4. – Hiányos tömegtájékoztatás

Ma megvolt az első önálló mosogatás, és az első – majdnem önálló- manikűr.

Felháborodva tapasztalom amúgy, hogy a Magyar Stroke Társaság honlapján kívül (azt is ki keresi fel?)
alig van magyar nyelvű tartalom erről a neten, még angolul is kevés. Brutál, hogy erről mennyire nem tudnak az eberek, fejlettebb országokban
a buszon is ki van ragasztva, mik a tünetei, nem estem volna pánikba én sem, ha tudom, mi történik velem, és gyorsabban kórházba mentem volna.
Én, aki olvasott embernek tartom magam, sem tudtam róla semmit a nevén kívül, nem hogy ez a 3. leggyakoribb halálozási ok Európában!
Szartam én rá, hogy egészségtelen a dohányzás, meg a stressz, de könyörgöm, a nagy százalék így él itthon!
Most mindenki veszélyben van? Igen! Az embereknek tudniuk kell róla, hogy sok mérget visznek be, és noha én tudtam, nem nagyon érdekelt.
Dehát ez nem olyan betegség, mint a rák, vagy a leukémia. Lehet tenni ellene, és hálistennek megelőzni is lehet, persze nagy százalékban, sajnos van, akin ez sem segít.
Szóval, ha az emberek szélesebb körben lennének tájékoztatva arról hogy mi várhat rájuk – nem arról tehát, hogy éljenek egészségesebben, mert azzal és sem törődtem – hanem épp elrettentő példákkal szolgálni, talán jobban figyelnének.
A dohányzásról leszoktató kampányokban miért lehet roncsolt tüdőket mutogatni, és itt pl. miért nem lehet járásképtelen embereket, hogy mást ne mondjak?
Van egy nővér, aki bíztat, hogy folytassam a blogolást, talán többet is, ezúton is köszönöm neki, ő látott a legrosszabb állapotomban, és ezzel szembesül minden nap.
Sokat jelent a támogatása. Egy dolgot mondhatok: még ha egy kezem van is még, ez lesz az új küldetésem. Amit lehet, megteszem annak érdekében, hogy minél többen tudják, mi ez a betegség, és mik a tünetei.
Ha egy embert is megmentek ezzel, megérte. Te is lehetnél az, aki épp most olvasol, gondolkodj el ezen!

A párom a következőket mondta, és ez elgondolkodtatott. Most 70%-os vagyok, mert ugye a jobb felem bénult le, az 50%. Már tudok járni, az ugye 70%. Tehát már csak 30 van a 100-ból a gyógyulásig! De ez a leglassabb 30, amit valaha láttatok.
Mindenesetre, ez feldobott, megint újratermelődött az erőm, amiről mindig azt hiszem hogy elfogy, pedig dehogy!
Bővebben a stroke témáról az erről szóló blogomon olvashatsz: http://strokeomvolt.blog.hu