A nők helyzete Tunéziában – 2. rész

1994 augusztusában a Tunéziai Demokratikus Nőszövetség /Association tunisienne des femmes démocrates (ATFD)/ egy – a nők és a család helyzetén változtatni kívánó konferencián leszögezte és kritizálta, hogy a vallás nem lehet eszköz a nők befolyásolására, és elsősorban a nők patriarchális alapú (férfiak általi) elnyomását is ellenezte, valamint kritizálta a hatóságok által ellenőrzött sajtó elfogultságát a témában. Sana Ben Achour, ügyvédnő, a nőszövetség elnöke 2010-ben elmagyarázta, hogy a felek nem kerültek közelebb egymáshoz, a hatóságok uralta férfi oldal ellehetetlenít minden együttműködést. Nehezményezte azt is, hogy a rendőrség megakadályozta őket a március 8-I nemzetközi nőnappal kapcsolatos kuturális események lebonyolításában. Moufida Tlatli filmrendezőnő is negatív visszhangot kapott egész estés filmje, a The Silences of the Palace (1994) miatt, ami az első arab film, amely a nők helyzetéről szól, és amelyet nő rendezett.A Réatités című lapnyíltan elítélte Iszlám iránti szkepticizmusa miatt, ami a feminizmust illeti az országban. Tlati így nyilatkozott: A filmet anyámnak dedikáltam, és a szereplők által megmutatom, hogy a történet ma is aktuális, és a tunéziai nők ma is tabu témákat rejtegetnek, és sokan csendben tűrnek, azt gondolva, hogy ez a világ rendje.
2003 augusztusában a Ligue tunisienne des droits de l’homme (Emberi Jogok Ligája) leszögezte : Hisszük, hogy a férfiak és nők közti egyenlőség alapvető igény.
A 2011-es forradalom előtt is híres volt az ország hijab-ellenes (hijab=fejkendő, ejtsd: hizseb) politikájáról, noha a lakosság 98%-a muszlim vallású.

Mind Bourguiba mind Ben Ali elnökök fokozatosan számolták fel az iszlám hagyományok gyakorlását; holott egyesek szerint ez az alapvető emberi jogok gyakorlásán ejt csorbát, nem is szólva a muszlim hagyományok gyakorlásáról. Ez a vita 1981-ben éleződött ki, amikor Bourguiba elnök létrehozta a 108-as számú törvényt, amely megtiltja, hogy a közintézményekben dolgozó nők hijab-ben dolgozzanak. Sőt 1985-ben tovább is ment, és a törvényt az oktatási intézményekre is kiterjesztette. Bourguiba sok figyelmet kapott, amiért “felháborító rongy”-nak nevezte a fejkendőt. Erre épült az ő politikája, utasítására a rendőrség levetette a hijab-et minden nőről, aki be akart lépni egy oktatási intézménybe. 2008-ban az Amnesty International-nek (nemzetközi emberi jogi szervezet) jelentették a hagyománykövető asszonyok, hogy ez időnként a munkahelyeken, és az utcán is megtörtént. A jelentés szerint a nők megtagadták a belépést a Nemzetközi könyvvásárra, és ha nem vették le a hijab-et, nem adták írásba, hogy ezentúl is így fognak tenni, a rendőrök bántalmazták őket.
Még ha ez at időszak azonos jogokat is biztosított a tunéziai nőknek a nyugatiakkal, mégis csak a helyi nők 30%-a dolgozik; de ez nem az alul iskolázottság miatt van, hiszen a 15-24 közötti korosztály 91%-a írástudó, és 60 %-uk felsőoktatási intézményben tanul. A nők írástudatlanságának mértéke az 1956-os 96%-ról 2004-re 31%-os lett, ugyanez a szám férfiaknál 15% 2004-re. A munkanélküliség azzal magyarázható, hogy ugyan több nő iratkozik be az iskolákba, mint akár 1965-ben, de kevesebben fejezik be az iskolát a környező országok női lakosságához képest (részben a nagy férjhez menési hajlandóság miatt). A betöltendő állások viszont megkövetelnék a szaktudást. Az okok között szerepel az is, hogy a tunéziai nőket nem szívesen engedik egyedül, vagy messzire utazni (akár munkába). Egyes tunéziai törvények a férfi hozzátartozók beleegyezését írják elő egyes munkatípusokhoz, és a ledolgozott órákat illetően. Szerepet játszik még, hogy a nők nemigen használják az álláskeresés interaktív, és személyes módjait (közvetlenül a főnökkel beszélni), mert tartanak a szexuális erőszaktól. Tunéziában a térség (MENA régió) legrövidebb szülési szabadságára, 30 napra mehetnek, ezzel is segítve a nők munkavállalását. A nők mindenesetre minden területen dolgozhatnak, pl: a gyógyszerészek 72%-a nő, a bírók 27%-a, és az ügyvédek 31%-a, és kb. 15.000-en vállalkozók. Mindent összevetve a nők foglalkoztatottsága kb. 20.000 új munkahellyel bővül évente.
A 2011-es forradalom előtt 59 a 214 választott képviselőből volt nő. A tunéziai femisisták attól tartanak, hogy Irán és Algéria példáját követve újra bevezetésre kerülnek a szigorú, Iszlám-alapú, és férfiaknak kedvező Sharia törvények a forradalmat követően, és a nők egyenlőségéért folytatott harcnak lőttek. Tekintettel arra, hogy a mérsékelten iszlamista Ennahda part – amely a legtöbb helyet tudhatja magáénak a parlamentben, de nemzeti és nemzetközi szinten is sok vita forrása – visszahozná a Sharia törvényeket. Az Sharia-értelmezésükben a többnejűség ugyan bűn, de visszahoznák törvénybe a fejkendő viselését, csak egy olyan finomított formában, amely azt is kimondja, hogy egy nő azt viselhet amit csak akar (bikinit is). Továbbá megszavazták a nemek közötti egyenlőséget is. Viszont a Al- Nahda párt volt az, aki a legtöbb vidéki nőt maga mellé állította, és a vidék ma is a férfiak által irányított az egész arab világban.
források:
http://en.wikipedia.org/wiki/Women_in_Tunisia
http://en.wikipedia.org/wiki/Habib_Bourguiba
http://en.wikipedia.org/wiki/Zine_El_Abidine_Ben_Ali
http://en.wikipedia.org/wiki/The_Silences_of_the_Palace
http://en.wikipedia.org/wiki/Moufida_Tlatli
http://hu.wikipedia.org/wiki/Saría