Tévhitek a fogyózásról 2. rész

Azért írom le ezeket, mert láttam a másik oldalt is, az olyanok hozzászólásait, akik nincsenek jó véleménnyel rólunk. Elolvastam sok egészséges életmóddal, diétával, és fitness-sel kapcsolatos írást. És amellett, hogy tudtak újat mondani, leszűrtem pár tanulságot is, 3 részletben teszem közzé íme az első:

Először is a hasznos dolgok:
Az első és legfontosabb volt, hogy a helyes étrend 70%-ot számít, a mozgás pedig 30%-ot. Nem lehet választani, hogy pl. én mozgok, de nem vagyok hajlandó feladni a finom ételeket. Egyiket a másikkal nem lehet kiváltani.
De a második az volt, hogy nem is kell, ehet az ember amit, vagy amennyit akar. És itt a VAGY-on van a hangsúly. Egy aranyszabály van. Hogy a bevitt energia kevesebb legyen, mint amennyit elégetünk. Tehát vagy diétás kajából eszünk normál adagot, ugye ez annak jó, aki nem tud éhezni (mint pl.én). Sokan, akik éheznek, megunják, hamarabb feladják.
A másik opció, hogy azt eszel, amit akarsz, de viszonylag keveset. 1500-2000 kalóriányit maximum. Itt a kalória csak iránymutatónak jó, inkább a fehérje-szénhidrát (ch) arányra kell figyelni. A gyorsan felszívódó ch-okat ki kell iktatni, és ma már mindenre van alternatíva, még ha drágább is, nem megfizethetetlen (tehát le kell szokni: a kenyérről, fehér lisztről, fehér cukorról, fehér rizsről, sült krumplit ne, főttet is csak módjával).
A zsíros kaja inkább az állati zsírokra vonatkozik. Olivaolajat a nyers kajákba, kókuszzsírt a főtt kajákba (mert az nem ég, mint az olivaolaj). A napraforgó olajról egyre több rosszat hallok, azt nem merem ajánlani. És a lassan felszívódó ch-okra kell koncentrálni (hüvelyesek, magvak), amik nem emelik meg gyorsan a vércukor szintet (nem kómálunk be tőlük), és tovább érezzük magunkat jóllakottnak tőlük. A (nem rántott) hús mellé saláta, zöldség, bulgur, barna rizs, quinoa, köles, bab, lencse stb. a köret. Fehérjét (hús, hal, tojás, sajt) nem nagyon keverünk szénhidrátokkal (krumpli, fehér rizs, kenyér, stb.)

És a nem annyira pozitívak:
Ha önmagunkkal elfogadóbbak vagyunk, másokkal is azok leszünk. Azok az emberek, akik szerint a plusz súly egyenesen bűnnek számít, önmaguktól is (túl) sokat várnak. Nem mindenki indul ugyanonnan, rendelkezik ugyanolyan adottságokkal. Egy eleve vékonyabb testre könnyebb kocka hasat építeni, lényegében a diéta is elég hozzá. Mindenki másnak is kocka hasa van, aki edz, csak elég zsírréteg fedi ahhoz, hogy ne látszódjon.
Nem tudom, miért, az, hogy valaki genetikai sajátosságai, teherbírása, csontozata eltérő, azt ma már divat lett elutasítani, és mindenkit egy kalap alá venni. Ezektől az emberektől olyan szívesen kérnék egy 20 éves kori képet, vagy olyat, ami az életmód váltsuk előtt készült, hogy lássam, ők honnan indultak. Olyan gyakran van az, hogy akik abszolút átlagos alkatú, vagy kifejezetten vékony alkatról indultak, magyaráznak, hogy mindenki lehet sportos, meg formás, vagy épp az okosít másokat a diétáról, akinek csak 5-10 kg-tól kellett megszabadulnia.
Az ilyen és hasonló oldalakat pedig menő lefikázni, mert hogy “a kövérséget éltetik”. Hát én sosem éltettem. Kövérnek lenni szívás. Senki se mondta, hogy jó. DE! Pont emiatt mi toleranciát tanultunk, hogy ha mi elfogadást várunk másoktól, akkor mi is elfogadóbbak leszünk. Az igaz, hogy ez vékony jég, mert a beletörődés felé terelhet, de gyűlölni magunkat, az fizikailag is megbetegít, a lelki gyötrelmek mellett, így meg kell tanulnunk minden formán szeretni a saját testünket.