. Aki kövér, az értéktelenebb. És amíg ezt elhisszük magunkról, addig kiválóan virágzik majd ez az üzletág.

Van ennek még egy aspektusa. És ez már aztán tényleg a magánvéleményem. Nem értem, miért akar egy szexis, többnyire vonzó, érdekes személyiségű duci nő sovány lenni; ami azért lássuk be, sokszor az átlagosságot, és ezzel együtt az unalmasságot jelenti. Ez nyilván általánosítás, én is számtalan ellenpéldát tudnék mondani, de nekem még női szemmel is a kívánatos hurkácskák, a vonzó kerekség tetszik. Persze, nem kell velem egyetérteni, de szerintem a túl szexi testet takarni kell, hogy ne legyen olyan izgató. Egy vékony nőnek minél többet kell mutatnia magából, hogy kívánatos legyen. Vagy pl. amikor egy kövér nő táncol, az heves reakciókat vált ki, miközben egy átlagos alkatú nő jobban be kell hogy dobja magát ugyanezért a hatásért. Ha én férfi lennék, csakis a nőiesen telt idomokért rajonganék. Persze itt is széles a skála, de az én szememben a gömbölyű nők a legszebbek. Ez nem jelenti, hogy a vékony nőkben ne lenne báj, de ez is ízlés dolga, és én – már csak hivatalból is – a kerekded nőkhöz húzok.