Thursday , 16 August 2018
Home » Stroke » 87. – Hogyan előzzünk meg egy következő stroke-ot, és mi az élet értelme?

87. – Hogyan előzzünk meg egy következő stroke-ot, és mi az élet értelme?

20147\17

Mindjárt az elejére pár ijesztő statisztikai adat. A “The Lancet” című orvosi lap szerint a stroke-on átesett személyeknek 43% esélyük van arra, hogy 10 éven belül újra stroke-ot kapjanak. A Nemzetközi Stroke Alapítvány szerint is 10 emberből 4-nek megvan az esélye, hogy 10 éven belül újabb stroke érje. Hangsúlyozom, hogy itt azokról az emberekről van szó, akik ugyanolyan életmódot folytatnak, mint a stroke-juk előtt. A stroke a rák és a szívroham mellett a 3. leggyakoribb halálozási ok a világon, és csak Amerikában 163,500 ember kapja meg évente, és 4,8 millió amerikai ember él ma , aki ennek a következményeitől szenved. Az egy fél Magyarországnyi ember.

Rengeteg fiatal stroke-os van világszerte, és a számuk egyre csak nő. Van, aki terhesen, vagy szülés közben kap stroke-ot, és van, akinek a babája kap stroke-ot az anyaméhben. Az illető hölgy így kommentálta az esetet: “ A gyerekem előbb tudott járni, mint én” – ez megrendített. Olvastam 18 éves stroke-osokról, sőt gyerekekről is. Ez a betegség már nem válogat.

 

Vegyük elő a józan paraszti eszünket, és gondoljunk bele, hogy a stroke ma is úgy él a köztudatban, mint az idős emberek betegsége. Az ő immunrendszerük már le van gyengülve, az érfalaik rugalmatlanok, sok az évek során felhalmozódott lerakódás, meszesedés. Ám most már a fiatalok, és a mai modern életformát folytatók rettegett betegsége is lett. A szívrohamot szörnyű betegségnek tartják, ám ebből általában pár hónap a felépülési idő. Manapság a rákot tartják a legijesztőbb betegségnek. Hát, elmondom, hogy ha össze kéne hasonlítanom a két betegséget, egyetlen dolog miatt billenne a rák irányába a mérleg, mégpedig azért, mert ott nagyobb a halálozási arány. Viszont a stroke esetében is elég durvák a számok, már írtam, hogy 40%-unknak még 5 évet sem jósolnak. És a második mindig súlyosabb, mint az első volt, ha nem halálos. Azok a rákból felgyógyult emberek, akiket én ismerek is arról számoltak be, hogy kellett nekik 1-2 év, amíg felépültek, és hát annyi nekünk is kell. Aztán ott van a fizikai fájdalom is. Nem tudom, hogy a rákosoknak milyen mértékű fájdalmaik vannak, de egy lebénult stroke-os 1. fél éve ilyen szempontból pokol, minden mozdulat fáj, feszül, görcsöl.

 

Akkor térjünk a lényegre, amiért mind itt vagyunk. Milyen esélyeink vannak arra, hogy másodszor is stroke-ot kapjunk. A válasz egyszerű, és mégsem az. 1 mondatban össze tudnám foglalni:

 

SOHA nem szabad abbahagyni a vérhígíó (véralvadás gátló) gyógyszer szedését, és változtatni kell az életmódunkon, mert ez egy figyelmeztetés volt, hogy ahogyan eddig éltünk, az veszélyes az egészségünkre.

Az esélyei egy második stroke-nak ugyanazok, mint amelyek az első stroke-nak!

 

Nézzük az ismert rizikófaktorokat. Ezek közül nem mindegyik redukálható, de ami igen, azt szinte kötelező csökkenteni annak érdekében, hogy a következőt elkerüljük. Ez a cikk remekül összefoglalja, nem is írnám le.

Minden olyan stroke-ot kapott ember, aki másodszor (vagy még többször, mert ilyen is van) kapta meg ezt a betegséget egyetlen dologban megegyezik. Abbahagyták a vérhígító szedését, mondván, hogy úgysincs rá szükség. Egy betegtársam mondta a kórházi időkből, hogy soha nem tudja magának megbocsájtani, hogy abbahagyta a véralvadás gátló szedését. A fejébe szállt a dicsőség, amiért az elsőből olyan szépen felépült. Azt mondták rá a kórházban, hogy ő a cég reklámja (később rám is). Aztán úgy gondolta, akkor ezzel le is küzdötte a stroke-ot, majd pár év múlva újra megkapta. Vagy ott van az a 7x (!) stroke-ot kapott amerikai nő, akivel beszéltem, és akinek ennyi szenvedés kellett ahhoz, hogy észhez térjen, és és már újra szedi a vérhígítót, és az alternatív gyógyulási módszereket is kutatja, természetesen kerekesszékből.

ethan-i-am-a-stroke-survivor-vertical.jpg

 

De a legelrettentőbb, és egyben legjobb példa mégis a nagymamámé (és a nagyapámé is, aki 1 stroke után érbetegség következtében halt meg, de most a nagyanyám példáját mesélem el). Középkorúként kapott egy stroke-ot, abból szépen, lassan felépült, de az életmódján semmit sem változtatott. Benne is benne volt a hajlam az érbetegségekre, és ezzel együtt 4 gyereket nevelt, háztartást vezetett és vágott az esze, mint a borotva, mert könyvelő volt. Időközben aztán idős korára szívbeteg lett, újra is kellett éleszteni. Később másodszor is stroke-ot kapott. Azóta otthon fekszik, még kerekesszéke sincs, a keresztanyám ápolja. Egyszer nem érezte a béna lábát, ráesett, és eltörte. Ugye az sem gyógyult meg már rendesen. Amikor pár hónapos stroke-osan rákérdeztem, miért nem szedte a vérhígítót tovább, azt mondta, hogy nem volt rá szükség.

 

A blog facebook oldalán, ahová majdnem minden nap írok is érkezett nemrég egy levél, amely azt ecseteli, hogy egy negyvenes férfi, aki stroke-ot kapott, és pár órán belül kórházba került,  mégis lebénult, és azt mondták neki, hogy a vérrög oldó injekció már nem segít. A facebook-on terjed egy jó szándékú levél, arról szól, hogy hogyan kell felismerni a stroke jeleit (beszéljen, hogy érthető-e, öltse ki a nyelvét, hogy meg van-e csavarodva, nyújtsa ki a karjait, hogy asszimetriusak-e), és hogy ha 3 órán belül kórházba kerül, akkor teljesen visszafordítható a folyamat.

 

Az én esetembem azt sem tudták, hogy stroke-om van, még a hozzáértő emberek sem, ezt többször elmondtam. Nem produkáltam a tipikus stroke-os tüneteket, nem állt félre a szám, nem volt magas sem a vérnyomásom, sem a vércukor szintem, a tünetek pedig valamelyik érték ingadozására utaltak. Másnap mégis félig bénán ébredtem, kb. – 100-as szinten, amit mára +90-re tornáztam föl fizikailag (ez is milyen jó megfogalmazás).

 

Ehhez viszont elengedhetetlenül szükséges volt, hogy megértsek egy egyszerű ok-okozati összefüggést. Az a mód, mind testi, mind lelki, ahogyan eddig éltem nem volt tartható tovább, mert pont ez vezetett ahhoz, hogy stroke-ot kapjak. Azt állapították meg végül, mint okot, hogy a betegségem örökletes, de voltak olyan tényezők, amelyekkel rásegítettem arra, hogy az amúgy is bennem lévő hajlamot kihozzam. Ilyenek voltak a dohányzás, az állandó stressz, a túlhajszolt életmód, az ételek meg nem válogatása, a fogamzásgátló, és a fájdalomcsillapítók mértéktelen szedése és az a tény, hogy nem figyeltem a testem jelzéseire, és igényeire. A túlsúlyt azért nem sorolom ide, mert egyrészt magamon kívül nem is ismerek kövér stroke-ost, pedig már elég sokat ismerek; másrészt a kövérséget sok betegség rizikófaktorának tartják, de nekem mostanáig csak arra sikerült egyértelmű bizonyítékot szereznem, hogy jobban megterheli a szívet, a csontokat, és a vázizomzatot. Épp ezért a könnyebb mozgás érdekében állandóan igyekszem faragni rajta, amennyire a génjeim megengedik. Úgy voltam vele, hogy kiszolgált, és ennyi elég volt. Most már tudom, hogy akkor csak takarékon működött, és sokat adnék azért a fizikai állapotért, amim akkor volt, és nagyon vigyáznék rá, karban tartanám.

 

És itt eljutottunk ahhoz a hogyanhoz. Azok a dolgok, amiket megtehettünk volna magunkért, lettek egy következő stroke megelőzésének eszközei. És mivel én is rendkívüli módon ellenzem a túlzott gyógyszerhasználatot, csak úgy, mint Dr. Lenkei Gábor belgyógyász, igyekszem ezt természetes módon elérni. A stroke óta mindig felülvizsgálom, vizsgáltatom az általános egészségi állapotomat, és ennek tükrében, és a stroke-os mivoltomat (mert már mindig ennek az összetett betegségnek az áldozata maradok) tudomásul véve, és szem előtt tartva igyekszem megelőzni, hogy a stroke-ot kiváltó tényezők jelen legyenek nálam. Sokféle természetes anyagú étrend kiegészítőt és vitamint szedek, sok zöldséget és gyümölcsöt eszem, rendszeresen mozgok, és nem idegeskedek annyit. Az orvosok szerint alacsonyan kell tartani a sokat vitatott koleszterintszintet, és a vérnyomást, valamint meg kell előzni a trombózist (a vér rögösödését), és átjárhatónak, tisztának, rugalmasnak kell lennie az érfalainknak, hiszen mi hajlamosabbak vagyunk rá – egy stroke után mindenképp – hogy megbetegedjenek. A gyógyszeres kezelés még egy kisebb stroke (TIA) esetében sem elegendő, utána kötelező az életmódunkat átvizsgálni, és változtatni, amin kell. Heti min. 1,5 óra mozgást javasolnak, az alkoholbevitel heti maximumát 10 italban határozzák meg egy héten. Csökkenteni kell a stresszt, egészségesen enni, és nem dohányozni. Néhány tényező növeli a 2. stroke esélyét. Ilyenek a pitvarfibrilláció, a cukorbetegség, a magas koleszterinszint, és a magas vérnyomás. De olyat még tőlem sem fogtok hallani – nem hogy mástól -, hogy ha ezt és ezt csinálod, vagy nem, akkor jön a következő stroke, vagy nem. Nincs ilyen. Nekem is másfél évembe, és sok olvasásba, tájékozódásba telt, mire rájöttem. Olyan van, hogy az ember odafigyel arra, hogy a kiváltó okokat redukálja, amennyire pénzéből, energiájából, idejéből, kedvéből, kitartásából kitelik, és reméli a legjobbakat. Lehet, hogy nem erre a válaszra számítottatok, de ez a lehető legőszintébb, amit adhatok. Gondolkodjatok el az alábbiakon:

 

Mindenki pótolható, és én is csak egy maroknyi embernek hiányoznék. Ha én nem vigyázok magamra, akkor senki nem tud, és nem is fog. Felfogtam, hogy a testem állapotáért én vagyok a felelős, hiszen nem olyan betegséget kaptam, amiből ne lehetne felépülni, ezért veszem csak figyelmeztetésnek, ami velem történt, és ajándéknak, hogy élek. Leckének, amit soha nem felejtek el. És ha már így alakult – és akkor a lelki fejlődés részét is érintem – akkor értelmet adok neki. ÉLNI fogok, és nem csak várom, hogy teljenek a napok, és közben félek, hátha mégis meghalok. Sokan úgy is halottak, hogy látszólag élnek. Én meg úgy élek, hogy sokan leírtak. Megvalósítom a most is aktuális régi álmaimat, és az újakat, amiket ez a betegség hozott. Más szemmel nézem már a világot, tökéletesen megkomponáltnak látom, és máshogy nézek az emberekre is, látom, hogy mit kéne másképp csinálniuk, és korábbi testi-lelki önmagamat is látom bennük. Az életem nem könnyebb, soha nem is volt az, de az értelmét felismertem, és ezért hálás vagyok a stroke-nak, amit nyilván azért kaptam, hogy a jó irányba állítson, és mert elbírom. Megtanított küzdeni, azért, ami fontos nekem, és segített megérteni, hogy sokkal többre vagyok képes, mint hittem. Figyelni kell, tanulni, fejlődni! A lehető legjobb embernek lenni, a lehetőségeinkhez képest a lehető legtöbbet nyújtani, mindig többre törekedni, a határainkat feszegetve, és annyit segíteni másoknak, amennyit csak lehet. Ennél nem kíván tőlünk többet senki, és mi sem kívánhatunk magunktól.

Források:

http://strokefoundation.com.au/prevent-stroke/preventing-second-stroke/

http://nyp.org/news/health/050622.html

http://www.medbroadcast.com/channel_health_features_details.asp?channel_id=2172&relation_id=111359&health_feature_id=718&article_id=1731#.U8eMZrHm52Q

http://www.stroke.org.uk/research/current-projects/Dr-Maggie-Lawrence

 Erre a honlapra csak a stroke-ról szóló blogom esszenciális posztjai kerülnek fel, valamint azok a bejegyzések, amiket 2015 február 1. után írtam. Ha részletesebben érdekel a stroke téma, látogass el az erről szóló blogomra! Egy stroke-os naplója: http://strokeomvolt.blog.hu, és a Strokeinfó Alapítvány honlapjára: http://strokeinfo.hu

About Eni

2008 óta foglalkozom rövidebb cikkek írásával. Az élet nagyszerű témákat szolgáltat, és sokan szeretik is olvasni, amiket írok. Mostantól minden írásom megtalálható itt, egy helyen. [ENGLISH]: I'm writing shorter articles since 2008. Life provides great topics, and a lot of people like, what I write. All my writings can be found here, from now on.

Check Also

brain

Forradalom az agykutatásban – Az agysejtek újratermelődnek, az agy meggyógyítja önmagát

1 hónapja kaptam Emesétől egy csodás videot, arról szól, hogy az agysejtek bizony képesek újratermelődni. ...

Leave a Reply

Your email address will not be published.