Miért csinálom ezt? (Arab blog bemutatása)

Azért kezdek el erről blogolni, mert én úgy tapasztalom, hogy nagyon nagy a sötétség (vagy sok a fehér folt, ahogy tetszik) a fejekben, ami en bloc az arab világot illeti. Sokan hibásan, esetleg 1 rossz tapasztalat alapján ítélnek – általában tévesen. Az én szememen keresztül láthatjátok, olvashatjátok, amit az arab világról, és főleg Tunéziáról megtanultam, és még tanulok.
Örök kételkedő, kereső vagyok. Szeretek tanulni, új dolgokat, helyeket, embereket, kultúrákat megismerni.

Pár éve, véletlenül (amiben amúgy nem is hiszek) kerültem kapcsolatba Tunéziával, és ezzel együtt az egész arab világgal. Utóbbi nem volt kötelező, de engem érdekelt, így elég alaposan utánuk néztem. Nagyon szeretek utazni, sokkal fontosabb nekem, mint az, hogy tárgyakat birtokoljak. Az utazás során szélesedik a látókör, így változik a személyiség is. Toleránsabb lesz az illető, kitolódik az ingerküszöbe is; és persze a nyelvismeret is nagyon fontos, tényleg annyi ember vagy, ahány nyelven beszélsz. A lehetőségeim még nem engedtek annyi utat, ahány helyre vágyom, de folyamatosan ezen dolgozom.
Nem gondolom úgy, hogy nálam van az abszolút és egyetlen igazság, mindössze úgy gondoltam, hogy aki megtalálja ezt a blogot, az viszonylag elfogulatlan, kíváncsi, és realista szemszögből is megnézné az arab/muszlim világot.
Rengeteg bullshit (baromság) terjeng róluk, és az életmódjukról a közhiedelemben, és az az egyik nem titkolt szándékom, hogy ezeket helyre tegyem. A másik meg simán az információközlés, mert szeretem ezt a témát, és szívesen foglalkozom vele, és tanulok mindig én is valami újat ezáltal.

Szerintem az elvárásoknak egyáltalán nem kell megfelelnünk, főleg idegen emberekének nem. Semmilyen szinten nem hiszek az uniformizálásban; így abszolút alkalmasnak is tartom magam arra, hogy fölösleges ítélkezés nélkül lássam a más kultúrájú, más vallású embereket, és távoli helyeket.

Az én vőlegényem Tunéziából való, és muszlim, így testközelből ismerem a sztorikat, amiket leírok. Még mielőtt felszisszennétek mondom, hogy én egy nagyon kíváncsi, szabad szájú, éles eszű, nyitott gondolkodású lány vagyok, úgyhogy én arra alkalmatlan vagyok, hogy bárki általam szerezzen vízumot Európába, verjen, bezárjon, kendőt erőltessen rám, kényszerítsen, hogy áttérjek az iszlám vallásra és társai, amit a nyugatiak hisznek arról, ahogy az arab férfiak bánnak a nyugati nőkkel. Szerintem különben ilyen dolgokat azzal lehet megtenni, aki hagyja, és nem harcol ellene.

Azt hiszem, nem szabad magunkban tartanunk a megszerzett tudást, mert mások is azáltal tanulnak, hogy elolvassák, látják, hallják MÁSOK tapasztalatait. Ez nem azt jeleni, hogy én tanítani akarnék, mert nekem már nincs mit tanulni. Dehogy nincs. Nekem az élet folyamatos tanulás (jó pap is holtig tanul, ugye), és sodródom arra, amerre visz az élet. De nem ám csak úgy, hogy hagyom magam. Én hiszek a sorsban, és minél jobban küzdünk ellene, annál fájdalmasabban, de akkor is arra az útra terel, ahol lennem kell. Én is folyamatosan változom, már az az ember sem vagyok, mint aki fél éve voltam. Most kezek igazán magamra találni, és a változás nagyjából az egyetlen dolog az életemben, ami állandó :).

4 éve tanulok az iszlámról, de valahol mindig is érdekelt az arab világ, tudat alatt, és az iszlám ennek szerves része, mert nem csak vallás, hanem életforma is. Én nem vagyok muszlim, de a párom igen, és tudni szeretném, kihez akarok hozzámenni, valamint mindig is érdekelt a vallástörténet, Istenhez való kapcsolatunk. Nem akarom elfogadni, amit a nyugati média igyekszik lenyomni a torkomon, a muszlimokkal, az arabokkal kapcsolatban.

Tunézia, és az arab világ en bloc, szerelem volt első látásra. Nem hiszek a véletlenekben, úgyhogy a blogban le akarok ásni a nyúl üregébe, hogy arról is beszéljek, amiről nem szoktak. Minden, ami itt van, a tanulásom eredménye, ami folyamatosan zajlik. Ha valaki úgy érzi, hogy jobban tud valamit, esetleg tévednék, vagy csak az egyetértését fejezné ki, kommentben megírhatja.

Fel vagyok készülve a népszerűtlenségre, a negatív véleményekre, arra, hogy néhányan személyes sértésnek veszik majd a szavaimat. Pedig nem erről van szó, abszolút békésen állok a dologhoz, csak a kíváncsiság hajt, mert nem szeretem a tabukat.

Nem vagyok képmutató, tudom, hogy az arabok/muszlimok egy része hogyan él, milyen elvek szerint. De szeretném helyretenni a félreértéseket, érdekek szülte félinformációkat, és félremagyarázásokat. Ahogy a magyarok, vagy más nyugati kultúrából jött nép esetében nem lehet átlagot vonni, és egy séma szerint megítélni mindenkit, addig azt sem lehet mondani, hogy arabok ilyenek és ilyenek. Azon túl, hogy szerintem mindenkinek jár az egyéni elbírálás, országa, tájegysége, családja, vallási irányzata, és még rengeteg dolog befolyásolja, hogy ki milyen ember. Azt szeretném, hogy felejtsük el az “arabozást”, és kicsit tájékozódjunk, mielőtt mindent kérdés nélkül elhinnénk. Habár tudom, hogy széllel szemben pisilek, azért megpróbálnám.

“Légy nagyszerű ember, de ne vesztegesd az időt azzal, hogy ezt bebizonyítsd.”

Vagyis én nem akarok már senkinek megfelelni, csak magamnak. Hosszú éveim mentek el arra, hogy mások elvárásainak próbáljak eleget tenni, úgy élni, hogy mindenkinek jó legyen, és elég volt. Amit az emberek rólam gondolnak, az nem az én dolgom, hanem az övék. Úgyis azt fogják gondolni, amit ők akarnak, ha megfeszül is az ember; úgyhogy nem is próbálok a skatulyájukba beleilleni, úgyse ment soha. Ha nekem a spagetti a kedvenc kajám, de az, akinek elmondom, utálja a spagettit, akkor én hiába magyarázok, hogy a spagetti milyen isteni. Mindig lesz olyan, aki nem szeret téged, amit csinálsz, ahogy gondolkodsz. De rajtad áll, hogy mit kezdesz ezzel. Hagyod, hogy rád telepedjen, és lehúzzon, vagy lerázod magadról, és csinálod tovább, ami boldoggá tesz.

Így 30 évesen azt mondom, jó úton vagyok, irányba álltam; noha még sehol se tartok, már legalább azt tudom, merre akarok menni. A húszas éveim azzal mentek el, hogy azt tanultam meg, merre nem akarok menni; ez segített abban, hogy azzá váljak, aki most vagyok. Nincs nálam a tuti, nem csak ez az egyféle vélemény létezik, mindenki kialakíthatja a sajátját. Ez a blog azoknak szól, akik kíváncsiak a témákra, amikről írok, de nem akarják bejárni az utamat a végső következtetésekért. És azoknak, akik belecsöppentek ebbe a “világba”, és szeretnék tudni, mire számíthatnak.
Tartsatok velem, ebben a kalandban, hiszen “véled mindig száz új élmény vár”, ahogy az Aladdin című mesefilm főcímdalában énekli Miller Zoltán 🙂 Ha érintett vagy a témában, akkor szinte kötelező a blog böngészése, hiszen sok mindenről beszélek mindig őszintén és tabuk nélkül! Ha pedig csak véletlenül idetévedtél, szánj rá negyed órát, és garantálom, hogy olyat olvasol, ami Neked is új lesz.